Önmagunk kérdései

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tapasztalatokat olyan kérdésekre, amelyek önmagunk értékelésével, szeretetével, adottságainkkal, testünk és lelkünk függnek össze. Tovább »

Kapcsolataink

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tanácsokat és tapasztalatokat az emberi kapcsolatainkkal kapcsolatos kérdések megoldásához, például a szeretetről, a kommunikáció fontosságáról, a megbocsátásról, a figyelemről, a szexualitásról, a társadalmi szerepekről. Tovább »

Gyerekeink dolgai

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tanácsokat és tapasztalatokat a gyerekeinket érintő témákkal kapcsolatban, ha például gyermeknevelési tanácsokra, hétköznapi tippekre, bölcsi/ovi/iskolaválasztási tapasztalatokra, tanulási gondokra vagy játékötletekre van szükséged. Tovább »

Egészségünk

Ennél a kategóriánál találsz információkat, könyveket, szakembereket, tanácsokat és tapasztalatokat az egészségügyi problémák megoldásához, táplálkozási kérdésekben, testmozgásról, orvosokról, gyógymódokról. Tovább »

Coaching

Ennél a kategóriánál találsz cikkeket, könyvajánlókat és érdekességeket az életvezetési tanácsadás (life coaching) körébe tartozó témákról. Tovább »

 

Boldogságtan 6. – Nehézségek leküzdése

hatosLehet egy sorscsapás áldás? Mit nyerhetünk azzal, ha leküzdünk egy nehézséget, kimászunk a bajból?

Ezekre a kérdésekre keresünk választ a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…

Baleset? Munkanélküliség? Haláleset a családban? Anyagi gondok? Rossz párkapcsolat? Gyermektelenség?Betegség?….mindenkinek más és más, de mindenkinek a maga baja a legnagyobb. A nehézségeink egész életünkre kihatnak, elgyengülünk, nem tudunk koncentrálni a feladatainkra, félelem bénít vagy magány gyötör. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan küzdjünk meg a nehézségekkel?

Nincs általános recept, de vannak olyan startégiák, amelyeket kipróbálva rálelhetünk arra, ami nekünk leginkább segít és a legrövidebb idő alatt kihúzhatjuk magunkat a bajból. Mindenekelőtt érdemes tudni, hogy a problémák leküzdésének alapvetően két típusa van, s kiindulásként lehet vizsgálni, kire mi jellemző alapbeállítódásként. A problémamegoldó megküzdés az, amikor a nehézségre az eszünkkel reagálunk, cselekvési tervet készítünk, lépéseket teszünk, koncentrálunk, segítséget kérünk valakitől, azaz aktívan közelítünk a helyzethez. Az érzelemközpontú megküzdés pedig az, amikor a nehézséget a szívünkkel, az érzelmeink segítségével igyekszünk megoldani, feldolgozni. ilyen például a pozitív élmények tudatos keresése, figyelemelterelés, érzelmi támasz keresése, a helyzet átértékelése.

Mindenki másként reagál alapból a nehézségekre, így érdemes tehát először azt megvizsgálni, hogy nekünk melyik módszer “megy magától”, s  kis odafigyeléssel a másik fajta megközelítést is segítségül hívhatjuk. Az is megfigyelhető, hogy a férfiak általában könnyebben alkalmazzák a problémaközpontú megoldást, mert az érzelmek irányítása számukra nem automatikus, míg a nők szinte biztosan az érzelmi oldalról közelítenek és a gyakorlatiasabb megoldás-keresés jóval nagyobb odafigyelést igényel. És persze az is lehet, hogy az adott helyzet hozza, hogy alapvetően melyik megküzdési módszerrel próbálkozunk először.

