Category Archives: Coaching

Boldogságtan 12. – mozogj!

12 Elérkeztünk a 12. Boldogságtan leckéhez Sonja Lybomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvének boldogságfokozó gyakorlatain végighaladva. Tudjátok mi az utolsó gyakorlat??? Igen, a MOZGÁS!

A testmozgás tartósan és azonnal BOLDOGGÁ tesz! Ez olyan személyes tapasztalatom, amelynek valóságát saját életemben százszorosan is megtapasztaltam. Kíváncsiak vagytok hogyan?

sport4Vegyük sorba először a pszichológus kutatók által mért pozitív hatását a testmozgásnak:

1. klinikai teszt bizonyította, hogy a depresszió kezelésében testmozgás a gyógyszer alkalmazásával azonos erejű gyógyulást hozott, sőt! az önbecsülés és az életerő fokozásával tartósabban, mint a gyógyszer,

2. csökkenti a szorongást és a stresszt, mert a mozgás során megtapasztalt erő fokozza azt az érzésünket, hogy képesek vagyunk uralni a testünket, a világot, tudunk hatni a dolgokra,

3. erősíti a csontozatot, az izmzatot és az ízületeket, így az időskori panaszok kialakulását is jelentősen késlelteti,

4. segíti a testsúly kontrollját, ezáltal közvetve számos elhízáshoz kapcsolódó betegség kialakulásának kockázatát csökkenti,

5. a testkép javításával és az életerő megtapasztalásával növeli az önbizalmat, értékesebbnek és szebbnek érzezzük magunkat,mások erőfeszítéseit látva könnyebben elfogadjuk saját nehézségeinket,

6. lehetőséget biztosít az áramlatérzésre, azaz hogy belefeledkezzünk a mozgás örömébe,

7. levezeti a felesleges energiákat, oldja a feszültséget, a testmozgás után fellépő fáradtság megkönnyíti a pihenést és relaxációt,

csapat

8. társas kapcsolatok kialakításához vezet, hiszen másokkal együtt végezhetjük a mozgást.

Azok, akik rendszeresen sportolnak, biztosan igazolhatják a kutatások megállapításait. De hogyan kezdjünk hozzá és mire figyeljünk oda? Mindenképpen fokozatosan terheljük testünket, és a korunknak és körülményeinknek megfelelő mozgásformát válasszuk. Egy könnyű sétához mindig találhatunk alkalmas időt, ez erdei kirándulás az egész családnak üdítő szórakozás lehet. Bár a fiatalabbaknak elérhető fitnesztermek sora nem mindenkinek megoldás, mégis egyre szaporodik a jógatermek és kisebb fitneszklubok száma, ahova eljárhatunk.

Sok korábbi bejegyzénél írtam már saját tapasztalataimról, s ezt ennél a témánál különösen könnyen és szívesen teszem. Mondhatom, hogy életem egyik legnagyobb változása az utóbbi három évben a rendszeres sportolás. A keddenkénti aerobikus box sokat segít abban, hogy a rám erősen jellemző és a női szerepeimben nehézséget okozó férfienergiákat “kipakoljam” magamból, a gyakorlatok során átélt életerő pedig a legelemibb segítség volt a betegséggel való megküzdés során számomra. Az oxigéndús vér a ráksejtek elhalását okozza, így nemcsak lelkileg, hanem testileg is hatásos gyógymód. Egy ideje a férjem is rendszeresen eljön ezekre az órákra, így még a közös élmény is jótékonyan hat a kapcsolatunkra.

ppic_29_WizzAir_Felmaraton_Befuto_4907A másik új sport-szerelem pedig a futás, amelyet a múlt évben kezdtem. Egy fogadalommal kezdődött, hogy 40 éves korom előtt teljesítsem a félmaratont…hogy érezzem, hogy még van bennem erő…hogy valami rendkívülit érjek el, mielőtt életem első felét lezárom. Először csak egy kis kör ment a házunk körüli utcákban, aztán kettő, aztán az első margit-szigeti kör, aztán ott is kettő, majd három…hetente 10 km a futópadon csütörtökönként a tél során. És aztán idén szeptemberben SIKERÜLT! Teljesítettem a félmaratont, 2.22 perc (tiszta idő) alatt. Hatalmas élmény volt, amelyet soha nem felejtek el!

Arra buzdítalak Titeket, kezdjetek hozzá! Csak nyerni lehet vele, s az izomláz arra való, hogy érezzük van izom:)!

 

 

Boldogságtan 11. – A Lélek ápolása

11szamImmár a 11. Boldogságtan leckét kapjuk Sonja Lybomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján, ahogy azokat a gyakorlatokat, módszereket keressük, amelyekkel fokozhatjuk boldogság-érzékünket.

Ezúttal a Lélek ápolása a tananyag. Ez egy szeretágazó és igencsak ingoványos terület. Már a kiindulási pont sem egyszerű: mi az a Lélek?

Önmagában kell egyfajta spirituális beállítottság ahhoz, hogy valaki ezen a kérdésen gondolkodjon. Van, aki el sem fogadja a létezését.

Napjainkban  a témára fogékony ember rengeteg forrásból találkozik ezekkel a szavakkal: lélek, lelkiismeret, felsőbb én, Isten, tudat, tudatalatti, ego, elme stb. A téma iránti érdeklődés rendszerint a korral növekszik, bizonyára a halállal való szembesülés nyomán különböző életszakaszainkban (először általában életünk derekán a szülők elvesztésekor, majd az öregkorban saját halálunk félelme). De lehet, hogy egy-egy trauma, válság vagy betegség hozza közelebb az életünk értelméről, a szabad akarat és az Isteni gondviselés létéről való elmélkedésünket. Van, aki neveltetése során eleve készen kapja egy-egy vallás tanításait, s van aki felnőttként lép a sprituális fejlődés útjára. vallas4

A boldogság keresése felől vizsgálva nehéz óvatosan lépkedni a témában, hiszen a vallási fanatizmusok, az egyházak visszás ügyei inkább távolítanak minket ettől a kérdéstől, illetve mindenkinek legmélyebb magánügye, hogy hisz-e vagy sem, s ha igen milyen módon.

