Önmagunk kérdései

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tapasztalatokat olyan kérdésekre, amelyek önmagunk értékelésével, szeretetével, adottságainkkal, testünk és lelkünk függnek össze. Tovább »

Kapcsolataink

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tanácsokat és tapasztalatokat az emberi kapcsolatainkkal kapcsolatos kérdések megoldásához, például a szeretetről, a kommunikáció fontosságáról, a megbocsátásról, a figyelemről, a szexualitásról, a társadalmi szerepekről. Tovább »

Gyerekeink dolgai

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tanácsokat és tapasztalatokat a gyerekeinket érintő témákkal kapcsolatban, ha például gyermeknevelési tanácsokra, hétköznapi tippekre, bölcsi/ovi/iskolaválasztási tapasztalatokra, tanulási gondokra vagy játékötletekre van szükséged. Tovább »

Egészségünk

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tanácsokat és tapasztalatokat az egészségügyi problémák megoldásához, táplálkozási kérdésekben, testmozgásról, orvosokról, gyógymódokról. Tovább »

Coaching

Ennél a kategóriánál találsz cikkeket, könyvajánlókat és érdekességeket az életvezetési tanácsadás (life coaching) körébe tartozó témákról. Tovább »

 

Amikor a fügefa újra gyümölcsöt hoz…

fügefa_kép1 Hosszú kihagyás után újra bejegyzést írok, hogy megoszthassam ami foglalkoztat, amit ma tanultam az életről.

Régóta nem írtam, egyrészt talán azért, mert nem tudtam kíváncsi-e soraimra egyáltalán valaki, másrészt azért, mert egy kicsit szem elől tévesztettem a hétköznapi feladatok özönében ezt a kertet, amelyet szavaimmal és témáimmal  gondoznom kellett volna. A kert most egy jelkép, ez a weboldal s benne középen én a szerző, mint a hosszú ideje terméketlen fügefa…az juttatta eszembe, amit ma este Feri atya miséjén hallottam.

“Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. azt mondta a vincellérnek: Íme három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” (Lukács 13, 6-9).

Nem azt szeretném megismételni itt, amiről a mise szólt, mert úgyse tudnám, s ha elérhető lesz megosztom a linket, ahol meghallgathatjátok…inkább csak leírom a felvillanó gondolatokat és érzéseket, amiket keltett bennem, s ami segített egy kicsit megérteni körülöttem a világot. Mostanában sokat foglalkoztatott, hogy két ismerősömtől is a fenevad betegség réméről hallok újra, s miközben a magam módján próbálom segíteni őket a küzdelmükben, magam is szembenézek a szívem mélyén még ki nem hamvadt félelemmel.

  1. A fügefa sorsa, rendeltetése az, hogy zamatos gyümölcsöt teremjen. Ha nem terem, valami zavar támad, kibillen az egyensúlyból, elveszíti lényegét. – Igen, egy betegség kétségkívül az a dolog, ami az egyensúly elvesztéséből fakad, ebből születik és növekszik. Ha felüti a fejét, elszáradnak a levelek, lesül a termés, s a fa megmaradása veszélybe kerül. Láthatja ki ránéz, hogy valami baja van. Ezernyi kérdés: Mi a baja? Miért nem terem? Mit lehet ilyenkor tenni?
  2. Ez a fügefa egy szőlőben áll. Talán azt sem tudja milyen gyümölcsöt is kellene teremnie. Rajta nem terem szőlő és hosszú indái sincsenek. Akkor rossz, selejt? Nem, csak fügefa.- A betegség is fakadhat abból az erőlködésből, ahogy mások elvárásainak igyekszünk erőnkön felül megfelelni, tőlünk idegen feladatokat ellátni, számunkra értéket nem teremtő utasításokat végrehajtani, s közben saját valódi énünkről és álmainkról elfeledkezünk.
  3. Ahhoz, hogy fát meggyógyítsuk, először körül kell ásni, hogy a kemény felszínről ne pattanjon félre az esőcsepp, ne folyjon el a víz a kérges talajon, hanem befogadhassa a föld a fa körül. – A betegségből is így gyógyulunk meg. Először engedjük a testünket szúrni, vágni, míg kitisztítják. Aztán a lelkünket is felkapáljuk, kigyomláljuk a régi gazokat, megmentjük a régi tőkéket, megjavítjuk a foghíjas kerítést, és az időközben kipusztult helyekre új, eddig nem ismert növényeket ültetünk.
  4. Aztán megtrágyázzuk, hogy legyen elegendő tápanyag új gyümölcsöt teremni. – Nekünk is találnunk kell olyan tennivalót, olyan kapcsolatot, amely táplálja az erőnket. Amely képes energiát adni ahhoz, hogy másoknak teremhessünk gyümölcsöt. Amitől kizöldülnek a leveleink és termőre fordulnak a virágaink.fügefa2
  5. Így nyerhetünk legalább egy évet. – Szembesülünk azzal, hogy az élet véges. Mindannyiunknak az, azoknak is, akik ezt még nem fogták fel. De mi, akik tudjuk, hogy véges, jobban megbecsüljük azt az időt, ami még van, hisz értékét épp az srófolja fel, hogy nem tudni pontosan mennyi van belőle. Kezdetnek egy év, aztán még egy..és még egy…és…nekem már 5.

