Category Archives: Önmagunk kérdései

Amikor a fügefa újra gyümölcsöt hoz…

fügefa_kép1 Hosszú kihagyás után újra bejegyzést írok, hogy megoszthassam ami foglalkoztat, amit ma tanultam az életről.

Régóta nem írtam, egyrészt talán azért, mert nem tudtam kíváncsi-e soraimra egyáltalán valaki, másrészt azért, mert egy kicsit szem elől tévesztettem a hétköznapi feladatok özönében ezt a kertet, amelyet szavaimmal és témáimmal  gondoznom kellett volna. A kert most egy jelkép, ez a weboldal s benne középen én a szerző, mint a hosszú ideje terméketlen fügefa…az juttatta eszembe, amit ma este Feri atya miséjén hallottam.

“Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. azt mondta a vincellérnek: Íme három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” (Lukács 13, 6-9).

Nem azt szeretném megismételni itt, amiről a mise szólt, mert úgyse tudnám, s ha elérhető lesz megosztom a linket, ahol meghallgathatjátok…inkább csak leírom a felvillanó gondolatokat és érzéseket, amiket keltett bennem, s ami segített egy kicsit megérteni körülöttem a világot. Mostanában sokat foglalkoztatott, hogy két ismerősömtől is a fenevad betegség réméről hallok újra, s miközben a magam módján próbálom segíteni őket a küzdelmükben, magam is szembenézek a szívem mélyén még ki nem hamvadt félelemmel.

  1. A fügefa sorsa, rendeltetése az, hogy zamatos gyümölcsöt teremjen. Ha nem terem, valami zavar támad, kibillen az egyensúlyból, elveszíti lényegét. – Igen, egy betegség kétségkívül az a dolog, ami az egyensúly elvesztéséből fakad, ebből születik és növekszik. Ha felüti a fejét, elszáradnak a levelek, lesül a termés, s a fa megmaradása veszélybe kerül. Láthatja ki ránéz, hogy valami baja van. Ezernyi kérdés: Mi a baja? Miért nem terem? Mit lehet ilyenkor tenni?
  2. Ez a fügefa egy szőlőben áll. Talán azt sem tudja milyen gyümölcsöt is kellene teremnie. Rajta nem terem szőlő és hosszú indái sincsenek. Akkor rossz, selejt? Nem, csak fügefa.- A betegség is fakadhat abból az erőlködésből, ahogy mások elvárásainak igyekszünk erőnkön felül megfelelni, tőlünk idegen feladatokat ellátni, számunkra értéket nem teremtő utasításokat végrehajtani, s közben saját valódi énünkről és álmainkról elfeledkezünk.
  3. Ahhoz, hogy fát meggyógyítsuk, először körül kell ásni, hogy a kemény felszínről ne pattanjon félre az esőcsepp, ne folyjon el a víz a kérges talajon, hanem befogadhassa a föld a fa körül. – A betegségből is így gyógyulunk meg. Először engedjük a testünket szúrni, vágni, míg kitisztítják. Aztán a lelkünket is felkapáljuk, kigyomláljuk a régi gazokat, megmentjük a régi tőkéket, megjavítjuk a foghíjas kerítést, és az időközben kipusztult helyekre új, eddig nem ismert növényeket ültetünk.
  4. Aztán megtrágyázzuk, hogy legyen elegendő tápanyag új gyümölcsöt teremni. – Nekünk is találnunk kell olyan tennivalót, olyan kapcsolatot, amely táplálja az erőnket. Amely képes energiát adni ahhoz, hogy másoknak teremhessünk gyümölcsöt. Amitől kizöldülnek a leveleink és termőre fordulnak a virágaink.fügefa2
  5. Így nyerhetünk legalább egy évet. – Szembesülünk azzal, hogy az élet véges. Mindannyiunknak az, azoknak is, akik ezt még nem fogták fel. De mi, akik tudjuk, hogy véges, jobban megbecsüljük azt az időt, ami még van, hisz értékét épp az srófolja fel, hogy nem tudni pontosan mennyi van belőle. Kezdetnek egy év, aztán még egy..és még egy…és…nekem már 5.