A pszichológiai kutatások is inkább arra irányulnak, milyen – kontrollcsoportokkal mérhető – előnyök mutatkoznak a vallásos (hitüket rendszeresen gyakorló), vagy spirituálisan nyitott emberek életvezetésében, amelyek a boldogság-érzettel függnek össze.

1. Nagyobb valószínűséggel élnek egészséges életet. Jobban kímélik magukat, alacsony stressz-szintű és pozitív életre törekednek.

2. A közösséghez tartozáson keresztül kézzel fogható segítséget, vigaszt, megértést és támogatást kapnak társaiktól. A nehézségek leküzdésében nincsenek egyedül. Azonos értékeket valló csoportjaikban társas, érzelmi és anyagi téren is segítik, elimerik és tisztelik egymást.

3. Az Istennel való személyes kapcsolat megélése a legjobb “terápia”, a feltétel nélküli elfogadás, szeretet érzésének megtapasztalása, a saját magunk értékesnek való megélése az önbecsülés legerősebb alapja.

4. Az Isteni gondviselésben való hit, a nehézségek távolabbi értelmének meglátása hatalmas erőforrás a gondokkal való megküzdéshez, mind a hétköznapi élet, mind a traumatikus események kapcsán.

Sokan úgy gondolják, hogy a hit nem fejleszthető, vagy van, vagy nincs. Én úgy gondolom, hogy az útkeresés mindenkiben megvan, előbb-utóbb mindenki eljut élete azon állomására, amikor felteszi magának az induláshoz szükséges kérdéseket. Nagy szerencse (hívőként mondva nem véletlen), ha ehhez segítséget kapunk, ha olyan emberekkel, könyvekkel, tanításokkal találkozunk, akik egy-egy újabb lépés felé segítenek minket.

gyertya4Az első lépés azonban biztosan szívünk megnyitása, figyelmünk átállítása arra, hogy belső hangunkra figyeljünk…hogy a külvilág rengeteg ingere helyett egy kis időt kiszakítsunk rendszeresen arra, hogy elcsendesedjünk. Lehet ez imádság, amelyben hálát adunk, útmutatást kérünk. Lehet meditáció, amelyben tudatos figyelmünket belső békénkre és a bennünk kavargó gondolatok mögötti belső világunkra irányítjuk.

A legkevesebb, amit elérhetünk, egy nyugodt fél óra a mindennapokban, amikor kicsit pihenünk, a legtöbb egy olyan tartós boldogság elérése, amit néha a szelíd idős nénik arcán látunk , mikor a parkban madarakat etetnek…

Boldogságtan 10. – Céljaink

imagesCA47BCMDLassan végigérünk Sonja Lybomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvén, s most egy olyan Boldosságtan lecke jön, amelyet ugyan a legtöbben ismerünk, mégsincs mindig rendben: azaz boldoggá tesznek-e céljaink?

Miért kelünk fel reggel? Miért áldozunk figyelmet és erőt egy-egy tevékenységre?  A céljaink elérése érdekében, legyen az akár a gyerekeink útba indítása az iskolába, vagy egy hatalmas orvosi felfedezés a rákgyógyításban…

A kutatók szerint a tartós boldogság egyik legfontosabb forrása megfelelő célok kitűzése és az elérése. Ettől hasznosnak érezzük magunkat, örömöt és büszkeséget okoz az elérése, konkrét tennivalót és értelmet ad az életünknek, más emberekkel való együttműködésre késztet, így kapcsolatokat is nyerhetünk vele.

De egyáltalán nem mindegy, milyen célokat tűzünk magunk elé, hiszen a kudarcaink egyik alapvető oka, ha nem elég jó nekünk a cél…imagesCARO2J0N

De milyenek a megfelelő célok?

1. Olyan, ami számunkra fontos érték, aminek elérését mi magunk is vágyjuk. Olyan, ami hiteles számunkra, amelyet sajátunknak tartunk és megfelel belső szükségleteinknek, s így erőteljes érzelmi előnyt biztosít számunkra. Azaz olyan, amit nemcsak külső elvárásból akarunk elérni, nemcsak azért, hogy mások elégedettek legyenek velünk, vagy hogy számunkra egyébként értéktelen előnyt szerezzünk (pl. ne azért fogyjak le, hogy a férjem szeressen, hanem azért mert saját önazonosságom akkor áll helyre, ha visszanyerem a szülés előtti formámat).

2. Olyan cél, amelyet valami elérése érdekében fogalmazunk meg és nem azért, hogy elkerüljünk vele valamit. A pozitív megfogalmazás itt is hatalmas többlet. Például nem azért akarok lefogyni, hogy el ne hagyjon a barátom, hanem azért mert kinéztem egy nekem nagyon tetsző ruhát.

3. Olyan, ami harmóniában van a körülményeinkkel, más céljainkkal. Ha egyszerre több, egymásnak ellentmondó célt követünk, erőforrásainkat szétforgácsoljuk és a kudarc kockázatát növeljük vele. Pl. a félmaratonra való felkészülésem idején nem kezdek erőteljes diétába.

4. Olyan cél, amelyet rugalmasan tudok alakítani. Céljaink az életkorunk változásával is változhat, vagy a cél felé tett lépéseink során szerzett információk fényében. Fontos ezért rugalmasnak maradni és céljainkat mindenkor lehetőségeinkhez és aktuális értékeinkhez igazítani.

5. Olyan, amely inkább valami új tevékenységre, valaminek a megvalósítására irányul, nemcsak egyszerűen valami körülmény megváltoztatására. Egy új tevékenység, vagy tudás megszerzése sok új kihívást hozhat, tartósabb boldogságot ad.

Több célod van? Nem tudod, melyiket kövesd? Akkor vegyél elő egy papírt, és írd le őket, aztén nézd át, melyik felel meg az előző szempontok közül a legtöbbnek?

célok2Az is lehet, hogy egy cél eléréséhez több részcélt kell teljesíteni. Semmi baj, kezdj el szeletelni! Nézd meg, milyen lépésekkel juthasz egyre közelebb és haladj lépésről lépésre. A legfontosabb, hogy ne veszítsd el a hitedet, a motivációt és az irányt.