Milyen jó fügefának lenni!!! S milyen jó édes gyümölcsöt teremni!!

fügék2

Figyelem! Programváltozás!

Az első ingyenes Élet-Erő Edzésnapunk programjában annyi változás lesz, hogy  2015. december 20-án 9 órától az Élet-Erő Aktív programot, és 11 órától párhuzamosan az Élet-erő Basic és Senior programokat tartjuk!

Helyszín továbbra is a SportPlacc Edzőterem, amely a XIII. kerületben a Tahi utca 69. száma alatt található (Penny melletti épület).edzés_plakát kicsi

plakat edzes

Boldog Új Évet!

2015 Kedves Barátaim, Olvasóim!

Holnap lesz a 2014. év utolsó napja, s újra egy Új Év következik! Itt van hát újra az ideje annak, hogy az elmúlt évre visszatekintsünk és hogy felkészüljünk a következő évre.

A Karácsonyi Ünnepek alatt köszönetet mondhattunk szeretteinknek, ajándékokkal fejezthettük ki szeretetünket, közös étkezések alkalmával ünnepelhettük meg az összetartozást.

Most az Új Év közeledtével ideje egy kicsit tudatosan áttekinteni az évben elért sikereinket és kudarcainkat. Mi volt a siker/kudarc oka, mit tehettünk volna érte/ellene, hogy lehetne a kudarcból vagy nehézségből erőt meríteni és sikert kovácsolni? Mit akarunk az Új Évben elérni? Mire lesz ehhez szükségünk? Mi az, ami már megvan? Hogyan szerezzük meg azt az erőforrást, ami még hiányzik? Mi a kockázat?

Sok-sok szempont és gondolat előkerülhet, ha egyszer rászánjuk az időt és a figyelmet. Meggyőződésem, hogy megéri összeszedni és valakivel megosztani a gondolatainkat, mert

– aki átgondolja terveit, hatékonyabb lehet a megvalósításban, jobban felmérheti erőforrásait, felkészültebb lehet a váratlan helyzetekben, és jobban beoszthatja erejét az egyes lépések előkészítésével,

– másokkal való megbeszélés során elköteleződhet a cél mellett és támogatókat szerezhet a megvalósításhoz.

Engedjétek meg, hogy mindezt magam is megtegyen ezen weboldal szerkesztőjeként.

Mindenekelőtt magam és az Élet-Kapocs Alapítvány nevében szeretnék köszönetet mondani az idén kapott figyelemért és támogatásért! köszönet3

Remélem, hogy a Boldogságtan-sorozat néhányatok számára segített a változtatásban, sokaknak hasznos gondolatébresztő volt saját boldogsága keresésében vagy legalább érdekes olvasmányt jelentett nektek. Én nagyon élveztem, hogy a könyvet nem egymagam, hanem veletek együtt olvashattam végig, hogy elmondhattam gondolataimat… és bevallom, hogy közben lopva figyeltem a “nézettséget.

A legtöbb figyelmet a kapcsolataink ápolására vonatkozó lecke érte el, biztos a jó kép miatt. A Facebook-os elérhetőség sok új ismerőst hozott, közösségünk a FB-on már 113 főt számlál. Ennek nagyon örülök!

tanulas3Az új évben szeretnék több figyelmet fordítani gyermekeink és kapcsolataink dolgaira, több bejegyzést írni és több tapasztalatot összeszedni a ti segítségetekkel ezzel a témakörben.

