Monthly Archives: április 2014

Boldogságtan 5. – Kapcsolatok ápolása

5-ösAzt hiszem az egyik legnehezebb leckéhez értünk a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…az legalábbis biztos, hogy mindnyájan érintve vagyunk ebben, akár azért mert van kapcsolatunk, akár azért mert épp nincs. És az is biztos, hogy a kapcsolataink ápolására vonatkozó gyakorlatok azok számára is fontosak, akik jó párkapcsolatban élnek, hiszen ezt nem lehet túladagolni…

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy minden gondom megoldódik, ha végre felnövök…aztán épp ezzel jött a neheze. A párkapcsolatokat illetően is azt gondoljuk, hogy a megfelelő társ megtalálása után már minden simán megy…pedig ebben is csak a neheze jön. A mindennapokban együttműködni, konfliktust kezelni, egymást meghallagtni és gondjainkat megosztani igen nehéz lecke és elég sok az elégtelen osztályzat, legtöbben csak bukdácsolunk…szóval épp ideje egy kicsit összeszedni, mit is kellene csinálni!

Ötödik lecke: KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA

Ennél a leckénél tulajdonképpen legegyszerűbb lenne újra és újra elővenni a könyvespolcról Antoine de Saint-Exupéri: A kis herceg című könyvét és figyelmesen elolvasni, újra és újra…merthogy ebben gyermeki szépséggel van leírva mindaz a néhány tudnivaló, ami idetartozik:

imagesCAD46MMI1. A kapcsolatok ápolására IDŐT KELL SZÁNNI! Ez persze máris nagy odafigyelést igényel, mindazoknál, akik munkamániásak, állandóan rohannak valahova, gyermeket nevelnek, háztartást visznek, sok fontos sorozatot követnek nyomon…Márpedig a “Semmiből nem lesz semmi!” alapelv sajnos/szerencsére nem kerülhető meg. Ha azt akarjuk, hogy legyen kapcsolatunk, vagy a meglévő kapcsolatunk működjön, mindenekelőtt az kell, hogy szánjunk rá időt és beszélgessünk! Minden (házas)párnak úgy kell megszervezni a – munkával,  gyermekekkel és háztartással járó  – feladatokat, hogy legyen minden nap legalább egy fél óra zavartalanul biztosított idő arra, hogy egymást meghallgassák és beszélgessenek. Ne csak a heti bevásárlásról, a gyerekek iskolai kötelezettségeiről…hanem arról, hogy hogyan érzetük magunkat, minek örültünk, mitől voltunk szomorúak, dühösek, mitől félünk és mire vágyunk…

2. Kapcsolataidban is LÉGY POZITÍV! Két évtizednyi kutatási eredmény igazolja, ami józan ésszel is gyorsan megérthető, hogy a boldog házasságokban a pozitív és negatív érzelmi megnyilvánulás aránya 5:1-hez! Azaz a másik viselkedésére tett minden rosszalló megjegyzésre (kritika, kioktatás, nyaggatás..stb.) öt pozitív (dicséret, elismerés, köszönet) jut! Ezen biztos a legtöbb háztartásban van mit javítani…

3. ÖRÜLJÜNK a társunk SIKEREINEK! Meglepő, de a boldog és boldogtalan házasságok közötti különbség nem abban van, hogy hogyan osztoznak a rossz híreken, mert a bajban lévők támogatása a kapcsolatokban többnyire simán megy. Sokkal inkább abban, hogy osztoznak a jó híreken! Azaz, amikor valamit elmesél nekünk örömmel és lelkesedéssel arról, mi történt vele vagy milyen álmai vannak, sokat elárul kapcsolatunkról, hogyan reagálunk rá. Az érdektelenség, a féltés, a féltékenység és a szorongás helyett igyekezzünk osztozni az örömében, kérdésekkel kimutatni érdeklődésünket, támogatást kifejezni, azaz aktívan és konstruktívan reagáljunk!