A célunk elérésben nagyon sokat segíthet, ha nyilvánosan elköteleződünk mellette. Ha megosztjuk másokkal terveinket, szerezhetünk támogatókat, lelkesítő szurkolókat, és motivációt arra az esetre is, ha épp feladnánk…

Ha coachként segíthetek, csak szóljatok…

 

 

 

 

 

 

Boldogságtan 9. – Apró örömök élvezete

kilenc2Ez már a 9. lecke abban a sorozatban, amivel Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyüng boldogok?” c. könyvét követve tanuljuk a boldogságot. Mikor csodáltad meg utoljára a feleséged fülbevalóját? Vagy az ebédnél evett leves finom ízére felfigyeltél már úgy igazán?

Itt az ideje felfedezni az élet apró örömeit, hisz tudjátok: Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!

Az előző “itt és most” részhez kapcsolódik ez a boldogságfokozó gyakorlat, hisz alapvetően az kell, hogy ami épp történik, azt vegyük észre. De sajnos hajlamosak vagyunk az Örömünket mindig valami jövőbeli nagy dologra félretenni, az Ünnepeinket kizárólag a naptárhoz igazítani és arra várni, mikor kopog be végre az Egetrengető Boldogság.

kave2De észrevettük egyáltalán a reggeli kávé habjának mintáját? A villamosra felszálló emberek arcvonásait? Az eső utáni friss levegő illatát? A fűnyíró zúgásán bosszankodva a frissen nyírt fű zöldjét?

Ezekre pedig érdemes figyelnie mindenkinek, aki boldogabb és kiegyensúlyozottabb szeretne lenni, aki szeretné jobban bírni az élet nehézségeit és kezelni a stresszes helyzeteket.

Nem a nagy dolgok keresnek meg minket, hanem mi találjuk meg a nagy dolgokat! Ne várjunk hát tovább a Hatalmas Érzésre, az Őrületes Vágyra vagy a Teljes Igazságra, mert életünk bizony gyorsan eltelik anélkül, hogy ezek valaha is bekopognának az ajtónkon.

Hogy mit tegyünk?

1. Élvezzük a hétköznapi élményeket! Ahogy a zuhanyzásnál a nyakunkba folyik a kellemes meleg víz. Ahogy a kávé illata segít kivánszorogni az ágyból. Saját élményem, hogy egy időben gyakran jártam a 47-es villamoson, ahol szokásommá vált megtartani a szemkontaktust, ha valaki rám nézett. Egyszer egy férfi, mikor leszállt, megállt a peronon és megvárta míg továbbmegy a villamos. És felemelte a kezét, hogy búcsút intsen, mikor továbbutaztam. Nem tudom ki volt, nem beszéltünk egy szót sem, és nem is flörtölés volt, egyszerűen csak létrejött egy pillantás. És jó érzés volt tudni, hogy látható vagyok.

2. Osszuk meg az örömünket szeretteinkkel! Sokkal mélyebb nyomot hagy a jó érzés, ha elmeséljük másnak amit átéltünk. Ez az adott kapcsolatnak is jót tesz, mélyíti az összetartozás élményét, s a mesélőnek is mivel újtra átéli a jó élményét.

3. Vegyük elő emlékeinket újra és újra! A pozitív hangulatú visszaemlékezés – különösen ha társaságban tesszük – igazoltan erősíti az életkedvet, sőt még egy-egy jelen helyzet megértéséhez is hozzásegíthet. Önbizalmat és önbecsülést adhat egy múltbéli siker emlékének felidézése, vagy egy jobb időszak felelevenítése.

4. Ünnepeljük meg a jó híreket! Nem kell mostantól Karácsonyig várni arra, hogy ünnepi teríték kerüljön az asztalra, vagy hogy tortát egyen a család! Vegyük a fáradtságot az Ünneplésre akkor is, ha “csak” végre lezártunk egy projektet, vagy megvan az első ötös az iskolában! Jól esik megosztani a sikert és az eközben érzett büszkeségnél nincs jobb terápia az önbecsüléshez!

5. Vegyük észre a szép dolgokat! A színeket! Az illatokat! Az ízeket! Mikor ettél utoljára egy szelet csokit úgy, hogy közben nem a bűntudat markolt hanem az öröm csapott fel? Mikor álltál hosszasan a meleg zuhany alatt? Mikor vetted észre a frissen felhúzott ágynemű illatát…és mikor köszönted meg?

aramlas3 Mi lehet az eredmény, ha megpróbáljuk? Kiderülhet, hogy a Boldogság eddig is a nyomunkban járt. Előfordulhat, hogy barátaink keresnek minket, ha már régen nem hallottak. Megeshet, hogy virágot kapunk a piacról hazajövő férjünktől. Vagy hogy kamaszgyerekeink nem bandázni, hanem velünk ünnepelni akarnak. Szerintetek megéri?

Írjatok hozzászólást, ha van róla véleményetek! Kíváncsian várom az új történéseket…:)

 

Boldogságtan 7. – Megbocsátás

hetesAzt hiszem az egyik legfontosabb témához értünk, ahogy a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…

“Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”- mondjuk imáinkban, de vajon meg tudjuk tenni? Bizony sokunknak probléma, hogy sérelmeinket addig hordozzuk, míg belebetegszünk, addig kerüljük a bűnöst, míg kapcsolataink felszámolódnak és addig tartjuk magunkat hidegségben, míg már nem tudunk felmelegedni…

Ahhoz, hogy ezzel a témával foglalkozzunk, mindenekelőtt azt fontos tisztáznunk, mi is az a MEGBOCSÁTÁS….megbocsatas2

Ehhez könnyebb úgy nekikezdeni, ha megfogalmazzuk mi NEM az:

– a megbocsátás NEM LETAGADÁS, azaz nem arra való, hogy elimináljuk, elmossuk, lekicsinyítsük a sérelmünket,

– a megbocsátás NEM MENTEGETÉS, azaz nem az a célja, hogy valami elfogadható mentséget keressünk a sérelem okozójának a feloldozásra,

– a megbocsátás NEM FELMENTÉS, azaz nem tekintünk el a sérelem okozásától és a károkozás lehetséges rendezésétől,

– a megbocsátás NEM feltétlenül MEGBÉKÉLÉS, mert a megbocsátás nem mindig jár együtt a kapcsolat helyreállításával.