És szeretnék a virtuális közösség építése mellett a valódi közösségi programok irányába is elindulni. Mivel minden a születéssel kezdődik, és ehhez óvó és szerető édeasnyára van szükség, úgy érzem a legjobb kezdés egy Anyák Napjához kapcsolódó program lehetne. Kíváncsi vagyok az öteletitekre…

Örökben, sikerekben gazdag és szerencsés Új Évet kívánok mindnyájatoknak!  pezsgő

 

Boldogságtan 12. – mozogj!

12 Elérkeztünk a 12. Boldogságtan leckéhez Sonja Lybomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvének boldogságfokozó gyakorlatain végighaladva. Tudjátok mi az utolsó gyakorlat??? Igen, a MOZGÁS!

A testmozgás tartósan és azonnal BOLDOGGÁ tesz! Ez olyan személyes tapasztalatom, amelynek valóságát saját életemben százszorosan is megtapasztaltam. Kíváncsiak vagytok hogyan?

sport4Vegyük sorba először a pszichológus kutatók által mért pozitív hatását a testmozgásnak:

1. klinikai teszt bizonyította, hogy a depresszió kezelésében testmozgás a gyógyszer alkalmazásával azonos erejű gyógyulást hozott, sőt! az önbecsülés és az életerő fokozásával tartósabban, mint a gyógyszer,

2. csökkenti a szorongást és a stresszt, mert a mozgás során megtapasztalt erő fokozza azt az érzésünket, hogy képesek vagyunk uralni a testünket, a világot, tudunk hatni a dolgokra,

3. erősíti a csontozatot, az izmzatot és az ízületeket, így az időskori panaszok kialakulását is jelentősen késlelteti,

4. segíti a testsúly kontrollját, ezáltal közvetve számos elhízáshoz kapcsolódó betegség kialakulásának kockázatát csökkenti,

5. a testkép javításával és az életerő megtapasztalásával növeli az önbizalmat, értékesebbnek és szebbnek érzezzük magunkat,mások erőfeszítéseit látva könnyebben elfogadjuk saját nehézségeinket,

6. lehetőséget biztosít az áramlatérzésre, azaz hogy belefeledkezzünk a mozgás örömébe,

7. levezeti a felesleges energiákat, oldja a feszültséget, a testmozgás után fellépő fáradtság megkönnyíti a pihenést és relaxációt,

csapat

8. társas kapcsolatok kialakításához vezet, hiszen másokkal együtt végezhetjük a mozgást.

Azok, akik rendszeresen sportolnak, biztosan igazolhatják a kutatások megállapításait. De hogyan kezdjünk hozzá és mire figyeljünk oda? Mindenképpen fokozatosan terheljük testünket, és a korunknak és körülményeinknek megfelelő mozgásformát válasszuk. Egy könnyű sétához mindig találhatunk alkalmas időt, ez erdei kirándulás az egész családnak üdítő szórakozás lehet. Bár a fiatalabbaknak elérhető fitnesztermek sora nem mindenkinek megoldás, mégis egyre szaporodik a jógatermek és kisebb fitneszklubok száma, ahova eljárhatunk.

Sok korábbi bejegyzénél írtam már saját tapasztalataimról, s ezt ennél a témánál különösen könnyen és szívesen teszem. Mondhatom, hogy életem egyik legnagyobb változása az utóbbi három évben a rendszeres sportolás. A keddenkénti aerobikus box sokat segít abban, hogy a rám erősen jellemző és a női szerepeimben nehézséget okozó férfienergiákat “kipakoljam” magamból, a gyakorlatok során átélt életerő pedig a legelemibb segítség volt a betegséggel való megküzdés során számomra. Az oxigéndús vér a ráksejtek elhalását okozza, így nemcsak lelkileg, hanem testileg is hatásos gyógymód. Egy ideje a férjem is rendszeresen eljön ezekre az órákra, így még a közös élmény is jótékonyan hat a kapcsolatunkra.

ppic_29_WizzAir_Felmaraton_Befuto_4907A másik új sport-szerelem pedig a futás, amelyet a múlt évben kezdtem. Egy fogadalommal kezdődött, hogy 40 éves korom előtt teljesítsem a félmaratont…hogy érezzem, hogy még van bennem erő…hogy valami rendkívülit érjek el, mielőtt életem első felét lezárom. Először csak egy kis kör ment a házunk körüli utcákban, aztán kettő, aztán az első margit-szigeti kör, aztán ott is kettő, majd három…hetente 10 km a futópadon csütörtökönként a tél során. És aztán idén szeptemberben SIKERÜLT! Teljesítettem a félmaratont, 2.22 perc (tiszta idő) alatt. Hatalmas élmény volt, amelyet soha nem felejtek el!