4. A legnehezebb rész: KEZELNI a konfliktust! A boldog párok is veszekednek, mert két ember mindig biztosan kétféleképpen látja a világot. A boldog kapcsolatok titka, valami olyat tenni a veszekedés közepén, ami elveszi a feszültséget és csökkenti a távolságot, sőt megkísérli helyreállítani a jó viszonyt. Ilyen lehet a humor, a problémákon túllátva a szeretet kifejezése, és az érzelmeink és nehézségeink közvetlen kimondása az “én-kommunikációval” (én úgy értem, én úgy látom, én nem értem…).

603627_663642643671165_44338843_nÍgy áttekintve nem ördöngősség, mégis nap, mint elbukunk benne, ha nem figyelünk oda tudatosan és nem tanulunk meg magunk helyett a másikra figyelni. De persze kölcsönösen egymásra…azaz nem az a cél, hogy az egyik fél alárendelődjön és egyoldalúan szolgálja a másik boldogságát. Sőt épp az a cél, hogy mindketten SZERESSÜK a másikat úgy mint magunkat, mert így KÖLCSÖNÖSEN megadhatjuk a bíztatást, a támogatást, és a vigasztalást társunknak és megkaphatjuk tőle mi is.

 

Boldogságtan 4. – JÓ CSELEKEDETEK

négyes2Most egy igazán könnyű leckéhez értünk a tanulásban, ahogy Sonja Lyubomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján haladunk a Boldogságtan tantárgyban.

Az eddigi boldogság fokozó gyakorlatok alapvetően a pozitív gondolkodás témakörébe tartoztak. Lehet, hogy nem voltak könnyűek azok számára, akik természetétől a hála kifejezése eddig távol állt, vagy akik az állandó agyalást és összehasonlítgatást már  tökélyre fejlesztették eddigi életük során. De épp ezért érdemes kipróbálni az új működési lehetőségeket, hogy megtapasztaljuk jobb lesz-e így az Élet! A most következő két gyakorlat a társas kapcsolatok témakörébe vezet minket, ami egy pozitív spirált indíthat be: aki odafigyel társas kapcsolataira bizonyítottan boldogabb, és aki boldogabb könnyebben létesít kapcsolatot:)…

Negyedik lecke: JÓ CSELEKEDETEK

Ez a gyakorlat elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, mindazok számára, akik egyébként is segítőkész emberként ismerik magukat…Mégis érdemes néhány szempontra odafigyelni, hogy hatékony boldogság növekedést érjünk el vele.

Az első szempont, hogy a tőlünk megszokott, általános segítőkészségtől eltérő terepen gyakoroljunk, tehát valami olyan jócselekedetet csináljunk meg, ami nem megy olyan természetesen. Aki ugyanis csak a megszokott rutinnal végzett “jócselekedetek” által várja a boldogságérzet emelkedését, sajnos csalódni fog…a boldogságérzet változása akkor jelenik meg érezhetően, ha valami olyat tudunk végrehajtani, ami nekünk és a környezetünknek  is “feltűnik”. Például aki általában nagyon udvarias és előzékeny ember, annak automatikus lehet, hogy kinyisson egy ajtót mások előtt vagy segítsen a lámpánál átmenni, de lehet hogy soha nem próbált még vacsorát készíteni mire a párja hazaért…

A második fontos dolog a gyakorlatnál, hogy a jócselekedetek tárháza végtelen, a kreativitás és a fantázia szabadon szárnyalhat egy-egy jócselekedet kiválasztásánál. Egyáltalán nem a cselekedet grandiózussága a lényeg és nem a pénzben kifejezhető értéke. Nem az a cél, hogy olyan terhet vegyünk a nyakunkba ezzel, ami végül túlzott megterhelést jelent vagy elvon más kötelezettségeinktől, hisz ez épp ellentétes hatással járna. Olyat jócselekedetet keressünk, ami a napi tevékenységek során akár spontán végezhető, mégis feltűnik számunkra, hogy jót teszünk:)