A megbocsátást valójában nem is a másik félnek az érdekében tesszük, hanem ÖNMAGUNKÉRT! Nem azért, hogy a másik mentesüljön a bűntudattól, vagy feloldozzuk a büntetés alól. A megbocstást magunkért csináljuk, hogy a sérelem után tovább tudjunk lépni, hogy a fájdalom elmúlhasson, hogy fellélegezhessünk. Azért tesszük, hogy feloldhassuk a saját nehézségünket, a bosszúállás helyett megtartsuk saját értékeinket, kiemeljük magunkat a sérülés miatti fájdalmunkból.

Úgy is megbocsáthatunk, hogy erről a sérelem okozója nem is tud, hiszen ezt nem érte, hanem magunkért tesszük. Az, hogy a megbocsátást neki is kinyilvánítjuk-e, már egy másik döntésünk, ami persze adott esetben a kapcsolat helyreállítására tett erőfeszítésként is működhet.

HOGYAN csináljuk? Talán meglepő, de a megbocsátás képessége is fejleszthető…ez is csak egy szokás, egy hozzáállás. A megbocsátás legnagyobb akadálya az, ha a fókuszt ilyenkor nem magunkon tartjuk, hanem a sérelem okozójára tereljük. Így a sérelem fokozódásaként éljük meg a megbocsátást, különsen, ha nem is dolgoztuk még fel a bántást, ami ért, így persze, hogy nem működik a valóságban.

MI SEGÍTHET?

1. Mindannyian követünk el hibát, okozunk sérelmeket életünk során. Sokat segíthet a megbocsátás gyakorlásában, ha emlékszünk arra, mit jelentett nekünk, mikor nekünk bocsátottak meg. Ha emlékszünk, hogy ezt velünk szemben hogyan csinálták, akár jó (azaz mostani értékeinkkel összhangban álló) minta jut eszünkbe, akár olyan negatív tapasztalat, amikor megaláztatásként éltük meg a pl. feltételhez kötött megbocsátást.

2. A fantázia a legtöbb érzelmi akadály feloldásában segítségünkre lehet. Ha ellazult állapotban elképzeljük az átélt fájdalmas szituációt és elképzeljük a bocsánatkérés vagy a megbocsátás aktusát, részletesen beleérezzük magunkat ennek érzelmeibe és képzeletünket a lehető legvalóságosabb képre hangoljuk, átélhetjük a megbocsátás élményét, amely feloldja a bennünk lévő érzelmi gátakat és segít az elengedésben.

3. Akinek a vizuális képzelet nem az erőssége, segíthet magán azzal, ha megbocsátó levelet ír, amelyben részletesen leírja az átélt fájdalmat, az ezzel járó érzéseket és a bántás helyett vágyott magatartást. A másik embernek címzett gondolatok segítenek eltávolodni a bajtól. Közben olyan gondolatok is eszünkbe juthatnak, amelyek magyarázatot adhatnak vagy segíthetnek megérteni a bántás mögött húzódó – gyakran nagyon prózai – okokat. És az érzések kiírása és a fájdalom elismerése és megélése megadja az elengedés lehetőségét.

4. A megbocsátás képessége elleshető, megtanulható olyan személyektől is, akiket ebben példaképnek tekintünk. Ha van olyan ember, akit követendő példának tartunk magunk előtt, beszéljünk vele!Kérdezzük meg, mi ad neki erőt ahhoz, hogy így viselkedik, hogyan csinálja? Biztosan tud valami olyan támpontot adni, ami minket is egy lépéssel közelebb visz a megbocsátás begyakorlásához.

ragtapaszok

Bizony, merthogy ez is gyakorolható, kezdjünk kisebb fájdalmakkal, és ha már kitapasztaltuk saját belső erőinket, egy-egy nagyobb, szívünkben még mindig szunnyadó fájdalom sebeinek is nekikezdhetünk.

Kíváncsi vagyok, nektek milyen tapasztalataitok vannak. Írjatok, ha segíteni tudtok ebben másoknak, vagy ha épp ti szorultok segítségre ebben.

 

 

 

Boldogságtan 6. – Nehézségek leküzdése

hatosLehet egy sorscsapás áldás? Mit nyerhetünk azzal, ha leküzdünk egy nehézséget, kimászunk a bajból?

Ezekre a kérdésekre keresünk választ a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…

Baleset? Munkanélküliség? Haláleset a családban? Anyagi gondok? Rossz párkapcsolat? Gyermektelenség?Betegség?….mindenkinek más és más, de mindenkinek a maga baja a legnagyobb. A nehézségeink egész életünkre kihatnak, elgyengülünk, nem tudunk koncentrálni a feladatainkra, félelem bénít vagy magány gyötör. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan küzdjünk meg a nehézségekkel?

Nincs általános recept, de vannak olyan startégiák, amelyeket kipróbálva rálelhetünk arra, ami nekünk leginkább segít és a legrövidebb idő alatt kihúzhatjuk magunkat a bajból. Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy a problémák leküzdésének alapvetően két típusa van, s kiindulásként lehet vizsgálni, kire mi jellemző alapbeállítódásként. A problémamegoldó megküzdés az, amikor a nehézségre az eszünkkel reagálunk, cselekvési tervet készítünk, lépéseket teszünk, koncentrálunk, segítséget kérünk valakitől, azaz aktívan közelítünk a helyzethez. Az érzelemközpontú megküzdés pedig az, amikor a nehézséget a szívünkkel, az érzelmeink segítségével igyekszünk megoldani, feldolgozni. ilyen például a pozitív élmények tudatos keresése, figyelemelterelés, érzelmi támasz keresése, a helyzet átértékelése.

