Monthly Archives: július 2014

Boldogságtan 7. – Megbocsátás

hetesAzt hiszem az egyik legfontosabb témához értünk, ahogy a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…

“Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”- mondjuk imáinkban, de vajon meg tudjuk tenni? Bizony sokunknak probléma, hogy sérelmeinket addig hordozzuk, míg belebetegszünk, addig kerüljük a bűnöst, míg kapcsolataink felszámolódnak és addig tartjuk magunkat hidegségben, míg már nem tudunk felmelegedni…

Ahhoz, hogy ezzel a témával foglalkozzunk, mindenekelőtt azt fontos tisztáznunk, mi is az a MEGBOCSÁTÁS….megbocsatas2

Ehhez könnyebb úgy nekikezdeni, ha megfogalmazzuk mi NEM az:

– a megbocsátás NEM LETAGADÁS, azaz nem arra való, hogy elimináljuk, elmossuk, lekicsinyítsük a sérelmünket,

– a megbocsátás NEM MENTEGETÉS, azaz nem az a célja, hogy valami elfogadható mentséget keressünk a sérelem okozójának a feloldozásra,

– a megbocsátás NEM FELMENTÉS, azaz nem tekintünk el a sérelem okozásától és a károkozás lehetséges rendezésétől,

– a megbocsátás NEM feltétlenül MEGBÉKÉLÉS, mert a megbocsátás nem mindig jár együtt a kapcsolat helyreállításával.

A megbocsátást valójában nem is a másik félnek az érdekében tesszük, hanem ÖNMAGUNKÉRT! Nem azért, hogy a másik mentesüljön a bűntudattól, vagy feloldozzuk a büntetés alól. A megbocstást magunkért csináljuk, hogy a sérelem után tovább tudjunk lépni, hogy a fájdalom elmúlhasson, hogy fellélegezhessünk. Azért tesszük, hogy feloldhassuk a saját nehézségünket, a bosszúállás helyett megtartsuk saját értékeinket, kiemeljük magunkat a sérülés miatti fájdalmunkból.

Úgy is megbocsáthatunk, hogy erről a sérelem okozója nem is tud, hiszen ezt nem érte, hanem magunkért tesszük. Az, hogy a megbocsátást neki is kinyilvánítjuk-e, már egy másik döntésünk, ami persze adott esetben a kapcsolat helyreállítására tett erőfeszítésként is működhet.

HOGYAN csináljuk? Talán meglepő, de a megbocsátás képessége is fejleszthető…ez is csak egy szokás, egy hozzáállás. A megbocsátás legnagyobb akadálya az, ha a fókuszt ilyenkor nem magunkon tartjuk, hanem a sérelem okozójára tereljük. Így a sérelem fokozódásaként éljük meg a megbocsátást, különsen, ha nem is dolgoztuk még fel a bántást, ami ért, így persze, hogy nem működik a valóságban.

MI SEGÍTHET?

1. Mindannyian követünk el hibát, okozunk sérelmeket életünk során. Sokat segíthet a megbocsátás gyakorlásában, ha emlékszünk arra, mit jelentett nekünk, mikor nekünk bocsátottak meg. Ha emlékszünk, hogy ezt velünk szemben hogyan csinálták, akár jó (azaz mostani értékeinkkel összhangban álló) minta jut eszünkbe, akár olyan negatív tapasztalat, amikor megaláztatásként éltük meg a pl. feltételhez kötött megbocsátást.

2. A fantázia a legtöbb érzelmi akadály feloldásában segítségünkre lehet. Ha ellazult állapotban elképzeljük az átélt fájdalmas szituációt és elképzeljük a bocsánatkérés vagy a megbocsátás aktusát, részletesen beleérezzük magunkat ennek érzelmeibe és képzeletünket a lehető legvalóságosabb képre hangoljuk, átélhetjük a megbocsátás élményét, amely feloldja a bennünk lévő érzelmi gátakat és segít az elengedésben.

3. Akinek a vizuális képzelet nem az erőssége, segíthet magán azzal, ha megbocsátó levelet ír, amelyben részletesen leírja az átélt fájdalmat, az ezzel járó érzéseket és a bántás helyett vágyott magatartást. A másik embernek címzett gondolatok segítenek eltávolodni a bajtól. Közben olyan gondolatok is eszünkbe juthatnak, amelyek magyarázatot adhatnak vagy segíthetnek megérteni a bántás mögött húzódó – gyakran nagyon prózai – okokat. És az érzések kiírása és a fájdalom elismerése és megélése megadja az elengedés lehetőségét.

4. A megbocsátás képessége elleshető, megtanulható olyan személyektől is, akiket ebben példaképnek tekintünk. Ha van olyan ember, akit követendő példának tartunk magunk előtt, beszéljünk vele!Kérdezzük meg, mi ad neki erőt ahhoz, hogy így viselkedik, hogyan csinálja? Biztosan tud valami olyan támpontot adni, ami minket is egy lépéssel közelebb visz a megbocsátás begyakorlásához.

ragtapaszok

Bizony, merthogy ez is gyakorolható, kezdjünk kisebb fájdalmakkal, és ha már kitapasztaltuk saját belső erőinket, egy-egy nagyobb, szívünkben még mindig szunnyadó fájdalom sebeinek is nekikezdhetünk.

Kíváncsi vagyok, nektek milyen tapasztalataitok vannak. Írjatok, ha segíteni tudtok ebben másoknak, vagy ha épp ti szorultok segítségre ebben.