Milyen jó fügefának lenni!!! S milyen jó édes gyümölcsöt teremni!!

fügék2

Önismeret 2.0

imagesCAEPEIKKA múlt héten részt vettem az In Dynamics által szervezett csoportdinamikai tréningen, második alkalommal életemben. És most is olyan találkozás volt ez önmagammal és a világgal, amely majd hosszú időn át eszembe jut a buszon az utasokat nézegetve, munka közben egy pillanatra elmerengve, vagy a családi együttlét közben…

Akik még most hallanak erről először, mi is ez: ez egy olyan több napos tréning, ahol a csoportban való létezés tudatos megfigyelése történik, hogyan viselkedünk különböző méretű csoportokban, hogyan veszünk részt, mit adunk bele, mit veszünk észre, mit veszünk ki, merünk/akarunk/tudunk-e kapcsolódni másokhoz és hagyjuk-e hogy hozzánk “érjenek”. És ennek mélyebb dimenziójában  a viselkedésünk hatásainak megértése, ahol fejönnek a gátak okai, a félelmeink és nehézségeink, és az erősségeink és értékeink.

Biztosan ahányan ott voltunk, annyiféle módon tudnánk értékelni, elmesélni az ott töltött napokat és biztos, hogy mindannyian mást tapasztaltunk meg. Egy biztos, hogy VALAMI TÖRTÉNT!

Én azt értettem meg most mélyen, hogy minden relatív:

–  van, akinek/amikor sok vagyok és van akinek/amikor épp erre van szükség,

– van akinek a “hangerőm” sok, de néha ez objektív tényezőktől függ, például a témától, amikor pl. a tornádóról nem lehet szellőként beszélni,

– és ha valakit nem hallok, az is lehet hogy ő halkan beszél, de az is lehet, hogy az én hallásom nem működik jól.

És ez nagyon sokat enyhített a bizonytalanságomon, a félelmemen, hogy vajon elfogadható vagyok-e.

kapcsolószekrészA teljes nagycsoport záró ülésekor pedig megérintett a látvány, ahogy ott ült 28 ember. Mindenki a saját kapcsolóival a szívében. Azok a gombok, amelyek megnyomódnak a mindennapi párbeszédekben, a kapcsolatainkban, ilyen a bűntudat, a (ön)bizonytalanság, a gyávaság, és amely gombok befolyásolják a reakcióinkat, többnyire dühöt gerjesztenek, dacot szülnek, hallgatásra ítélnek vagy eltávolítanak. És gyakran épp azok nyomják, akik a legközelebb állnak hozzánk, akikkel a legtöbb időt töltjük, vagy akiktől a legfontosabb az elfogadás…és mi is nyomkodjuk bőszen az övéket.

Az is feltűnt, hogy nagyjából azonos színűek egyes emberek gombjai, azaz többen hurcoljuk ugyanazt a nehézséget. Mégis változatossá teszi, hogy mindenkinek más párosításban vannak bekapcsolva, van aki közülük néhányat már kikapcsolt és mindig vannak újak, amelyek most gyulladtak ki.

imagesCA24QNPYJó volt megélni ezt az azonosságot, mert átélhettem, hogy nem vagyok egyedül ezzel…és most a buszon utazva elnézem az embereket és azon merengek, vajon kinek mi jár a fejében, mitől szomorú/vidám, min rugózik éppen, melyik kapcsolója világít?

És azt is látom, hogy bennem is ott kavarognak részek, innen-onnan hozott emlékek, minták és szerepek, amelyek néha nincsenek a helyükön, de ugyanakkor épp ez adja az egyediséget számomra. És ez tulajdonképpen jó érzés. Felszabadít és megnyugtat ha ezt elfogadom, és nagyon örülök, hogy találtam Valakit, akinek épp ez a kedvenc gyümölcse… (még akkor is, ha a citrom néha túl savanyú és összehúzza a száját:)))

 

Coach képzés, avagy az Élet Iskolája

iskola1

Új szakmát tanultam: life és business coach lettem! Találtam egy olyan új hivatás-lehetőséget, amely valóban változatos, hisz sokféle ember kérhet segítséget sokféle témában, a célokhoz vezető út során kalandos és a munkakapcsolat során felszakadó érzelmektől életteli.