Mindenki másként reagál alapból a nehézségekre, így érdemes tehát először azt megvizsgálni, hogy nekünk melyik módszer “megy magától”, s  kis odafigyeléssel a másik fajta megközelítést is segítségül hívhatjuk. Az is megfigyelhető, hogy a férfiak általában könnyebben alkalmazzák a problémaközpontú megoldást, mert az érzelmek irányítása számukra nem automatikus, míg a nők szinte biztosan az érzelmi oldalról közelítenek és a gyakorlatiasabb megoldás-keresés jóval nagyobb odafigyelést igényel. És persze az is lehet, hogy az adott helyzet hozza, hogy alapvetően melyik megküzdési módszerrel próbálkozunk először.

Például a munkanélküliség, vagy anyagi nehézségek megoldásánál általában a gyakorlati oldalról próbálkozunk, álláshirdetéseket keresünk, önéletrajzot csinálunk, aktívan keressük a lehetőségeket. Mindeközben talán meg is feledkezünk a probléma érzelmi kezeléséről, pedig a bűntudat, az alkalmatlanság érzése, az idegesség és a szorongás kezelése legalább ilyen fontos lenne. De például egy haláleset miatti gyászban is fontos lehet, hogy a hétköznapi műveletek végzésénél összeszedjük magunkat.

imagesCAHGO9ANA nehézségek leküzdésének módszerei fejleszthetők, s a megküzdés sikere nemcsak a probléma meghaladásában segít, de a boldogság érzetünket is jelentősen növelheti. Mindkét területen hasznos lehet, ha segítséget veszünk igénybe az érdemi fejlődéshez. De már az is sokat segíthet, ha megnézünk másokat… férfiak egy nőt, nők egy férfit…ki hogy csinálja, s elkezdünk utánozni, hiszen a gyerekek is így tanulnak meg mindent a világból.

Vannak azonban olyan megküzdési stratégiák, amelyeket nyugodtan kipróbálhatunk a nehézségeink megoldására, amelyek a legkönnyebben megtanulhatók és a leghatékonyabbak:

– “Minden rosszban van valami jó!” – ahogy a szólás mondja, szóval a nehézséghez való hozzáállás megváltoztatása az egyik legalapvetőbb módja annak, hogy könnyebben találjunk megoldást. Ha meglátjuk, hogy milyen rövid és/vagy hosszútávú jótéteményt lehet a bajból szerezni, az sokat segít annak elfogadásában, aztán megoldásában. Például amikor én küzdöttem a betegséggel, a kemoterápia előtt egy doktornő azt tanácsolta, hogy a hajam elvesztését fogjam fel úgy, hogy addig csináltassam meg a legextrémebb hajat, amit eddig sose mertem megtenni, hisz most büntetlenül kipróbálhatom, mert úgyis elveszítem és úgyis újra kinő…így extra szőke hajfestéket vettem az egycentisre vágott hajamra (ami végül vörös lett a festéskor és nagyot nevettünk rajta:))

– “Ami nem öl meg, az megerősít!” – minden trauma leküzdése fejlődést, növekedést hoz az életünkbe. A megküzdés során olyan képességeket fedezünk fel magunkban, amit eddig még nem tudtunk és olyan helyről kapunk segítséget, ahonnan nem is vártuk. Önmagunkba vetett hitünk és kapcsolataink is megerősödnek, tisztulnak. Amit a bajban megtanulunk, tudjuk használni máskor is!

– “Bajban ismerszik meg az igaz barát!” – a társas kapcsolatok ereje nagyon megmutatkozik egy nehézség leküzdése során. Nagyon sokat segít, ha megoszthatjuk félelmeinket, reménységeinket valakivel, akitől a vigasz puszta érzése is hatalmas segítség. Érdemes akár támogató csoportot felkeresni, hiszen az azonos bajon átesett sorstársak tapasztalatai és példája erőt adhat számunkra a folytatáshoz.

– “Nincsenek véletlenek!” – ha megértjük az utunkba akadt nehézség okait, könnyebben tudunk stratégiát alkotni a megoldáshoz és könnyebb elfogadni a helyzetet.

kép_faA nehézségek leküzdésében tehát érdemes átgondolnunk ezeket a szempontokat. Ezt megtehetjük beszélgetések útján, amit akár családtagjainkkal, akár segítő foglalkozású (coach, pszichológus) személyekkel, mert a dolgok hangos kimondásával jobban rálátunk a valós helyzetre és olyan gondolataink is eszünkbe juthatnak, amelyeket magunkban rágódva nem vettünk észre. De az is sokat segíthet, ha a problémák megoldásához egy ideig naplót vezetünk, mert az írás során is rendszerezzük gondolatainkat és megoldási ötleteinket, s így is elérhető az érzelmi tisztulás (bár a papír nem ölel át vigasztalóan)…

Írjátok meg, mi volt a legnagyobb gond, amit már megoldottatok és szóljatok, ha segíthetek valami épp aktuális probléma megoldásában!

 

Boldogságtan 5. – Kapcsolatok ápolása

5-ösAzt hiszem az egyik legnehezebb leckéhez értünk a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…az legalábbis biztos, hogy mindnyájan érintve vagyunk ebben, akár azért mert van kapcsolatunk, akár azért mert épp nincs. És az is biztos, hogy a kapcsolataink ápolására vonatkozó gyakorlatok azok számára is fontosak, akik jó párkapcsolatban élnek, hiszen ezt nem lehet túladagolni…

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy minden gondom megoldódik, ha végre felnövök…aztán épp ezzel jött a neheze. A párkapcsolatokat illetően is azt gondoljuk, hogy a megfelelő társ megtalálása után már minden simán megy…pedig ebben is csak a neheze jön. A mindennapokban együttműködni, konfliktust kezelni, egymást meghallagtni és gondjainkat megosztani igen nehéz lecke és elég sok az elégtelen osztályzat, legtöbben csak bukdácsolunk…szóval épp ideje egy kicsit összeszedni, mit is kellene csinálni!

