Monthly Archives: augusztus 2012

Önismeret 1. lecke = a bennünk élő gyermek felfedezése

Az “Önmagunk kérdései” rovatot elkezdeni sem könnyű, mert az utóbbi időben annyi mindent olvastam e téren és annyi minden fontos dolgot kellene elmondani, megtanulni és megosztani, hogy sokáig zavarban voltam mivel kezdjek.

Pedig valójában egyszerű, hisz minden a születéssel kezdődik és aztán a gyermekkor-kamaszkor -felnőttkor időalagútján haladunk át, így felnőttként az önismeretet a bennünk élő gyermek felfedezésével kellene kezdeni.

Mikor magunkra ébredünk és a hétköznapi mókuskerékből kiszakadva egy kicsit befelé fordulunk, kicsit elidőzünk azon, hogy kik vagyunk, mit akarunk az életünkkel, hogyan érezzük magunkat és mivégre is van ez az egész élet, akkor bizonyára eszünkbe jutnak gyermekkori álmaink, terveink és emlékszünk akkori énünkre.

A pszichológusok, életmódtanácsadók, spirituális gondolkodók egyre többet hangoztatják azt, hogy a gyermekkori énünk felnőttkorban is bennünk él, a gyermekkorunkban ért hatások kihatnak felnőttkori szokásainkra, jellemünkre. Felnőttkori konfliktusaink, problémáink és viselkedésünk nagyban a gyermekkorunkban kialakult érzésekből, beidegződésekből, hiedelmekből ered, amelyekkel egyszer szembe kell néznie annak, aki épp egy kritikus élethelyzetben kiutat keres vagy önmaga felé fordul.

Én is részt vettem a közelmúltban egy ilyen Belső Gyermek Tanfolyamon, amely egy csodálatos élmény volt számomra.

A pszichológusnő, aki tartotta egy nagyon nyitott, közvetlen és nyugodt személyiség, oldott hangulatú és szépen előkészített foglalkozásokat tartott. A tanfolyam nyolc alkalomból állt, a csoportfoglalkozások alkalmanként 5-6 órán át tartottak. Bemelegítő, ráhangolódó gyakorlatok, meditációk, beszélgetések és szerepjátékok alkalmazásával jutottunk egyre közelebb a célhoz, a bennünk élő gyermek újrafelfedezéséhez és a belső kapcsolat helyreállításához.

A csoport, amelybe kerültem véletlenszerűen alakult, 30-40 éves korosztály, 8 lány és 2 fiú vett részt benne, a maga személyiségével mindenki egy-egy önálló láncszem, de nagyon bensőséges és baráti kapcsolatba kerültünk.

A foglalkozások során végighaladtunk a fogantatás/születés korszaktól a kisdedkoron, a kisgyermekkoron, az iskolás koron és a kamaszkoron át életünk fejlődési szakaszain és az “időutazás” alatt régi fájdalmakat oldottunk fel, gyermek-szülő viszonyokat éltünk, értelmeztünk újra. Itt persze azonnal hangsúlyoznom kell, hogy nem a szüleink hibáztatása volt a cél, hanem a gyermekkorból bennünk maradt sérelmek meggyógyítása és a felnőttkori félelmeink és szorongásaink oldása. Vannak olyanok, akinek épp a feldolgozás adta megbocsátás és a más szempontból történő vizsgálat során elért megértés segített a szüleikkel helyrehozni a kapcsolatot, megerősíteni az összetartozás érzését.

A legfontosabb eredmény mégis azt hiszem (legalábbis számomra mindenképpen) az önmagunkért való felelősség megértése és a saját képességeink és erőforrásaink felmérése volt, amely erőt ad a folytatáshoz és hitet az álmaink, az életünk megvalósításához.

 Ha szeretnétek többet tudni egy ilyen tanfolyamról, vagy érdekel benneteket, hogy hol és mikor lesz ilyen újra, akkor ajánlom figyelmetekbe Dr. Szilágyi Betty pszichológus oldalát, akinél én is voltam a tanfolyamon. Az oldalon egy nemrég készült riportot is megtaláltok, amit ezekről a tanfolyamokról készítettek vele, és persze az általa tartott foglalkozásokról és egyéb programjairól is olvashattok: (ide kattintva átléphettek) http://www.szilagyibetty.hu/

Kiváncsi vagyok véleményetekre, kérlek írjatok hozzászólást, észrevételt, témajavaslatot!

Jótanácsok a párválasztáshoz, avagy dönts el: bögrét vagy üvegpoharat szeretnél

Úgy érzem, hogy a párkapcsolati témát azzal kellene folytatnunk, mire figyeljünk a párválasztásnál. Ehhez ad segítséget Paeli Suutari könyve, amely csodálatos olvasmány, kötelező olvasmánynak kellene lennie minden 18. szülinaposnak, fiúknak és lányoknak egyaránt.

