Monthly Archives: szeptember 2014

Boldogságtan 9. – Apró örömök élvezete

kilenc2Ez már a 9. lecke abban a sorozatban, amivel Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyüng boldogok?” c. könyvét követve tanuljuk a boldogságot. Mikor csodáltad meg utoljára a feleséged fülbevalóját? Vagy az ebédnél evett leves finom ízére felfigyeltél már úgy igazán?

Itt az ideje felfedezni az élet apró örömeit, hisz tudjátok: Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!

Az előző “itt és most” részhez kapcsolódik ez a boldogságfokozó gyakorlat, hisz alapvetően az kell, hogy ami épp történik, azt vegyük észre. De sajnos hajlamosak vagyunk az Örömünket mindig valami jövőbeli nagy dologra félretenni, az Ünnepeinket kizárólag a naptárhoz igazítani és arra várni, mikor kopog be végre az Egetrengető Boldogság.

kave2De észrevettük egyáltalán a reggeli kávé habjának mintáját? A villamosra felszálló emberek arcvonásait? Az eső utáni friss levegő illatát? A fűnyíró zúgásán bosszankodva a frissen nyírt fű zöldjét?

Ezekre pedig érdemes figyelnie mindenkinek, aki boldogabb és kiegyensúlyozottabb szeretne lenni, aki szeretné jobban bírni az élet nehézségeit és kezelni a stresszes helyzeteket.

Nem a nagy dolgok keresnek meg minket, hanem mi találjuk meg a nagy dolgokat! Ne várjunk hát tovább a Hatalmas Érzésre, az Őrületes Vágyra vagy a Teljes Igazságra, mert életünk bizony gyorsan eltelik anélkül, hogy ezek valaha is bekopognának az ajtónkon.

Hogy mit tegyünk?

1. Élvezzük a hétköznapi élményeket! Ahogy a zuhanyzásnál a nyakunkba folyik a kellemes meleg víz. Ahogy a kávé illata segít kivánszorogni az ágyból. Saját élményem, hogy egy időben gyakran jártam a 47-es villamoson, ahol szokásommá vált megtartani a szemkontaktust, ha valaki rám nézett. Egyszer egy férfi, mikor leszállt, megállt a peronon és megvárta míg továbbmegy a villamos. És felemelte a kezét, hogy búcsút intsen, mikor továbbutaztam. Nem tudom ki volt, nem beszéltünk egy szót sem, és nem is flörtölés volt, egyszerűen csak létrejött egy pillantás. És jó érzés volt tudni, hogy látható vagyok.

2. Osszuk meg az örömünket szeretteinkkel! Sokkal mélyebb nyomot hagy a jó érzés, ha elmeséljük másnak amit átéltünk. Ez az adott kapcsolatnak is jót tesz, mélyíti az összetartozás élményét, s a mesélőnek is mivel újtra átéli a jó élményét.

3. Vegyük elő emlékeinket újra és újra! A pozitív hangulatú visszaemlékezés – különösen ha társaságban tesszük – igazoltan erősíti az életkedvet, sőt még egy-egy jelen helyzet megértéséhez is hozzásegíthet. Önbizalmat és önbecsülést adhat egy múltbéli siker emlékének felidézése, vagy egy jobb időszak felelevenítése.

4. Ünnepeljük meg a jó híreket! Nem kell mostantól Karácsonyig várni arra, hogy ünnepi teríték kerüljön az asztalra, vagy hogy tortát egyen a család! Vegyük a fáradtságot az Ünneplésre akkor is, ha “csak” végre lezártunk egy projektet, vagy megvan az első ötös az iskolában! Jól esik megosztani a sikert és az eközben érzett büszkeségnél nincs jobb terápia az önbecsüléshez!

5. Vegyük észre a szép dolgokat! A színeket! Az illatokat! Az ízeket! Mikor ettél utoljára egy szelet csokit úgy, hogy közben nem a bűntudat markolt hanem az öröm csapott fel? Mikor álltál hosszasan a meleg zuhany alatt? Mikor vetted észre a frissen felhúzott ágynemű illatát…és mikor köszönted meg?

aramlas3 Mi lehet az eredmény, ha megpróbáljuk? Kiderülhet, hogy a Boldogság eddig is a nyomunkban járt. Előfordulhat, hogy barátaink keresnek minket, ha már régen nem hallottak. Megeshet, hogy virágot kapunk a piacról hazajövő férjünktől. Vagy hogy kamaszgyerekeink nem bandázni, hanem velünk ünnepelni akarnak. Szerintetek megéri?

Írjatok hozzászólást, ha van róla véleményetek! Kíváncsian várom az új történéseket…:)