Ötödik lecke: KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA

Ennél a leckénél tulajdonképpen legegyszerűbb lenne újra és újra elővenni a könyvespolcról Antoine de Saint-Exupéri: A kis herceg című könyvét és figyelmesen elolvasni, újra és újra…merthogy ebben gyermeki szépséggel van leírva mindaz a néhány tudnivaló, ami idetartozik:

imagesCAD46MMI1. A kapcsolatok ápolására IDŐT KELL SZÁNNI! Ez persze máris nagy odafigyelést igényel, mindazoknál, akik munkamániásak, állandóan rohannak valahova, gyermeket nevelnek, háztartást visznek, sok fontos sorozatot követnek nyomon…Márpedig a “Semmiből nem lesz semmi!” alapelv sajnos/szerencsére nem kerülhető meg. Ha azt akarjuk, hogy legyen kapcsolatunk, vagy a meglévő kapcsolatunk működjön, mindenekelőtt az kell, hogy szánjunk rá időt és beszélgessünk! Minden (házas)párnak úgy kell megszervezni a – munkával,  gyermekekkel és háztartással járó  – feladatokat, hogy legyen minden nap legalább egy fél óra zavartalanul biztosított idő arra, hogy egymást meghallgassák és beszélgessenek. Ne csak a heti bevásárlásról, a gyerekek iskolai kötelezettségeiről…hanem arról, hogy hogyan érzetük magunkat, minek örültünk, mitől voltunk szomorúak, dühösek, mitől félünk és mire vágyunk…

2. Kapcsolataidban is LÉGY POZITÍV! Két évtizednyi kutatási eredmény igazolja, ami józan ésszel is gyorsan megérthető, hogy a boldog házasságokban a pozitív és negatív érzelmi megnyilvánulás aránya 5:1-hez! Azaz a másik viselkedésére tett minden rosszalló megjegyzésre (kritika, kioktatás, nyaggatás..stb.) öt pozitív (dicséret, elismerés, köszönet) jut! Ezen biztos a legtöbb háztartásban van mit javítani…

3. ÖRÜLJÜNK a társunk SIKEREINEK! Meglepő, de a boldog és boldogtalan házasságok közötti különbség nem abban van, hogy hogyan osztoznak a rossz híreken, mert a bajban lévők támogatása a kapcsolatokban többnyire simán megy. Sokkal inkább abban, hogy osztoznak a jó híreken! Azaz, amikor valamit elmesél nekünk örömmel és lelkesedéssel arról, mi történt vele vagy milyen álmai vannak, sokat elárul kapcsolatunkról, hogyan reagálunk rá. Az érdektelenség, a féltés, a féltékenység és a szorongás helyett igyekezzünk osztozni az örömében, kérdésekkel kimutatni érdeklődésünket, támogatást kifejezni, azaz aktívan és konstruktívan reagáljunk!

4. A legnehezebb rész: KEZELNI a konfliktust! A boldog párok is veszekednek, mert két ember mindig biztosan kétféleképpen látja a világot. A boldog kapcsolatok titka, valami olyat tenni a veszekedés közepén, ami elveszi a feszültséget és csökkenti a távolságot, sőt megkísérli helyreállítani a jó viszonyt. Ilyen lehet a humor, a problémákon túllátva a szeretet kifejezése, és az érzelmeink és nehézségeink közvetlen kimondása az “én-kommunikációval” (én úgy értem, én úgy látom, én nem értem…).

603627_663642643671165_44338843_nÍgy áttekintve nem ördöngősség, mégis nap, mint elbukunk benne, ha nem figyelünk oda tudatosan és nem tanulunk meg magunk helyett a másikra figyelni. De persze kölcsönösen egymásra…azaz nem az a cél, hogy az egyik fél alárendelődjön és egyoldalúan szolgálja a másik boldogságát. Sőt épp az a cél, hogy mindketten SZERESSÜK a másikat úgy mint magunkat, mert így KÖLCSÖNÖSEN megadhatjuk a bíztatást, a támogatást, és a vigasztalást társunknak és megkaphatjuk tőle mi is.

 

Boldogságtan 4. – JÓ CSELEKEDETEK

négyes2Most egy igazán könnyű leckéhez értünk a tanulásban, ahogy Sonja Lyubomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján haladunk a Boldogságtan tantárgyban.

Az eddigi boldogság fokozó gyakorlatok alapvetően a pozitív gondolkodás témakörébe tartoztak. Lehet, hogy nem voltak könnyűek azok számára, akik természetétől a hála kifejezése eddig távol állt, vagy akik az állandó agyalást és összehasonlítgatást már  tökélyre fejlesztették eddigi életük során. De épp ezért érdemes kipróbálni az új működési lehetőségeket, hogy megtapasztaljuk jobb lesz-e így az Élet! A most következő két gyakorlat a társas kapcsolatok témakörébe vezet minket, ami egy pozitív spirált indíthat be: aki odafigyel társas kapcsolataira bizonyítottan boldogabb, és aki boldogabb könnyebben létesít kapcsolatot:)…

Negyedik lecke: JÓ CSELEKEDETEK

Ez a gyakorlat elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, mindazok számára, akik egyébként is segítőkész emberként ismerik magukat…Mégis érdemes néhány szempontra odafigyelni, hogy hatékony boldogság növekedést érjünk el vele.