Arra buzdítalak Titeket, kezdjetek hozzá! Csak nyerni lehet vele, s az izomláz arra való, hogy érezzük van izom:)!

 

 

Boldogságtan 11. – A Lélek ápolása

11szamImmár a 11. Boldogságtan leckét kapjuk Sonja Lybomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján, ahogy azokat a gyakorlatokat, módszereket keressük, amelyekkel fokozhatjuk boldogság-érzékünket.

Ezúttal a Lélek ápolása a tananyag. Ez egy szeretágazó és igencsak ingoványos terület. Már a kiindulási pont sem egyszerű: mi az a Lélek?

Önmagában kell egyfajta spirituális beállítottság ahhoz, hogy valaki ezen a kérdésen gondolkodjon. Van, aki el sem fogadja a létezését.

Napjainkban  a témára fogékony ember rengeteg forrásból találkozik ezekkel a szavakkal: lélek, lelkiismeret, felsőbb én, Isten, tudat, tudatalatti, ego, elme stb. A téma iránti érdeklődés rendszerint a korral növekszik, bizonyára a halállal való szembesülés nyomán különböző életszakaszainkban (először általában életünk derekán a szülők elvesztésekor, majd az öregkorban saját halálunk félelme). De lehet, hogy egy-egy trauma, válság vagy betegség hozza közelebb az életünk értelméről, a szabad akarat és az Isteni gondviselés létéről való elmélkedésünket. Van, aki neveltetése során eleve készen kapja egy-egy vallás tanításait, s van aki felnőttként lép a sprituális fejlődés útjára. vallas4

A boldogság keresése felől vizsgálva nehéz óvatosan lépkedni a témában, hiszen a vallási fanatizmusok, az egyházak visszás ügyei inkább távolítanak minket ettől a kérdéstől, illetve mindenkinek legmélyebb magánügye, hogy hisz-e vagy sem, s ha igen milyen módon.

A pszichológiai kutatások is inkább arra irányulnak, milyen – kontrollcsoportokkal mérhető – előnyök mutatkoznak a vallásos (hitüket rendszeresen gyakorló), vagy spirituálisan nyitott emberek életvezetésében, amelyek a boldogság-érzettel függnek össze.

1. Nagyobb valószínűséggel élnek egészséges életet. Jobban kímélik magukat, alacsony stressz-szintű és pozitív életre törekednek.

2. A közösséghez tartozáson keresztül kézzel fogható segítséget, vigaszt, megértést és támogatást kapnak társaiktól. A nehézségek leküzdésében nincsenek egyedül. Azonos értékeket valló csoportjaikban társas, érzelmi és anyagi téren is segítik, elimerik és tisztelik egymást.

3. Az Istennel való személyes kapcsolat megélése a legjobb “terápia”, a feltétel nélküli elfogadás, szeretet érzésének megtapasztalása, a saját magunk értékesnek való megélése az önbecsülés legerősebb alapja.

4. Az Isteni gondviselésben való hit, a nehézségek távolabbi értelmének meglátása hatalmas erőforrás a gondokkal való megküzdéshez, mind a hétköznapi élet, mind a traumatikus események kapcsán.

Sokan úgy gondolják, hogy a hit nem fejleszthető, vagy van, vagy nincs. Én úgy gondolom, hogy az útkeresés mindenkiben megvan, előbb-utóbb mindenki eljut élete azon állomására, amikor felteszi magának az induláshoz szükséges kérdéseket. Nagy szerencse (hívőként mondva nem véletlen), ha ehhez segítséget kapunk, ha olyan emberekkel, könyvekkel, tanításokkal találkozunk, akik egy-egy újabb lépés felé segítenek minket.

gyertya4Az első lépés azonban biztosan szívünk megnyitása, figyelmünk átállítása arra, hogy belső hangunkra figyeljünk…hogy a külvilág rengeteg ingere helyett egy kis időt kiszakítsunk rendszeresen arra, hogy elcsendesedjünk. Lehet ez imádság, amelyben hálát adunk, útmutatást kérünk. Lehet meditáció, amelyben tudatos figyelmünket belső békénkre és a bennünk kavargó gondolatok mögötti belső világunkra irányítjuk.