Persze az is nagyon fontos, hogy minél inkább személyes végrehajtás történjen. Az is jócseleket lehet, ha valaki pénzt ad egy szervezetnek, vagy fizet egy masszázst a párjának. De mennyivel több, ha ő maga végzi a masszást, vagy egy társadalmi munkán ő maga vesz részt?!:) A személyes végrehajtás közvetlen élmény, ami maradandó emléket hagy abban is aki csinálta és abban is, aki kapta. jótett1Személyes kapcsolat kialakítására ad lehetőséget és a spontán hála kifejezése is megadatik.

És végül csináljunk hetente egyszer valami olyan jócselekedetet, amiről senki nem tud! A feltétel és viszonzás nélkül végzett jócselekedet nagyon izgalmas élmény!

S ha már megnéztük, hogy hogyan is tegyünk jót, nézzük meg azt is MI NEM JÓCSELEKEDET:

– jót tenni nem “vásárlás”,

– jócselekedetet nem más manipulálásért vagy egyéb haszonért végzünk,

– a jócselkedetet nem lehet erőltetni és az elutasításért nem lehet megsértődni.

A doktornő kutatási szerint a jócselekedet gyakorlása egy olyan eszköz a boldogság fokozásban, amely nagyon sok pozitív hatással járhat: segíti a kapcsolatteremtést, egy pozitív hullám indul el, ahogy a mesében áll “Jótett helyébe jót várj!”. A hasznosság érzetén keresztül pedig javul a saját önképünk, és ezáltal önbecsülésünk erősödik, ami olyan érték, amely az Éket minden területén fontos!

Érdemes tehát kipróbálni, mire juttok az első héten, a másodikon…így tovább. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki beszámol nekünk a változásról! Jó lenne olvasni…

 

Boldogságtan 3. – Vége az önmarcangolásnak!

3as szamA boldogság kutatásával foglalkozó pszichológusok az egyik legeredményesebb  – és szerintem boldogsági képesség szempontjából elengedhetetlen – lépésnek tartják az önmarcangolás tudatos abbahagyását. Azaz minden olyan tevékenység befejezését, amikor az ember hosszasan, passzívan, túlzóan és meddőn elemzi saját érzelmeit, jellemét, problémáit, illetve mindezek ezek okait és következményeit. A rágódásnak, agyalásnak nevezett rombolás másik fele pedig a másokkal való örökös összehasonlítgatás.

A doktornő kutatásai alátámasztják azt a mindannyiunk számára amúgy is nyilvánvaló tényt, hogy az agyalás és a másokkal való negatív összehasonlítgatás nagyon megnehezíti életünket, mert fenntartja a szomorúságot, elgyengíti a motivációt a helyzetünk javítására, beleragaszt a problémába, hosszú távon pedig elveszi az életkedvet és rontja az egészséget. Olyannyira, hogy más – a rákbetegség okait vizsgáló  – kutatások azt mutatják, hogy a rák gyakorisága kiemelten nagyobb azon személyiségtípusú embereknél, akik sokat rágódnak, magukba zárják problémáikat, vég nélkül küzdenek a világgal és állandó megfelelési kényszerben léteznek, mert mindig másokhoz mérik teljesítményüket.összehasonlítás1

A magam részéről fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kulcsszó itt is az egyensúly megtalálása. Hiszen önmagában hasznos az, ha igyekszünk átgondolni, megérteni konfliktusaink okait, személyiségünkből fakadó reakcióinkat és megértjük a működésünk olyan jegyeit, amelyek kapcsolatainkban gondok forrása lehet. Ebben nagyon fontos az önismereti munka, és nagyon hasznosak az olyan tréningek (pl. a csoportdinamikai tréning), amelyeken rálátást nyerhetünk saját személyiségünk vakfoltjaira, illetve a környezetre gyakorolt hatásunkra. De persze mindez csak addig, amíg a megértést szolgálja és nem önostorozást, amíg épít minket és nem rombol.