Az első szempont, hogy a tőlünk megszokott, általános segítőkészségtől eltérő terepen gyakoroljunk, tehát valami olyan jócselekedetet csináljunk meg, ami nem megy olyan természetesen. Aki ugyanis csak a megszokott rutinnal végzett “jócselekedetek” által várja a boldogságérzet emelkedését, sajnos csalódni fog…a boldogságérzet változása akkor jelenik meg érezhetően, ha valami olyat tudunk végrehajtani, ami nekünk és a környezetünknek  is “feltűnik”. Például aki általában nagyon udvarias és előzékeny ember, annak automatikus lehet, hogy kinyisson egy ajtót mások előtt vagy segítsen a lámpánál átmenni, de lehet hogy soha nem próbált még vacsorát készíteni mire a párja hazaért…

A második fontos dolog a gyakorlatnál, hogy a jócselekedetek tárháza végtelen, a kreativitás és a fantázia szabadon szárnyalhat egy-egy jócselekedet kiválasztásánál. Egyáltalán nem a cselekedet grandiózussága a lényeg és nem a pénzben kifejezhető értéke. Nem az a cél, hogy olyan terhet vegyünk a nyakunkba ezzel, ami végül túlzott megterhelést jelent vagy elvon más kötelezettségeinktől, hisz ez épp ellentétes hatással járna. Olyat jócselekedetet keressünk, ami a napi tevékenységek során akár spontán végezhető, mégis feltűnik számunkra, hogy jót teszünk:)

Persze az is nagyon fontos, hogy minél inkább személyes végrehajtás történjen. Az is jócseleket lehet, ha valaki pénzt ad egy szervezetnek, vagy fizet egy masszázst a párjának. De mennyivel több, ha ő maga végzi a masszást, vagy egy társadalmi munkán ő maga vesz részt?!:) A személyes végrehajtás közvetlen élmény, ami maradandó emléket hagy abban is aki csinálta és abban is, aki kapta. jótett1Személyes kapcsolat kialakítására ad lehetőséget és a spontán hála kifejezése is megadatik.

És végül csináljunk hetente egyszer valami olyan jócselekedetet, amiről senki nem tud! A feltétel és viszonzás nélkül végzett jócselekedet nagyon izgalmas élmény!

S ha már megnéztük, hogy hogyan is tegyünk jót, nézzük meg azt is MI NEM JÓCSELEKEDET:

– jót tenni nem “vásárlás”,

– jócselekedetet nem más manipulálásért vagy egyéb haszonért végzünk,

– a jócselkedetet nem lehet erőltetni és az elutasításért nem lehet megsértődni.

A doktornő kutatási szerint a jócselekedet gyakorlása egy olyan eszköz a boldogság fokozásban, amely nagyon sok pozitív hatással járhat: segíti a kapcsolatteremtést, egy pozitív hullám indul el, ahogy a mesében áll “Jótett helyébe jót várj!”. A hasznosság érzetén keresztül pedig javul a saját önképünk, és ezáltal önbecsülésünk erősödik, ami olyan érték, amely az Éket minden területén fontos!

Érdemes tehát kipróbálni, mire juttok az első héten, a másodikon…így tovább. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki beszámol nekünk a változásról! Jó lenne olvasni…

 

Boldogságtan 3. – Vége az önmarcangolásnak!

3as szamA boldogság kutatásával foglalkozó pszichológusok az egyik legeredményesebb  – és szerintem boldogsági képesség szempontjából elengedhetetlen – lépésnek tartják az önmarcangolás tudatos abbahagyását. Azaz minden olyan tevékenység befejezését, amikor az ember hosszasan, passzívan, túlzóan és meddőn elemzi saját érzelmeit, jellemét, problémáit, illetve mindezek ezek okait és következményeit. A rágódásnak, agyalásnak nevezett rombolás másik fele pedig a másokkal való örökös összehasonlítgatás.

A doktornő kutatásai alátámasztják azt a mindannyiunk számára amúgy is nyilvánvaló tényt, hogy az agyalás és a másokkal való negatív összehasonlítgatás nagyon megnehezíti életünket, mert fenntartja a szomorúságot, elgyengíti a motivációt a helyzetünk javítására, beleragaszt a problémába, hosszú távon pedig elveszi az életkedvet és rontja az egészséget. Olyannyira, hogy más – a rákbetegség okait vizsgáló  – kutatások azt mutatják, hogy a rák gyakorisága kiemelten nagyobb azon személyiségtípusú embereknél, akik sokat rágódnak, magukba zárják problémáikat, vég nélkül küzdenek a világgal és állandó megfelelési kényszerben léteznek, mert mindig másokhoz mérik teljesítményüket.összehasonlítás1

A magam részéről fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kulcsszó itt is az egyensúly megtalálása. Hiszen önmagában hasznos az, ha igyekszünk átgondolni, megérteni konfliktusaink okait, személyiségünkből fakadó reakcióinkat és megértjük a működésünk olyan jegyeit, amelyek kapcsolatainkban gondok forrása lehet. Ebben nagyon fontos az önismereti munka, és nagyon hasznosak az olyan tréningek (pl. a csoportdinamikai tréning), amelyeken rálátást nyerhetünk saját személyiségünk vakfoltjaira, illetve a környezetre gyakorolt hatásunkra. De persze mindez csak addig, amíg a megértést szolgálja és nem önostorozást, amíg épít minket és nem rombol.

Ugyanígy a társas összehasonlítás is lehet építő jellegű, amikor egy-egy készségünk vagy képességünk  fejlesztésekor olyan mintákat keresünk a környezetünkben, akik az adott készséggel nálunk nagyobb mértékben rendelkeznek és megfigyelhetjük, ők hogyan alkalmazzák adottságukat. Például én néhány éve felismertem magamban, hogy a férfias energiáim (irányítás, rivalizálás) igen erősek, míg a női működésem igencsak fejlesztésre szorul (annak ellenére, hogy egyébként a külsőmmel és a párkapcsolatok kialakításával nem voltak különösebb gondjaim). Elkezdtem figyelni a környezetemet, kitől mit vehetek észre, milyen mintát találok meg, s legnagyobb meglepetésemre észrevettem, hogy a nagylányom flitterek, színek, csillogás iránti vágya (ami korábban komoly konfliktus volt közöttünk a neki való ruhaválasztásnál) talán csak azért zavar, mert én nem vagyok elég nőcis…pedig tulajdonképpen szeretnék…különösen a színes ruhák tetszenek…és azóta a szürke kosztümjeim helyett színpompás ruhákat örömmel viselek:)

Visszatérve a boldogságtan mai leckéjéhez, az a lényeg, hogy vessünk véget az önmarcangolásnak! Hogyan tegyük?szabadulás2