Egy életre szóló élmény volt már az Iskola is, amely ide vezetett. Az In Dynamics Consulting Kft. akkreditált felnőttképzési coach-kurzusa Snír Péter és Wiesner Edina vezetésével egy minden részletében kitalált, pontosan egymáshoz illeszkedő tartalmú és sorrendű modulokból álló, gyakorlatorientált iskola. FELNŐTT-képzés a szó szoros értelmében is, ahol a résztvevők nemcsak a szakma eszköztárát, etikai szabályait és technikáját tanulják meg, hanem ÖNMAGUKat is.

A képzésbe illesztett csoportdinamikai tréning modul már a képzés elején olyan tükörterem, ahol a csoporttagok által tartott tükrökben önmagunk sokféle arcára látunk rá. Itt le lehet mérni, milyen hatással vagyunk a környezetünkre, viselkedésünk változtatása hogyan hat a csoportra, megérthetjük kapcsolataink súrlódását okozó működésünket és a többieken keresztül saját vakfoltjainkra lelhetünk. A saját működésünk és a másokra gyakorolt hatásunk tudatos megélése, azonosítása nagy erejű felismeréseket ébreszt, a bizonytalanságaink észlelése azok felszámolásához segít hozzá, a magabiztosság és saját magunk elfogadása pedig érzelmi intelligenciánkat erősíti. Nagy hullámvasút ez, olyan életre szóló emlékeket és kapcsolatokat szerezve a csoport megtartó ereje biztonságában, amelyek belénk égnek akkor is, ha soha többet nem találkozunk az életben.

A képzés felépítése nagyon érdekes és a siker bizonyossága működteti, amely azon is múlik, hogy a gyakorló coach munka már a képzés alatt megkezdődik. Ahelyett, hogy mások elméletének egyszerű visszaadása lenne a tanítás tárgya, itt a saját tapasztalat megszerzésének elvárása egyszerre motorja és eredménye a képzésnek. Az önismereti modult követően ugyanis – amikor a saját működésünkről elemi erejű tapasztalatot szerezhettünk az emberi laboratóriumban – következik az ügyfélszerzés feladata. Ez egyrészt rászorít minket arra, hogy magunkat és kompetenciáinkat felmérjük, másrészt „szolgáltatásunkat” értékesítve vállaljuk magunkat mások előtt. Ennek sikere az ügyfelekkel való munka megkezdése lesz, kudarca pedig fontos ismeret gátjainkról és akadályainkról, amelyek talán már életünk korábbi pillanataiban is hátráltattak, csak eddig rejtve maradtak. Itt azonban a többiek ötleteit és lépéseit hallva új ötletek születnek bennünk is, a nekünk adott észrevételeik és tanácsaik magabiztosságunkat erősítik meg egy kicsit ahhoz, hogy eltervezett lépéseinket a megvalósításig vigyük. Megtalálni a nehézségeink leküzdésének erőforrásait pedig egy életre hatással lesz ránk.

A képzésbe épített coaching folyamataink során személyiségünk és jellemünk ösztönös működésétől, a tanított és csapatolvasmányokból kiszemezgetett eszközök és készségek tudatos alkalmazásának próbálgatásán keresztül, a profi segítő szerep felé haladtunk. Ezen az úton nagy segítséget jelentett Wiesner Zsóka szupervizor, akivel a gyakorló coaching folyamataink során megélt elakadásainkat, kérdéses helyzeteinket, sikereinket megbeszélve bölcs útmutatást és osztatlan figyelmet kaptunk. Ehhez még csoporttársaink hozzászólásai, intuíciói és ötletei pedig új lendületet adtak.

A féléves képzés során megkaptam a szakmai alapokat és egy magabiztos coach-identitást a coach foglalkozáshoz, de a mesterségem tanulása most már élethosszig tart, hisz minden új ügyfél új reakció, minden új téma új felfedezés, minden új célhoz új úton kell eljutni. Legfontosabb számomra azonban az, hogy megtanultam figyelni magamra és érzéseimre, valóban látni és hallani magamat és így teljesebben másokat. Munkám során már nem a megfelelés vágya, hanem a kíváncsiság hajt. És csoporttársaim személyében olyan kollégákat kaptam, akikkel kölcsönösen egymás segítői és más-más nézőpontot adó partnerei lehetünk, hiszen már fél szavakból is értjük egymást.