Ugyanígy a társas összehasonlítás is lehet építő jellegű, amikor egy-egy készségünk vagy képességünk  fejlesztésekor olyan mintákat keresünk a környezetünkben, akik az adott készséggel nálunk nagyobb mértékben rendelkeznek és megfigyelhetjük, ők hogyan alkalmazzák adottságukat. Például én néhány éve felismertem magamban, hogy a férfias energiáim (irányítás, rivalizálás) igen erősek, míg a női működésem igencsak fejlesztésre szorul (annak ellenére, hogy egyébként a külsőmmel és a párkapcsolatok kialakításával nem voltak különösebb gondjaim). Elkezdtem figyelni a környezetemet, kitől mit vehetek észre, milyen mintát találok meg, s legnagyobb meglepetésemre észrevettem, hogy a nagylányom flitterek, színek, csillogás iránti vágya (ami korábban komoly konfliktus volt közöttünk a neki való ruhaválasztásnál) talán csak azért zavar, mert én nem vagyok elég nőcis…pedig tulajdonképpen szeretnék…különösen a színes ruhák tetszenek…és azóta a szürke kosztümjeim helyett színpompás ruhákat örömmel viselek:)

Visszatérve a boldogságtan mai leckéjéhez, az a lényeg, hogy vessünk véget az önmarcangolásnak! Hogyan tegyük?szabadulás2

1. lépés: SZABADULJUNK KI az agyalás kényszeréből! Azaz, ha észrevesszük magunkat, hogy a konfliktust után órák óta azon emésszük magunkat azon ki miben volt hibás és már századszorra erőlködünk visszaemlékezni, hogy pontosan ki mit mondott és hol ért az igazságtalanság, akkor VÁLTSUNK FÓKUSZT! Lehet előre kitalált figyelemelterelő stratégiánk arra, hogyan törjük meg a megszokott viselkedési mintát, például rohanjunk el edzeni vagy hallgassunk hangosan zenét stb…

2. lépés: váltsunk nézőpontot és probléma helyett a MEGOLDÁSRA FÓKUSZÁLJUNK! Einstein mondta, hogy a problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal, mint amivel csináltuk őket. Szükség van tehát valami módszerre vagy segítségre ahhoz, hogy egy kicsit eltávolodjunk a problémától és rálátást szerezzünk. Ez lehet úgy, ha leírjuk (pl. egy naplóba) és írás közben a gondolataink rendszereződnek, vagy úgy, ha beszélünk róla. De vigyázat!!! A beszélgetés ne arról szóljon, hogy a barátnővel EGYÜTT rágódtok tovább. Erre találták ki a profi segítőket, pl. a life coach-ot. Ha nem megy egyedül,  keress magadnak valakit…

3. lépés: azonosítsuk és a jövőben kerüljük el az agyalás CSAPDÁIT, azaz ha tudjuk, hogy mi az a helyzet, pillanat vagy ember, aki elindítja az önmarcangolást, akkor KERÜLJÜK EL! Nagyon hatásos lehet megtanulni tízig számolni :), vagy meditációt tanulni, vagy a jógával megismerkedni, vagy az önbecsülésünket építő munkába kezdeni.

Mindehhez segítség, egy egyszerű kérdés, amit feltehetsz magadnak : FOG-E EZ NEKEM EGY ÉV MÚLVA SZÁMÍTANI?

Ha ezáltal egy csapásra kitisztulnak előled a jelentéktelen dolgok, lehet, hogy nem is marad, amin tovább agyalhatnál….s ami marad, azzal már érdemes foglalkozni, arra keresve a választ, hogy mit tanulhatsz belőle.