1. lépés: SZABADULJUNK KI az agyalás kényszeréből! Azaz, ha észrevesszük magunkat, hogy a konfliktust után órák óta azon emésszük magunkat azon ki miben volt hibás és már századszorra erőlködünk visszaemlékezni, hogy pontosan ki mit mondott és hol ért az igazságtalanság, akkor VÁLTSUNK FÓKUSZT! Lehet előre kitalált figyelemelterelő stratégiánk arra, hogyan törjük meg a megszokott viselkedési mintát, például rohanjunk el edzeni vagy hallgassunk hangosan zenét stb…

2. lépés: váltsunk nézőpontot és probléma helyett a MEGOLDÁSRA FÓKUSZÁLJUNK! Einstein mondta, hogy a problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal, mint amivel csináltuk őket. Szükség van tehát valami módszerre vagy segítségre ahhoz, hogy egy kicsit eltávolodjunk a problémától és rálátást szerezzünk. Ez lehet úgy, ha leírjuk (pl. egy naplóba) és írás közben a gondolataink rendszereződnek, vagy úgy, ha beszélünk róla. De vigyázat!!! A beszélgetés ne arról szóljon, hogy a barátnővel EGYÜTT rágódtok tovább. Erre találták ki a profi segítőket, pl. a life coach-ot. Ha nem megy egyedül,  keress magadnak valakit…

3. lépés: azonosítsuk és a jövőben kerüljük el az agyalás CSAPDÁIT, azaz ha tudjuk, hogy mi az a helyzet, pillanat vagy ember, aki elindítja az önmarcangolást, akkor KERÜLJÜK EL! Nagyon hatásos lehet megtanulni tízig számolni :), vagy meditációt tanulni, vagy a jógával megismerkedni, vagy az önbecsülésünket építő munkába kezdeni.

Mindehhez segítség, egy egyszerű kérdés, amit feltehetsz magadnak : FOG-E EZ NEKEM EGY ÉV MÚLVA SZÁMÍTANI?

Ha ezáltal egy csapásra kitisztulnak előled a jelentéktelen dolgok, lehet, hogy nem is marad, amin tovább agyalhatnál….s ami marad, azzal már érdemes foglalkozni, arra keresve a választ, hogy mit tanulhatsz belőle.

 

 

Boldogságtan 2. lecke – optimizmus

kettő2Folytassuk a tanulást, s nézzük tovább, milyen gyakorlatokkal fejleszthető a boldogsági képességünk! Vegyük át a következő leckét úgy, ahogy azt Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus javasolja a “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvében…

Második lecke, az OPTIMIZMUS

Az optimizmus nem más, mint derűlátás a jelennel és a jövővel kapcsolatban. Vannak, akik így születnek, eleve pozitívan állnak az élethez. Persze az is megfigyelhető, hogy a gyerekek mindig derűlátók, így valami a kamaszkorban változhat, amikor a felnőtté válás során  – vagy a rossz tapasztalatok vagy a tanult minták alapján – elveszítjük ezt a képességet.

A jó hír, hogy az optimista hozzállás tanulható!

Tudatos odafigyeléssel és gyakorlással elérhető a szemléletváltás,optimizmus1 amely nagyon megéri az erőfeszítést, mert az optimista beállítottság eredménye:

– nagyobb kitartás és elkötelezettség a célok megvalósításában a nehézségek ellenére,

– aktív és hatékony küzdőszellem,

– rugalmasság az felmerülő akadályok elhárításában,

– sikeresebb és teljesebb élet,

– vitalitás és jobb egészségi állapot.

Hogyan legyünk optimisták?

Az első lehetséges módszer a “LEHETŐ LEGJOBB ÉNÜNK” gyakorlat. A feladat az, hogy a következő hét minden napján szánjunk arra egy kis időt, hogy elképzeljük mi a lehető legjobb jövő, amelyet az elkövetkező 1/5/10 évben elképzelünk magunknak és úgy írjuk le, mintha ezt már elértük volna, mintha megvalósítottuk volna és épp ott tartanánk az életünkkel. Írjuk le céljainkat, jellemvonásainkat, vágyainkat, mintha már a mienk lenne.

Ez a gyakorlat segít, hogy:

– összeszedni és elrendezni a legfontosabb céljainkat,

– átlátni a fontossági sorrendet,

– számba venni a lehetséges akadályokat és megoldásokat. Hisz életünk során biztosan volt már, amikor megoldottunk valami hasonló nehézséget, vagy láttunk olyan példát, aki megcsinálta és lehet másolni a módszerét…

– ezáltal csökkenthető a feszültség a jelen és a jövő között, erőt nyerhetünk és nagyobb bizodalmat a megvalósítás sikerében.

A másik lehetséges módszer a “BORÚRA DERŰ” gyakorlat! Minden alkalommal, amikor észreveszed, hogy valami negatív gondolat bukkan fel, valami nehézséggel találkozol vagy kudarc ér, gondolkodj el a következő kérdések valamelyikén:

– mi mást jelenthet még ez az esemény?

– mi az a kicsi jó, ami észrevehető ebben?

– mit tanultam belőle? Mi változott most, hogy ezt átéltem?

Van, aki úgy gondolhatja most, hogy az optimizmus csak egy önbecsapás. Hisz a viág nem lesz jobb, hisz a betegségek nem múlnak el, hogy az erőszak nem szűnik meg, hogy az életkörülmények nem változnak attól, ha egy rózsaszín szemüveget veszünk fel.

Nos, valóban, sokféle igazság létezik egy időben és választani lehet melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe! A példa egyszerű ez a pohár lehet félig tele, vagy félig üres. Te döntöd el, hogy örülsz annak ami benne van és enyhíted vele szomjadat, vagy haragszol azért mert nincs tele és szomjas maradsz…

poharHa segítség kell a cél azonosításában, vagy egy társ a valós körülmények és lépések felmérésében, vagy egy lelkesítő és támogató szó, ami bátorságot önt beléd az nekirugaszkodáshoz vagy kiratást ad a folyatáshoz…csak szólj, szívesen segítek!

Elérhetőségeim: telefonon 06-30-3634205, emailen: tolnaine.tothvera@gmail.com

Kíváncsian várom a tapasztalataitokat!! Írjatok visszajelzést:)