Monthly Archives: november 2012

Felhőatlasz – spiritualitás újra a mozikban! (az első Mátrix-film alkotóitól)

Csürötöktől megint érdemes lesz moziba menni!!!

Jön az első Mátrix film alkotóinak új filmje, amely az első filmajánlók szerint mind látványban, mind kaliberben és mondanivalóban megközelíteni korábbi alkotói sikert. A Wachowski testvéreket ezúttal a német Tom Tykwer (ismert filmje a Parfüm) rendező, a film alapjául szolgáló bestseller (David Mitchell angol író 2004-es regénye) és rendkívül impozáns színészgárda is segíti.

A szereposztás különlegessége pedig, hogy az olyan nagyágyúk, mint Tom Hanks, Halle Berry, Susan Sarandon vagy Hugh Grant nemcsak egy, hanem öt, hat, sőt akár hét karaktert is megformálnak, ahogy a cselekmény fejlődik előre az időben. A Felhőatlasz ugyanis a Pillangó-hatás ötletét (minden mindennel összefügg, bármely ember bármelyik cselekedete egész sorsokat változtathat meg) fejleszti eposzi léptékű fantasyvá.

Ugyanazok az emberek más és más személyként újjászületve, más és más korokban találkoznak újra, ezért több évszázadot, sőt több ezer évet járunk be (a háttér emiatt hol sci-fi, hol kosztümös történelmi film, hol kortárs). Így olvad egybe múlt, jelen, jövő, születés, halál és számtalan emberi élet. Mindennek a tanulsága pedig nemcsak, hogy minden egyes bűn vagy jótett kihatással van a jövőre, hanem hogy „az életünk nem a sajátunk. Mind össze vagyunk kötve, a múltban és a jelenben egyaránt.” 

Nézd meg a film hivatalos oldalát ide kattintva http://cloudatlas.warnerbros.com/# , aztán ha kedvet kaptál ide kattintva megnézheted, hogy a magyar mozikban mikor játszák http://www.port.hu/felhoatlasz_cloud_atlas/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=132328&i_city_id=3372&i_county_id=1

Én biztos megnézem, ajánlom nektek is! Jó szórakozást!

Az EGO gondol – a LÉLEK érez

Egy ideje figyelek jobban a megérzéseimre, hallgatok arra, ha valami azt súgja erre vagy arra menjek, mert ezeken az utakon mindig történik velem valami váratlan jó, találkozom valakivel vagy felfigyelek valamire az utcán, ami számomra fontos információ vagy kép; vagy felhívok valakit, aki eszembe jut, és rendszerint épp olyan mondatot mond nekem, amire éppen szükségem volt.

Így jutott el hozzám ez a könyv, amikor egy nyárvégi reggelen a munkába igyekezve felfigyeltem a metroaluljáró könyvesboltjának reklámjára, hogy “spirituális és gyerekkönyvek -25%”…ez volt az egyik, amit leemeltem a polcról, mert emlékeztem arra tanácsra, amit a gyógyulásom érdekében kaptam, hogy meg kell tanulnom elengedni az irányítást és a megfelelést, hogy csökkenteni tudjam a streszt, a konfliktusokat és a belső vívódást.

A könyv sokminden megértéséhez hozzásegített arról, mi a különbség az elme működése, azaz a mások elvárásaihoz igazodni vágyó tapasztalatok által beépült korlátok, feltételezések, illúziók és sérülések, illetve a belső meggyőződésünk, az érzelmeink által diktált döntéshozás, befelé figyelés, szabadság és (ön)szeretet között.

A könyvben érdekes példákon keresztül kapunk magyarázatot életünk ego által vezérelt területeinek működéséről, úgymint az IDEÁLOK, a SIKER, a HATALOM, a POLITIKA, az ERŐSZAK, az AZONOSULÁS. Nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy az elme, amelyet mint belső gondolatainkat hallunk és a belénk idegződött elvárásoknak és szabályoknak megfelelően, a komplexusainktól és félelmeinktől vezérelve duruzsol a fülünkbe, a gyereknél körülbelül 3 éves kor körül alakul ki. Innentől a belső késztetéseint, céljaink kialakításában átveszi az irányítást, hajt minket a tanulásban, a karrierben, általában a feladatoknak és elvárásoknak való állandó megfelelés hajszájában előre.

Sokak véleménye lehet, hogy ez nem is gond, hiszen az életben való érvényesüléshez, a célok eléréséhez kell is egy belső erő, ami viszi az embert előre a tanulásban is és a munkában is. Mostmár mégis azt gondolom, hogy szerencsésebb esetben ez az erő az önmagunk szeretete és a jobbá válás kívánsága, amely ugyancsak a tudásbeli és lelki gyarapodás felé hajt, de egész más motivációból építkezik. Nem a nem-szerettségtől való félelem vagy – erősebb esetben – a dac jelenti a hajtóerőt, hanem önmagunkban (képességeinkben és jószándékunkban) való teljes bizonyosság.

