Boldogságtan 11. – A Lélek ápolása

11szamImmár a 11. Boldogságtan leckét kapjuk Sonja Lybomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján, ahogy azokat a gyakorlatokat, módszereket keressük, amelyekkel fokozhatjuk boldogság-érzékünket.

Ezúttal a Lélek ápolása a tananyag. Ez egy szeretágazó és igencsak ingoványos terület. Már a kiindulási pont sem egyszerű: mi az a Lélek?

Önmagában kell egyfajta spirituális beállítottság ahhoz, hogy valaki ezen a kérdésen gondolkodjon. Van, aki el sem fogadja a létezését.

Napjainkban  a témára fogékony ember rengeteg forrásból találkozik ezekkel a szavakkal: lélek, lelkiismeret, felsőbb én, Isten, tudat, tudatalatti, ego, elme stb. A téma iránti érdeklődés rendszerint a korral növekszik, bizonyára a halállal való szembesülés nyomán különböző életszakaszainkban (először általában életünk derekán a szülők elvesztésekor, majd az öregkorban saját halálunk félelme). De lehet, hogy egy-egy trauma, válság vagy betegség hozza közelebb az életünk értelméről, a szabad akarat és az Isteni gondviselés létéről való elmélkedésünket. Van, aki neveltetése során eleve készen kapja egy-egy vallás tanításait, s van aki felnőttként lép a sprituális fejlődés útjára. vallas4

A boldogság keresése felől vizsgálva nehéz óvatosan lépkedni a témában, hiszen a vallási fanatizmusok, az egyházak visszás ügyei inkább távolítanak minket ettől a kérdéstől, illetve mindenkinek legmélyebb magánügye, hogy hisz-e vagy sem, s ha igen milyen módon.

A pszichológiai kutatások is inkább arra irányulnak, milyen – kontrollcsoportokkal mérhető – előnyök mutatkoznak a vallásos (hitüket rendszeresen gyakorló), vagy spirituálisan nyitott emberek életvezetésében, amelyek a boldogság-érzettel függnek össze.

1. Nagyobb valószínűséggel élnek egészséges életet. Jobban kímélik magukat, alacsony stressz-szintű és pozitív életre törekednek.

2. A közösséghez tartozáson keresztül kézzel fogható segítséget, vigaszt, megértést és támogatást kapnak társaiktól. A nehézségek leküzdésében nincsenek egyedül. Azonos értékeket valló csoportjaikban társas, érzelmi és anyagi téren is segítik, elimerik és tisztelik egymást.

3. Az Istennel való személyes kapcsolat megélése a legjobb “terápia”, a feltétel nélküli elfogadás, szeretet érzésének megtapasztalása, a saját magunk értékesnek való megélése az önbecsülés legerősebb alapja.

4. Az Isteni gondviselésben való hit, a nehézségek távolabbi értelmének meglátása hatalmas erőforrás a gondokkal való megküzdéshez, mind a hétköznapi élet, mind a traumatikus események kapcsán.

Sokan úgy gondolják, hogy a hit nem fejleszthető, vagy van, vagy nincs. Én úgy gondolom, hogy az útkeresés mindenkiben megvan, előbb-utóbb mindenki eljut élete azon állomására, amikor felteszi magának az induláshoz szükséges kérdéseket. Nagy szerencse (hívőként mondva nem véletlen), ha ehhez segítséget kapunk, ha olyan emberekkel, könyvekkel, tanításokkal találkozunk, akik egy-egy újabb lépés felé segítenek minket.

gyertya4Az első lépés azonban biztosan szívünk megnyitása, figyelmünk átállítása arra, hogy belső hangunkra figyeljünk…hogy a külvilág rengeteg ingere helyett egy kis időt kiszakítsunk rendszeresen arra, hogy elcsendesedjünk. Lehet ez imádság, amelyben hálát adunk, útmutatást kérünk. Lehet meditáció, amelyben tudatos figyelmünket belső békénkre és a bennünk kavargó gondolatok mögötti belső világunkra irányítjuk.

A legkevesebb, amit elérhetünk, egy nyugodt fél óra a mindennapokban, amikor kicsit pihenünk, a legtöbb egy olyan tartós boldogság elérése, amit néha a szelíd idős nénik arcán látunk , mikor a parkban madarakat etetnek…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.