A legkevesebb, amit elérhetünk, egy nyugodt fél óra a mindennapokban, amikor kicsit pihenünk, a legtöbb egy olyan tartós boldogság elérése, amit néha a szelíd idős nénik arcán látunk , mikor a parkban madarakat etetnek…

Boldogságtan 10. – Céljaink

imagesCA47BCMDLassan végigérünk Sonja Lybomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvén, s most egy olyan Boldosságtan lecke jön, amelyet ugyan a legtöbben ismerünk, mégsincs mindig rendben: azaz boldoggá tesznek-e céljaink?

Miért kelünk fel reggel? Miért áldozunk figyelmet és erőt egy-egy tevékenységre?  A céljaink elérése érdekében, legyen az akár a gyerekeink útba indítása az iskolába, vagy egy hatalmas orvosi felfedezés a rákgyógyításban…

A kutatók szerint a tartós boldogság egyik legfontosabb forrása megfelelő célok kitűzése és az elérése. Ettől hasznosnak érezzük magunkat, örömöt és büszkeséget okoz az elérése, konkrét tennivalót és értelmet ad az életünknek, más emberekkel való együttműködésre késztet, így kapcsolatokat is nyerhetünk vele.

De egyáltalán nem mindegy, milyen célokat tűzünk magunk elé, hiszen a kudarcaink egyik alapvető oka, ha nem elég jó nekünk a cél…imagesCARO2J0N

De milyenek a megfelelő célok?

1. Olyan, ami számunkra fontos érték, aminek elérését mi magunk is vágyjuk. Olyan, ami hiteles számunkra, amelyet sajátunknak tartunk és megfelel belső szükségleteinknek, s így erőteljes érzelmi előnyt biztosít számunkra. Azaz olyan, amit nemcsak külső elvárásból akarunk elérni, nemcsak azért, hogy mások elégedettek legyenek velünk, vagy hogy számunkra egyébként értéktelen előnyt szerezzünk (pl. ne azért fogyjak le, hogy a férjem szeressen, hanem azért mert saját önazonosságom akkor áll helyre, ha visszanyerem a szülés előtti formámat).

2. Olyan cél, amelyet valami elérése érdekében fogalmazunk meg és nem azért, hogy elkerüljünk vele valamit. A pozitív megfogalmazás itt is hatalmas többlet. Például nem azért akarok lefogyni, hogy el ne hagyjon a barátom, hanem azért mert kinéztem egy nekem nagyon tetsző ruhát.

3. Olyan, ami harmóniában van a körülményeinkkel, más céljainkkal. Ha egyszerre több, egymásnak ellentmondó célt követünk, erőforrásainkat szétforgácsoljuk és a kudarc kockázatát növeljük vele. Pl. a félmaratonra való felkészülésem idején nem kezdek erőteljes diétába.

4. Olyan cél, amelyet rugalmasan tudok alakítani. Céljaink az életkorunk változásával is változhat, vagy a cél felé tett lépéseink során szerzett információk fényében. Fontos ezért rugalmasnak maradni és céljainkat mindenkor lehetőségeinkhez és aktuális értékeinkhez igazítani.

5. Olyan, amely inkább valami új tevékenységre, valaminek a megvalósítására irányul, nemcsak egyszerűen valami körülmény megváltoztatására. Egy új tevékenység, vagy tudás megszerzése sok új kihívást hozhat, tartósabb boldogságot ad.

Több célod van? Nem tudod, melyiket kövesd? Akkor vegyél elő egy papírt, és írd le őket, aztén nézd át, melyik felel meg az előző szempontok közül a legtöbbnek?

célok2Az is lehet, hogy egy cél eléréséhez több részcélt kell teljesíteni. Semmi baj, kezdj el szeletelni! Nézd meg, milyen lépésekkel juthasz egyre közelebb és haladj lépésről lépésre. A legfontosabb, hogy ne veszítsd el a hitedet, a motivációt és az irányt.

A célunk elérésben nagyon sokat segíthet, ha nyilvánosan elköteleződünk mellette. Ha megosztjuk másokkal terveinket, szerezhetünk támogatókat, lelkesítő szurkolókat, és motivációt arra az esetre is, ha épp feladnánk…

Ha coachként segíthetek, csak szóljatok…

 

 

 

 

 

 

Boldogságtan 9. – Apró örömök élvezete

kilenc2Ez már a 9. lecke abban a sorozatban, amivel Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyüng boldogok?” c. könyvét követve tanuljuk a boldogságot. Mikor csodáltad meg utoljára a feleséged fülbevalóját? Vagy az ebédnél evett leves finom ízére felfigyeltél már úgy igazán?