Ajánlom ezt a képzést mindazoknak, akik egy profi módon felépített, ár-érték arányban kiemelten jó, és valódi, piacképes és hiteles tudást adó coach képzést keresnek. De ajánlom azoknak is, akik vezetői munkakörben dolgoznak és a szervezetük működtetésének hatékonyságát a vezetői szerep új perspektívájából akarják elérni.

További információkat találsz az In Dynamics Kft. oldalán, amelyet az alábbi linkre kattintva innen is elérhetsz http://indynamics.hu/nyilt_kepzesek/coach-kepzes! Ha jelentkezési szándékodat rajtunk keresztül jelzed az info@elet-kapocs.hu címen, vagy a 06-30-3634205-ös telefonszámon, akkor jelentkezéseddel a tanfolyam díjából 10%-kal az Élet-Kapocs Alapítványt támogatod.

 

 

 

Születésnapi köszöntés margójára…

 

imagesCAQBB106Néhány napja kaptuk a hírt Vilmos születéséről és a mai napon ünnepli születésnapját kedves szomszédunk Ervin és közeleg a férjem szülinapja is, amelyre a lányokkal már nagy izgalommal készülünk…

Ez a felfokozott hangulat először is arra késztet, hogy ezúton is köszöntsek minden szülinapost, aki olvassa e sorokat, kívánjak sok-sok szeretetteljes ölelést, jó egészséget, fényes szülinapi gyertyákat és persze sok sikert…ajándékul pedig ezt a kis ajándékot csatolom: http://www.youtube.com/watch?v=dN4JomnrHwU

Másrészt a szülinapok elgondolkodtatnak minket azon, hogy vajon hol tartunk, mennyit és merre haladtunk a legutóbbi egy év óta, mi valósult meg gyerekkori álmainkból?

Emlékszem, gyerekkoromban nagy-nagy izgalommal gondoltam arra, hogy vajon a 2000. év szülinapján hol tartok majd, lesz-e gyerekem, lesz-e férjem, mit fogok dolgozni, hol lakom majd…s aztán az a szülinapom is elmúlt és már sok év követte azóta, rengeteg fontos kapcsolat és tapasztalat érintett meg. Akikkel akkor ünnepeltem többségében már nincsenek mellettem, s vannak akik azóta is rendületlenül a legfontosabb élet-kapcsok számomra.

Születésnapunk sokak számára csak egy nap az év többi napja közül, mégis én úgy gondolom, hogy ez az év egyik legfontosabb napja, amikor magunkra kell szánni az időt, hogy megálljunk egy percre és átgondoljuk az életünket. Az élet csodája és ajándéka olyan érték, amelyet sokan nem becsülnek meg, vagy csak az élet végének közeledtével jut eszünkbe belekapaszkodni és sajnálni az időt, amely elszaladt.

Úgy érzem nagyon fontos ezen a napon magunkat éppúgy szeretni és örömet okozni, mint ahogy szeretteink születésnapjára készülünk, megszervezzük a bulit, megsütjük a tortát és megvesszük az ajándékot. Magunknak is szenteljünk figyelmet, adjunk magunknak ajándékot és szánjuk rá ezen a napon az időt arra, hogy életünk útján haladva felemeljük a fejünket, körülnézzünk…nézzünk meg az utat, ahol eddig jöttünk, nézzük meg az embereket, akikkel együtt utazunk, búcsúzzunk el azoktól, akik már nem jönnek velünk és tekintsünk az előttünk levő útra: látunk-e előttünk akadályt vagy sima az út, van-e kereszteződés?

Boldog szülinapot kívánok mindnyájatoknak!

HB_1

Az EGO gondol – a LÉLEK érez

Egy ideje figyelek jobban a megérzéseimre, hallgatok arra, ha valami azt súgja erre vagy arra menjek, mert ezeken az utakon mindig történik velem valami váratlan jó, találkozom valakivel vagy felfigyelek valamire az utcán, ami számomra fontos információ vagy kép; vagy felhívok valakit, aki eszembe jut, és rendszerint épp olyan mondatot mond nekem, amire éppen szükségem volt.