Az EGO által diktált hajsza és állandó konfliktus, a nem-szeretettség és az újabb és újabb megfelelési kényszerek keletkezése miatti soha meg nem nyugvás a végén enyhébb-súlyosabb betegségekben csúcsosodik ki. Azt már minden rákbetegségről szóló könyvben lehet olvasni, hogy ez a betegség kifejezetten egy bizonyos személyiségtípusnál jellemző, épp azoknál, akiknek a mások elvárásainak megfelelés, a feladatok ellátása, az irányítás kényszere olyan életmódba hajszol, amely meghaladja fizikai teljesítőképességét vagy érzelmi teherbírását, és magát hibáztató, romboló gondolatokat vagy bizonytalanságot eredményez.

Ezzel szemben a LÉLEK által vezérelt ember mindenekelőtt szereti önmagát, ami belső bizonyosságot és nyugalmat ad, állandó töltést és erőt, ahhoz, hogy az ember egyenesen álljon az életben, önmaga előtt és másokkal szemben is. Az érzelmek közvetítik a valós képet arról, kik vagyunk, mit szeretünk, mi jó nekünk és mi nem az. A befelé figyelés megtanulása, az elme kikapcsolása nagyon fontos, különösen a betegségből felépülő emberek számára.

A legfontosabb mégis az, amit megérzünk akkor, mikor hálásak leszünk azért akik vagyunk, amikor felismerjük, hogy a tökéletesség illúzió, és a szeretet nem valaminek a jutalma, hanem maga az élet. A könnycseppek, amiket ekkor ejtünk, a belső melegség és vigasztalás szavakkal nehezen visszadható érzése a legjobb dolog, ami történhet velünk.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik keresnek, akik kérdeznek, akik már éreznek és akik még csak kiváncsiak :)!

Az alábbi linken olvashatsz még ajánlást, vagy meg is rendelheted: http://www.libri.hu/konyv/az-ego-konyve.html

Sok kellemes rácsodálkozást kívánok!

Emlékezzünk szeretteinkre – egy nap, amikor gyertyát gyújtunk

A mai nap az emlékezés napja, amikor gyertyát gyújtunk meghalt szeretteink emlékére. Hivatalosan úgy hívják, hogy “Halottak Napja”, de én inkább az “Emlékek Napjának” nevezném, hiszen ezen a napon az élők emlékeznek elvesztett szeretteikre. Úgyis mondjuk néha, hogy ez a nap ünnepnap, ami azok számára, akik fájdalmukkal küzdenek ezen a napon aligha a megfelelő szó. Én mégis azt hiszem, ez a kifejezés talán mégsem tévedés, hiszen ezen a napon lelkünket mégis ünneplőbe öltöztetjük, megállunk és gyertyát gyújtunk, megkönnyezzük az eszünkbe jutó képeket, emlékeket.

Számomra ez az idei Ünnep talán a legmeghittebb és legközelibb volt, amit eddig valaha átéltem. Mindez azért, mert idén a nagybátyám, Tóth Laci emlékére szervezett emlékkoncerten a zenésztársai és barátai által megidézett hangulat, emlékek és fényképek közelivé és kézzel foghatóvá tették az ünnep elvont eszméit. A színpadra kitett üres szék, a zenésztársak által fellépésenként meggyújtott gyertyák, a csendben a színpadon álló fekete gitár és Laci kedves mosolyát idéző fénykép mind-mind segített, hogy emlékezzünk.

Laci nagyon szerette Konyárt és most láttam, hogy Konyár is nagyon szerette Lacit. Sokan voltak a kis falusi művházban, s a felhők mögül ki-kitűnő Hold maga se hitte, hogyan hallhatja Radics Béla, a Black Sabbath, a P. Mobil és Jimmy Hendrix zenéjét dübörögni itt az Isten háta mögött két utcával…

Azt gondolom, hogy ez az alkalom nagyon fontos marad az életemben és ma is, amikor a férjem családjának halottaihoz mentünk ki a balogunyomi és a gyönyörű jáki temetőbe, az a gondolat jutott eszembe, hogy ez a nap igazából az élőknek fontos, hogy a rengeteg pislákoló gyertyafényt látva tudják ők is, hogy rájuk is lesz, aki emlékszik majd és koszorút hoz, gyertyát gyújt és tudja kik voltak, hogy éltek, mit szerettek és milyen boldog pillanatokat éltek meg szeretteikkel.

A koncert óta dalolt a fülemben Homoki Laci által előadott Bródy János szám, mit a koncerten Lacinak, mint mesterének, tanítójának és barátjának énekelt újra, ahogy korábban mindig a bulik után lecsendesedésül énekeltek. Ez a szám legyen itt, hogy amikor gyertyát gyújtunk ma este, akkor ez a hangulat kísérjen: http://www.youtube.com/watch?v=qmAKb9vrtOE

Szeretettel gondolunk rátok, kedves rokonaink, barátaink, szeretteink…