Itt az ideje felfedezni az élet apró örömeit, hisz tudjátok: Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!

Az előző “itt és most” részhez kapcsolódik ez a boldogságfokozó gyakorlat, hisz alapvetően az kell, hogy ami épp történik, azt vegyük észre. De sajnos hajlamosak vagyunk az Örömünket mindig valami jövőbeli nagy dologra félretenni, az Ünnepeinket kizárólag a naptárhoz igazítani és arra várni, mikor kopog be végre az Egetrengető Boldogság.

kave2De észrevettük egyáltalán a reggeli kávé habjának mintáját? A villamosra felszálló emberek arcvonásait? Az eső utáni friss levegő illatát? A fűnyíró zúgásán bosszankodva a frissen nyírt fű zöldjét?

Ezekre pedig érdemes figyelnie mindenkinek, aki boldogabb és kiegyensúlyozottabb szeretne lenni, aki szeretné jobban bírni az élet nehézségeit és kezelni a stresszes helyzeteket.

Nem a nagy dolgok keresnek meg minket, hanem mi találjuk meg a nagy dolgokat! Ne várjunk hát tovább a Hatalmas Érzésre, az Őrületes Vágyra vagy a Teljes Igazságra, mert életünk bizony gyorsan eltelik anélkül, hogy ezek valaha is bekopognának az ajtónkon.

Hogy mit tegyünk?

1. Élvezzük a hétköznapi élményeket! Ahogy a zuhanyzásnál a nyakunkba folyik a kellemes meleg víz. Ahogy a kávé illata segít kivánszorogni az ágyból. Saját élményem, hogy egy időben gyakran jártam a 47-es villamoson, ahol szokásommá vált megtartani a szemkontaktust, ha valaki rám nézett. Egyszer egy férfi, mikor leszállt, megállt a peronon és megvárta míg továbbmegy a villamos. És felemelte a kezét, hogy búcsút intsen, mikor továbbutaztam. Nem tudom ki volt, nem beszéltünk egy szót sem, és nem is flörtölés volt, egyszerűen csak létrejött egy pillantás. És jó érzés volt tudni, hogy látható vagyok.

2. Osszuk meg az örömünket szeretteinkkel! Sokkal mélyebb nyomot hagy a jó érzés, ha elmeséljük másnak amit átéltünk. Ez az adott kapcsolatnak is jót tesz, mélyíti az összetartozás élményét, s a mesélőnek is mivel újtra átéli a jó élményét.

3. Vegyük elő emlékeinket újra és újra! A pozitív hangulatú visszaemlékezés – különösen ha társaságban tesszük – igazoltan erősíti az életkedvet, sőt még egy-egy jelen helyzet megértéséhez is hozzásegíthet. Önbizalmat és önbecsülést adhat egy múltbéli siker emlékének felidézése, vagy egy jobb időszak felelevenítése.

4. Ünnepeljük meg a jó híreket! Nem kell mostantól Karácsonyig várni arra, hogy ünnepi teríték kerüljön az asztalra, vagy hogy tortát egyen a család! Vegyük a fáradtságot az Ünneplésre akkor is, ha “csak” végre lezártunk egy projektet, vagy megvan az első ötös az iskolában! Jól esik megosztani a sikert és az eközben érzett büszkeségnél nincs jobb terápia az önbecsüléshez!

5. Vegyük észre a szép dolgokat! A színeket! Az illatokat! Az ízeket! Mikor ettél utoljára egy szelet csokit úgy, hogy közben nem a bűntudat markolt hanem az öröm csapott fel? Mikor álltál hosszasan a meleg zuhany alatt? Mikor vetted észre a frissen felhúzott ágynemű illatát…és mikor köszönted meg?

aramlas3 Mi lehet az eredmény, ha megpróbáljuk? Kiderülhet, hogy a Boldogság eddig is a nyomunkban járt. Előfordulhat, hogy barátaink keresnek minket, ha már régen nem hallottak. Megeshet, hogy virágot kapunk a piacról hazajövő férjünktől. Vagy hogy kamaszgyerekeink nem bandázni, hanem velünk ünnepelni akarnak. Szerintetek megéri?