Így jutott el hozzám ez a könyv, amikor egy nyárvégi reggelen a munkába igyekezve felfigyeltem a metroaluljáró könyvesboltjának reklámjára, hogy “spirituális és gyerekkönyvek -25%”…ez volt az egyik, amit leemeltem a polcról, mert emlékeztem arra tanácsra, amit a gyógyulásom érdekében kaptam, hogy meg kell tanulnom elengedni az irányítást és a megfelelést, hogy csökkenteni tudjam a streszt, a konfliktusokat és a belső vívódást.

A könyv sokminden megértéséhez hozzásegített arról, mi a különbség az elme működése, azaz a mások elvárásaihoz igazodni vágyó tapasztalatok által beépült korlátok, feltételezések, illúziók és sérülések, illetve a belső meggyőződésünk, az érzelmeink által diktált döntéshozás, befelé figyelés, szabadság és (ön)szeretet között.

A könyvben érdekes példákon keresztül kapunk magyarázatot életünk ego által vezérelt területeinek működéséről, úgymint az IDEÁLOK, a SIKER, a HATALOM, a POLITIKA, az ERŐSZAK, az AZONOSULÁS. Nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy az elme, amelyet mint belső gondolatainkat hallunk és a belénk idegződött elvárásoknak és szabályoknak megfelelően, a komplexusainktól és félelmeinktől vezérelve duruzsol a fülünkbe, a gyereknél körülbelül 3 éves kor körül alakul ki. Innentől a belső késztetéseint, céljaink kialakításában átveszi az irányítást, hajt minket a tanulásban, a karrierben, általában a feladatoknak és elvárásoknak való állandó megfelelés hajszájában előre.

Sokak véleménye lehet, hogy ez nem is gond, hiszen az életben való érvényesüléshez, a célok eléréséhez kell is egy belső erő, ami viszi az embert előre a tanulásban is és a munkában is. Mostmár mégis azt gondolom, hogy szerencsésebb esetben ez az erő az önmagunk szeretete és a jobbá válás kívánsága, amely ugyancsak a tudásbeli és lelki gyarapodás felé hajt, de egész más motivációból építkezik. Nem a nem-szerettségtől való félelem vagy – erősebb esetben – a dac jelenti a hajtóerőt, hanem önmagunkban (képességeinkben és jószándékunkban) való teljes bizonyosság.

Az EGO által diktált hajsza és állandó konfliktus, a nem-szeretettség és az újabb és újabb megfelelési kényszerek keletkezése miatti soha meg nem nyugvás a végén enyhébb-súlyosabb betegségekben csúcsosodik ki. Azt már minden rákbetegségről szóló könyvben lehet olvasni, hogy ez a betegség kifejezetten egy bizonyos személyiségtípusnál jellemző, épp azoknál, akiknek a mások elvárásainak megfelelés, a feladatok ellátása, az irányítás kényszere olyan életmódba hajszol, amely meghaladja fizikai teljesítőképességét vagy érzelmi teherbírását, és magát hibáztató, romboló gondolatokat vagy bizonytalanságot eredményez.

Ezzel szemben a LÉLEK által vezérelt ember mindenekelőtt szereti önmagát, ami belső bizonyosságot és nyugalmat ad, állandó töltést és erőt, ahhoz, hogy az ember egyenesen álljon az életben, önmaga előtt és másokkal szemben is. Az érzelmek közvetítik a valós képet arról, kik vagyunk, mit szeretünk, mi jó nekünk és mi nem az. A befelé figyelés megtanulása, az elme kikapcsolása nagyon fontos, különösen a betegségből felépülő emberek számára.

A legfontosabb mégis az, amit megérzünk akkor, mikor hálásak leszünk azért akik vagyunk, amikor felismerjük, hogy a tökéletesség illúzió, és a szeretet nem valaminek a jutalma, hanem maga az élet. A könnycseppek, amiket ekkor ejtünk, a belső melegség és vigasztalás szavakkal nehezen visszadható érzése a legjobb dolog, ami történhet velünk.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik keresnek, akik kérdeznek, akik már éreznek és akik még csak kiváncsiak :)!

Az alábbi linken olvashatsz még ajánlást, vagy meg is rendelheted: http://www.libri.hu/konyv/az-ego-konyve.html

Sok kellemes rácsodálkozást kívánok!