 

 

Boldogságtan 2. lecke – optimizmus

kettő2Folytassuk a tanulást, s nézzük tovább, milyen gyakorlatokkal fejleszthető a boldogsági képességünk! Vegyük át a következő leckét úgy, ahogy azt Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus javasolja a “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvében…

Második lecke, az OPTIMIZMUS

Az optimizmus nem más, mint derűlátás a jelennel és a jövővel kapcsolatban. Vannak, akik így születnek, eleve pozitívan állnak az élethez. Persze az is megfigyelhető, hogy a gyerekek mindig derűlátók, így valami a kamaszkorban változhat, amikor a felnőtté válás során  – vagy a rossz tapasztalatok vagy a tanult minták alapján – elveszítjük ezt a képességet.

A jó hír, hogy az optimista hozzállás tanulható!

Tudatos odafigyeléssel és gyakorlással elérhető a szemléletváltás,optimizmus1 amely nagyon megéri az erőfeszítést, mert az optimista beállítottság eredménye:

– nagyobb kitartás és elkötelezettség a célok megvalósításában a nehézségek ellenére,

– aktív és hatékony küzdőszellem,

– rugalmasság az felmerülő akadályok elhárításában,

– sikeresebb és teljesebb élet,

– vitalitás és jobb egészségi állapot.

Hogyan legyünk optimisták?

Az első lehetséges módszer a “LEHETŐ LEGJOBB ÉNÜNK” gyakorlat. A feladat az, hogy a következő hét minden napján szánjunk arra egy kis időt, hogy elképzeljük mi a lehető legjobb jövő, amelyet az elkövetkező 1/5/10 évben elképzelünk magunknak és úgy írjuk le, mintha ezt már elértük volna, mintha megvalósítottuk volna és épp ott tartanánk az életünkkel. Írjuk le céljainkat, jellemvonásainkat, vágyainkat, mintha már a mienk lenne.

Ez a gyakorlat segít, hogy:

– összeszedni és elrendezni a legfontosabb céljainkat,

– átlátni a fontossági sorrendet,

– számba venni a lehetséges akadályokat és megoldásokat. Hisz életünk során biztosan volt már, amikor megoldottunk valami hasonló nehézséget, vagy láttunk olyan példát, aki megcsinálta és lehet másolni a módszerét…

– ezáltal csökkenthető a feszültség a jelen és a jövő között, erőt nyerhetünk és nagyobb bizodalmat a megvalósítás sikerében.

A másik lehetséges módszer a “BORÚRA DERŰ” gyakorlat! Minden alkalommal, amikor észreveszed, hogy valami negatív gondolat bukkan fel, valami nehézséggel találkozol vagy kudarc ér, gondolkodj el a következő kérdések valamelyikén:

– mi mást jelenthet még ez az esemény?

– mi az a kicsi jó, ami észrevehető ebben?

– mit tanultam belőle? Mi változott most, hogy ezt átéltem?

Van, aki úgy gondolhatja most, hogy az optimizmus csak egy önbecsapás. Hisz a viág nem lesz jobb, hisz a betegségek nem múlnak el, hogy az erőszak nem szűnik meg, hogy az életkörülmények nem változnak attól, ha egy rózsaszín szemüveget veszünk fel.

Nos, valóban, sokféle igazság létezik egy időben és választani lehet melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe! A példa egyszerű ez a pohár lehet félig tele, vagy félig üres. Te döntöd el, hogy örülsz annak ami benne van és enyhíted vele szomjadat, vagy haragszol azért mert nincs tele és szomjas maradsz…

poharHa segítség kell a cél azonosításában, vagy egy társ a valós körülmények és lépések felmérésében, vagy egy lelkesítő és támogató szó, ami bátorságot önt beléd az nekirugaszkodáshoz vagy kiratást ad a folyatáshoz…csak szólj, szívesen segítek!

Elérhetőségeim: telefonon 06-30-3634205, emailen: tolnaine.tothvera@gmail.com

Kíváncsian várom a tapasztalataitokat!! Írjatok visszajelzést:)