Írjatok hozzászólást, ha van róla véleményetek! Kíváncsian várom az új történéseket…:)

 

Boldogságtan 8. – Itt és most!

nyolcMost értünk a 8. állomáshoz abban a sorozatban, amivel Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyüng boldogok?” c. könyvét követve tanuljuk a boldogságot. A mai téma az “itt és most”, azaz a figyelmünk koncentrálása arra, amit épp csinálunk. Ugye neked is gondot okoz néha?

ittesmost1Tanulságos a New Yorker magazin karikatúrája, ahol a férfi esze a gonfozáson jár, miközben dolgozik, a szexen jár, miközben golfozik és a munkán jár, miközben szexel…vajon elégedett volt, mikor abbahagyta?

Általános nehézség az emberek számára, hogy a múlt gondjain rágódnak vagy a jövőtől szoronganak, ahelyett hogy a jelent igyekeznék minél teljesebb vallóságként megélni. Ez azonban a konkrét cslekvéseinknél is igaz, hogy gondolataink máshol járnak, mikozben valami tevékenységet végzünk.

Sokszor ez az oka a baleseteknek, és a végzett tevékenység eredményességét is jelentősen rontja, legyen az akár munka vagy szórakozás. És ha nem teljes figyelemmel töltjük egymással az erre szánt időt, akkor kapcsolataink üresednek ki és laposodnak el.

jatszasSzóval a figyelem a kulcs, amelyet meg kell találni! Ha az “itt és most” pillanatában maradunk és figyelmünket az épp végzett tevékenységre irányítjuk, átélhetjük az pchichológiában “áramlás-élménynek” (flow) nevezett jelenséget, amelyben megfeledkezünk az időről, a külső körülményekről…ahogy a gyerekek belefeledkeznek teljes figyelmükkel a játszásba.

Ezzel a koncetrált figyelemmel olyan örömet élhetünk át, amely a tevékenység végzése után is feltölt. Persze nehéz elképzelni, hogy mondjuk a mosogatás közben éljük át ezt az élményt, de kis gyakorlással elérhető, hogy a teljesen hézköznapi munkák közben is megtapasztalhassuk, ha kellően figyelni tudunk arra, amit csinálunk. Ez az áramlás egyéblént akkor alakul ki könnyebben, ha a feladat, amit végzünk nem is túl kicsi és nem is túl nagy kihívást jelent számunkra, mert a kis kihívás közönyössé tesz, a nagy viszont szorongást ébreszt bennünk. Ezért megfigyelhető, hogy az áramlás élmény fenntartása képessé tesz bennünket a kihívások fokozatos növelésére, és a végzett tevékenységet is egy nagyobb összefüggő egész részeként éljük meg. Például a hétvégi takarítás közben az épp végzett tevékenységet az egész lakás csillogásának eléréséhez rendeljük és ezzel a hasznosság érzése fokozódik.

imagesCAD46MMIDe ugyanez a figyelem segíthet abban is, hogy kapcsolataink újra életteliek és harmonikusak legyenek. Hiszen hányszor előfordul, hogy megkézdezzük ugyan gyerekeinket, hogy “Mi történt a suliban?”, de miközben ők elkezdik mesélni, mi már a terítést végezzük, vagy az ételt kevergetjük. És mi lesz ha legközelebb kérdezünk? Azt válaszolják, semmi…és már mennek is, és talán másnak mondják amit nekünk lehetett volna…Szánjuk hát rá az időt, azt az öt percet, hogy tényleg odafigyeljünk rájuk, éljük át azt az időt, amit velük (vagy férjünkkel, szüleinkkel, barátnőnkkel stb.) tölthetünk. Ezzel érzik a fontosságukat, élvezik figyelmünket és valódi örömöt élünk át.

 

Boldogságtan 7. – Megbocsátás

hetesAzt hiszem az egyik legfontosabb témához értünk, ahogy a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…

“Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”- mondjuk imáinkban, de vajon meg tudjuk tenni? Bizony sokunknak probléma, hogy sérelmeinket addig hordozzuk, míg belebetegszünk, addig kerüljük a bűnöst, míg kapcsolataink felszámolódnak és addig tartjuk magunkat hidegségben, míg már nem tudunk felmelegedni…

Ahhoz, hogy ezzel a témával foglalkozzunk, mindenekelőtt azt fontos tisztáznunk, mi is az a MEGBOCSÁTÁS….megbocsatas2

Ehhez könnyebb úgy nekikezdeni, ha megfogalmazzuk mi NEM az:

– a megbocsátás NEM LETAGADÁS, azaz nem arra való, hogy elimináljuk, elmossuk, lekicsinyítsük a sérelmünket,

– a megbocsátás NEM MENTEGETÉS, azaz nem az a célja, hogy valami elfogadható mentséget keressünk a sérelem okozójának a feloldozásra,

– a megbocsátás NEM FELMENTÉS, azaz nem tekintünk el a sérelem okozásától és a károkozás lehetséges rendezésétől,

– a megbocsátás NEM feltétlenül MEGBÉKÉLÉS, mert a megbocsátás nem mindig jár együtt a kapcsolat helyreállításával.