Önismeret 1. lecke = a bennünk élő gyermek felfedezése

Az “Önmagunk kérdései” rovatot elkezdeni sem könnyű, mert az utóbbi időben annyi mindent olvastam e téren és annyi minden fontos dolgot kellene elmondani, megtanulni és megosztani, hogy sokáig zavarban voltam mivel kezdjek.

Pedig valójában egyszerű, hisz minden a születéssel kezdődik és aztán a gyermekkor-kamaszkor -felnőttkor időalagútján haladunk át, így felnőttként az önismeretet a bennünk élő gyermek felfedezésével kellene kezdeni.

Mikor magunkra ébredünk és a hétköznapi mókuskerékből kiszakadva egy kicsit befelé fordulunk, kicsit elidőzünk azon, hogy kik vagyunk, mit akarunk az életünkkel, hogyan érezzük magunkat és mivégre is van ez az egész élet, akkor bizonyára eszünkbe jutnak gyermekkori álmaink, terveink és emlékszünk akkori énünkre.

A pszichológusok, életmódtanácsadók, spirituális gondolkodók egyre többet hangoztatják azt, hogy a gyermekkori énünk felnőttkorban is bennünk él, a gyermekkorunkban ért hatások kihatnak felnőttkori szokásainkra, jellemünkre. Felnőttkori konfliktusaink, problémáink és viselkedésünk nagyban a gyermekkorunkban kialakult érzésekből, beidegződésekből, hiedelmekből ered, amelyekkel egyszer szembe kell néznie annak, aki épp egy kritikus élethelyzetben kiutat keres vagy önmaga felé fordul.

Én is részt vettem a közelmúltban egy ilyen Belső Gyermek Tanfolyamon, amely egy csodálatos élmény volt számomra.

A pszichológusnő, aki tartotta egy nagyon nyitott, közvetlen és nyugodt személyiség, oldott hangulatú és szépen előkészített foglalkozásokat tartott. A tanfolyam nyolc alkalomból állt, a csoportfoglalkozások alkalmanként 5-6 órán át tartottak. Bemelegítő, ráhangolódó gyakorlatok, meditációk, beszélgetések és szerepjátékok alkalmazásával jutottunk egyre közelebb a célhoz, a bennünk élő gyermek újrafelfedezéséhez és a belső kapcsolat helyreállításához.

A csoport, amelybe kerültem véletlenszerűen alakult, 30-40 éves korosztály, 8 lány és 2 fiú vett részt benne, a maga személyiségével mindenki egy-egy önálló láncszem, de nagyon bensőséges és baráti kapcsolatba kerültünk.

A foglalkozások során végighaladtunk a fogantatás/születés korszaktól a kisdedkoron, a kisgyermekkoron, az iskolás koron és a kamaszkoron át életünk fejlődési szakaszain és az “időutazás” alatt régi fájdalmakat oldottunk fel, gyermek-szülő viszonyokat éltünk, értelmeztünk újra. Itt persze azonnal hangsúlyoznom kell, hogy nem a szüleink hibáztatása volt a cél, hanem a gyermekkorból bennünk maradt sérelmek meggyógyítása és a felnőttkori félelmeink és szorongásaink oldása. Vannak olyanok, akinek épp a feldolgozás adta megbocsátás és a más szempontból történő vizsgálat során elért megértés segített a szüleikkel helyrehozni a kapcsolatot, megerősíteni az összetartozás érzését.

A legfontosabb eredmény mégis azt hiszem (legalábbis számomra mindenképpen) az önmagunkért való felelősség megértése és a saját képességeink és erőforrásaink felmérése volt, amely erőt ad a folytatáshoz és hitet az álmaink, az életünk megvalósításához.

 Ha szeretnétek többet tudni egy ilyen tanfolyamról, vagy érdekel benneteket, hogy hol és mikor lesz ilyen újra, akkor ajánlom figyelmetekbe Dr. Szilágyi Betty pszichológus oldalát, akinél én is voltam a tanfolyamon. Az oldalon egy nemrég készült riportot is megtaláltok, amit ezekről a tanfolyamokról készítettek vele, és persze az általa tartott foglalkozásokról és egyéb programjairól is olvashattok: (ide kattintva átléphettek) http://www.szilagyibetty.hu/

Kiváncsi vagyok véleményetekre, kérlek írjatok hozzászólást, észrevételt, témajavaslatot!