A könyvben a Suutari család legifjabb tagja a 18. születésnapjára ajándékot kap már nem élő nagyszüleitől. Az ajándék nem más, mint a nagyapja és a nagyanyja által írt levelek, amelyeket eredetileg testvéreinek írtak a nagyszülők külön-külön, de nagyapja téma szerint összepárosította (egy női és egy férfi boríték) és neki szánta. A levelek az idős emberek élettapasztalataiból leszűrt igazságokat foglalják össze arról, mi az igazi érték a párkapcsolatban, hogyan kell szeretni egy nőnek egy férfit, hogyan lehet megtalálni és megőrizni a szeretetet és a gyermekvállalás valódi felelősségéről.

Megindító és tanulságos olvasmány, nagyon kedves és érthető, valóban olyan, ahogy a nagyszüleink elmesélték volna. Azt gondolom, a mai rohanó és modern világban, amikor a generációk már nem élnek olyan szoros kapcsolatban,  mint korábban nagyon sokat veszítünk azzal, hogy elvesznek a csatornák, amelyen keresztül az idősebben tapasztalatai, megtalált igazságai és tanácsai eljuthatnának a fiatalabbakhoz. Persze a fiatalok sokszor úgyis a maguk feje után mennek és legtöbbször a maguk kárán tanulják meg ezeket az igazságokat…, de mégis, fontos és hasznos időnként megállni és a legegyszerűbb módon elgondolkodni a tapasztalatokon, és értékelni.

Számomra a levelek közül az egyik legfontosabb az elvárások feleslegességének a magyarázata volt. Vicces és ugyanakkor szemléletes példa volt az, hogy a párválasztásnál döntsük el hogy bögrét vagy üvegpoharat keresünk, s ha megtaláltuk egy szép kis bögrét, ne kezdjük egy idő után amiatt hibáztatni, hogy ő bizony nem csillogó üvegpohár. Mennyi felesleges gyötrelmet megspórolhatnánk azzal, ha olyannak szeretnénk a párunkat, amilyen és nem olyannak, amilyennek egy soha nem létező, kitalált eszmei lényt képzelünk.

A másik legfontosabb pedig az volt, amelyikben arról ír a nagymama, hogyan kell szeretni egy férfit. Hogy amikor ételt készítünk és adunk nekik, amikor megmasszírozzuk fáradt lábukat és ölelésünkben hagyjuk megpihenni őket egy időre, akkor mindig szeretetünket fejezzük ki feléjük. De a levélben azt is hangsúlyozza, hogy a férfinak nyitottnak kell lenniük és hagyniuk kell, hogy szeressék őket, mert aki teljesen befelé fordul, ahhoz nem jut el az asszonyi szeretet, hiába is igyekeznek.

Az is nagyon elgondolkodtató volt, amit a nagypapa a férfi szerepről, a családfővé érés folyamatáról és felelősségéről írt. Az, hogy a régi társadalmakban a fiatalemberek nem alapítottak addig saját családot, míg apjuktól és a törzs tagjaitól meg nem tanulták a vadászatot (vagy modern felfogással a munkát, bármi is legyen az), a tetteik következményeiért való felelősséget és a férfivá avatási próbatétellel saját maguk el nem érték a kellő önbizalmat abban, hogy képesek egy családnak gondját viselni. Innentől kezdve viszont tényleg az ő felelősségük volt a döntéseket meghozni, a nőknek épp elég feladat volt a háztartás, a gyerekek és az idős szülők gondját viselni.

E soroknál harcos nőtársaim vitathatják, hogy az ő ötleteik és pénzkeresetük nélkül nem tudna boldogulni a család, s persze ez fontos is a maga nemében, de nagy adomány a női rafinéria – ami valakinek veleszületett tudás, másnak tanulni kell – hogy tudjuk kivárni az ötletek előadásának idejét, a fontos dolgok megtárgyalását egy szép és kiadós étel és ital mellett, vagy egy gyengéd ölelés utáni kellemes ernyedtség és összebújás melegében. Ezt akár az én nagymamám is taníthatta volna nekem, hiszen ő is így szerette a férjét, s papa mindig dicsérte, hogy olyan húst senki nem tud csinálni mint ő, olyan dübbencset senki nem süt, mint ő és olyan dolgos sincs másik az utcába, mint az ő felesége…s közben a család dolgai mindig épp úgy rendeződtek el, ahogy mama eltervezte.

Sajnos nem figyeltem erre korábban, most szedegetem emlékeimet össze és változtatok a saját hozzáállásomon.S mivel nekem két kislányom van, úgy érzem ezt nemcsak magam miatt, hanem miattuk is fontos megtanulnom, hogy nekik is a jó példát adhassam tovább.

Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, ezen az oldalon bővebben olvashattok róla http://moly.hu/konyvek/paeli-suutari-a-suutari-levelek, vagy akár megvehetitek erről az oldalról http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/Product?ProductName=180955_SUUTARI_PAELI_A_SUUTARI_LEVELEK_TITKOS_LEVELEK_A_PARVALASZTASROL_ES_A_SZERELEMROL_SUUTARI_D_KFT_&TabSheet=book&SessionID=5A03162EFF55F0D5E47C7989DA8471HLPCRUNLBNDNWZEAWDLJYIUYCNCPCIWBYSBGMUNKCE9347F030515C61BB68351C82376F98D210EAE8D23108E2176F995295FFA36D1DEB4EB85D47C1B74&CBStock=Checked&SrcOrder=o

Örömmel venném, ha megosztanátok velem véleményeteket a könyvről vagy témáról! Írjatok hozzászólást, “beszélgessünk” a tapasztalatainkról….

 

 

 

Ígéretes eredmények a rákkutatásban!

Tegnap olvastam egy nagyon jó hírt az indexen!

A Tübingeni Egyetem kutatói egy orvosi szaklapban publikálták a veserák elleni vakcina kifejlesztésére irányuló munkájuk eredményeit, amelyek nagyon ígéretesek a gyógyítás hatékonysága terén.

Én laikusként a  jelenlegi orvosi kezelés mechanizmusát illetően a következőket értettem meg a futószalagon futtában leszedhető információkból és könyvekből. A jelenlegi hagyományos orvoslás szerinti gyógyítás a rák esetében alapvetően tüneti kezelés, azaz a műtéttel eltávolítják a már meglévő daganatot és a kemo- és sugárkezeléses utókezelésekkel igyekeznek kiirtani a test egyéb pontjára esetleg eljutott szóródásokat és rossz sejteket, hogy azok újabb daganatot létrehozó új burjánzásba ne kezdhessenek. A rák kialakulásának okaira ható kezelésként lényegében a hormonblokkolás nevezhető, amely a különböző hormonérzékeny daganatok esetén kiküszöböli az újabb rossz sejtburjánzást okozó”hormon-irritációt”.  

Az alternatív gyógyítás – az hagyományos orvoslás fontosságának hangsúlyozása mellett – hangsúlyozza, hogy az immunrendszer aktiválása és a szervezet saját védekezésének megerősítése legalább ilyen fontos, mert a szervezetünk falósejtjei képesek lennének eltakarítani a rossz sejteket, ha a működésük megfelelő hatékonyságú lenne.

 Az új vakcinában épp az a csodálatos (azért érzitek, hogy eléggé elfogult vagyok:)) és ígértetes, hogy a kemoterápiával szemben a vakcina immunválaszt idéz elő a szervezetben, és a rákos sejtek elleni támadásra készteti a T-sejteket. A tanulmány szerzői szerint az IMA901 használata nagyobb sikerrel hosszabbíthatja meg a betegek életét, mint a legfejlettebb kemoterápiás technikák, és jóval kevesebb mellékhatása is van.

Jóllehet a vakcinát a veserák gyógyításában fejlesztették ki, de a kutatók szerint a felfedezés újabb mérföldkőnek mondható a rák elleni küzdelemben. A professzor beszámolt róla, hogy a rákos sejtekben korábban azonosított antigének elleni immunválasz kiváltása nem csak a veserák, hanem minden rákfajta gyógyítására használható.

A Tübingen Egyetem kutatói hasonlóan sikeres eredményeket értek el a bél- és prosztatarák kezelésében is. Jelenleg az agydaganatok kezelésével kísérleteznek, a későbbiekben pedig a máj- és a petefészekrák elleni terápiával is megpróbálkoznak.

Elképzelni sem merem, mit jelenthetne ez a módszer az olyan szerveket megtámadó kór esetén, amelyek jelenleg a helyük miatt nem vagy csak részben operálhatók, pl. az agydaganatokat sem lehet sokszor teljesen kivágni, a vesék sem nélkülözhetők, a gyomor és a bél is maradhatna. Mit jelenthetne ez a rengeteg fiatal betegnek, akik olyan korán betegedtek meg petefészek- vagy méhrákban, hogy még gyermeket szülni sem volt idejük…mit jelenthetne a gyerekek gyógyításában!

Isten adjon erőt és pénzt ezeknek a kutatóknak a munkájuk folytatásához!

Ha bővebben olvasnál a kutatók eredményeiről, megnézheted ide kattintva az index.hu hivatkozott cikkét http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/07/31/sikeres_volt_a_rakellenes_vakcina_tesztje/ vagy a kutatás eredményeiről szóló cikket angol nyelven http://www.uni-tuebingen.de/en/landingpage/newsfullview-landingpage/article/nierenkrebsimpfstoff-ima901-in-klinischen-studien-erfolgreich-angewendet.html.

Kérlek írd meg a véleményedet, vagy ha esetleg további információkat láttál/hallottál…