A megbocsátást valójában nem is a másik félnek az érdekében tesszük, hanem ÖNMAGUNKÉRT! Nem azért, hogy a másik mentesüljön a bűntudattól, vagy feloldozzuk a büntetés alól. A megbocstást magunkért csináljuk, hogy a sérelem után tovább tudjunk lépni, hogy a fájdalom elmúlhasson, hogy fellélegezhessünk. Azért tesszük, hogy feloldhassuk a saját nehézségünket, a bosszúállás helyett megtartsuk saját értékeinket, kiemeljük magunkat a sérülés miatti fájdalmunkból.

Úgy is megbocsáthatunk, hogy erről a sérelem okozója nem is tud, hiszen ezt nem érte, hanem magunkért tesszük. Az, hogy a megbocsátást neki is kinyilvánítjuk-e, már egy másik döntésünk, ami persze adott esetben a kapcsolat helyreállítására tett erőfeszítésként is működhet.

HOGYAN csináljuk? Talán meglepő, de a megbocsátás képessége is fejleszthető…ez is csak egy szokás, egy hozzáállás. A megbocsátás legnagyobb akadálya az, ha a fókuszt ilyenkor nem magunkon tartjuk, hanem a sérelem okozójára tereljük. Így a sérelem fokozódásaként éljük meg a megbocsátást, különsen, ha nem is dolgoztuk még fel a bántást, ami ért, így persze, hogy nem működik a valóságban.

MI SEGÍTHET?

1. Mindannyian követünk el hibát, okozunk sérelmeket életünk során. Sokat segíthet a megbocsátás gyakorlásában, ha emlékszünk arra, mit jelentett nekünk, mikor nekünk bocsátottak meg. Ha emlékszünk, hogy ezt velünk szemben hogyan csinálták, akár jó (azaz mostani értékeinkkel összhangban álló) minta jut eszünkbe, akár olyan negatív tapasztalat, amikor megaláztatásként éltük meg a pl. feltételhez kötött megbocsátást.

2. A fantázia a legtöbb érzelmi akadály feloldásában segítségünkre lehet. Ha ellazult állapotban elképzeljük az átélt fájdalmas szituációt és elképzeljük a bocsánatkérés vagy a megbocsátás aktusát, részletesen beleérezzük magunkat ennek érzelmeibe és képzeletünket a lehető legvalóságosabb képre hangoljuk, átélhetjük a megbocsátás élményét, amely feloldja a bennünk lévő érzelmi gátakat és segít az elengedésben.

3. Akinek a vizuális képzelet nem az erőssége, segíthet magán azzal, ha megbocsátó levelet ír, amelyben részletesen leírja az átélt fájdalmat, az ezzel járó érzéseket és a bántás helyett vágyott magatartást. A másik embernek címzett gondolatok segítenek eltávolodni a bajtól. Közben olyan gondolatok is eszünkbe juthatnak, amelyek magyarázatot adhatnak vagy segíthetnek megérteni a bántás mögött húzódó – gyakran nagyon prózai – okokat. És az érzések kiírása és a fájdalom elismerése és megélése megadja az elengedés lehetőségét.

4. A megbocsátás képessége elleshető, megtanulható olyan személyektől is, akiket ebben példaképnek tekintünk. Ha van olyan ember, akit követendő példának tartunk magunk előtt, beszéljünk vele!Kérdezzük meg, mi ad neki erőt ahhoz, hogy így viselkedik, hogyan csinálja? Biztosan tud valami olyan támpontot adni, ami minket is egy lépéssel közelebb visz a megbocsátás begyakorlásához.

ragtapaszok

Bizony, merthogy ez is gyakorolható, kezdjünk kisebb fájdalmakkal, és ha már kitapasztaltuk saját belső erőinket, egy-egy nagyobb, szívünkben még mindig szunnyadó fájdalom sebeinek is nekikezdhetünk.

Kíváncsi vagyok, nektek milyen tapasztalataitok vannak. Írjatok, ha segíteni tudtok ebben másoknak, vagy ha épp ti szorultok segítségre ebben.