Például a munkanélküliség, vagy anyagi nehézségek megoldásánál általában a gyakorlati oldalról próbálkozunk, álláshirdetéseket keresünk, önéletrajzot csinálunk, aktívan keressük a lehetőségeket. Mindeközben talán meg is feledkezünk a probléma érzelmi kezeléséről, pedig a bűntudat, az alkalmatlanság érzése, az idegesség és a szorongás kezelése legalább ilyen fontos lenne. De például egy haláleset miatti gyászban is fontos lehet, hogy a hétköznapi műveletek végzésénél összeszedjük magunkat.

imagesCAHGO9ANA nehézségek leküzdésének módszerei fejleszthetők, s a megküzdés sikere nemcsak a probléma meghaladásában segít, de a boldogság érzetünket is jelentősen növelheti. Mindkét területen hasznos lehet, ha segítséget veszünk igénybe az érdemi fejlődéshez. De már az is sokat segíthet, ha megnézünk másokat… férfiak egy nőt, nők egy férfit…ki hogy csinálja, s elkezdünk utánozni, hiszen a gyerekek is így tanulnak meg mindent a világból.

Vannak azonban olyan megküzdési stratégiák, amelyeket nyugodtan kipróbálhatunk a nehézségeink megoldására, amelyek a legkönnyebben megtanulhatók és a leghatékonyabbak:

– “Minden rosszban van valami jó!” – ahogy a szólás mondja, szóval a nehézséghez való hozzáállás megváltoztatása az egyik legalapvetőbb módja annak, hogy könnyebben találjunk megoldást. Ha meglátjuk, hogy milyen rövid és/vagy hosszútávú jótéteményt lehet a bajból szerezni, az sokat segít annak elfogadásában, aztán megoldásában. Például amikor én küzdöttem a betegséggel, a kemoterápia előtt egy doktornő azt tanácsolta, hogy a hajam elvesztését fogjam fel úgy, hogy addig csináltassam meg a legextrémebb hajat, amit eddig sose mertem megtenni, hisz most büntetlenül kipróbálhatom, mert úgyis elveszítem és úgyis újra kinő…így extra szőke hajfestéket vettem az egycentisre vágott hajamra (ami végül vörös lett a festéskor és nagyot nevettünk rajta:))

– “Ami nem öl meg, az megerősít!” – minden trauma leküzdése fejlődést, növekedést hoz az életünkbe. A megküzdés során olyan képességeket fedezünk fel magunkban, amit eddig még nem tudtunk és olyan helyről kapunk segítséget, ahonnan nem is vártuk. Önmagunkba vetett hitünk és kapcsolataink is megerősödnek, tisztulnak. Amit a bajban megtanulunk, tudjuk használni máskor is!

– “Bajban ismerszik meg az igaz barát!” – a társas kapcsolatok ereje nagyon megmutatkozik egy nehézség leküzdése során. Nagyon sokat segít, ha megoszthatjuk félelmeinket, reménységeinket valakivel, akitől a vigasz puszta érzése is hatalmas segítség. Érdemes akár támogató csoportot felkeresni, hiszen az azonos bajon átesett sorstársak tapasztalatai és példája erőt adhat számunkra a folytatáshoz.

– “Nincsenek véletlenek!” – ha megértjük az utunkba akadt nehézség okait, könnyebben tudunk stratégiát alkotni a megoldáshoz és könnyebb elfogadni a helyzetet.

kép_faA nehézségek leküzdésében tehát érdemes átgondolnunk ezeket a szempontokat. Ezt megtehetjük beszélgetések útján, amit akár családtagjainkkal, akár segítő foglalkozású (coach, pszichológus) személyekkel, mert a dolgok hangos kimondásával jobban rálátunk a valós helyzetre és olyan gondolataink is eszünkbe juthatnak, amelyeket magunkban rágódva nem vettünk észre. De az is sokat segíthet, ha a problémák megoldásához egy ideig naplót vezetünk, mert az írás során is rendszerezzük gondolatainkat és megoldási ötleteinket, s így is elérhető az érzelmi tisztulás (bár a papír nem ölel át vigasztalóan)…

Írjátok meg, mi volt a legnagyobb gond, amit már megoldottatok és szóljatok, ha segíthetek valami épp aktuális probléma megoldásában!

 

Boldogságtan 5. – Kapcsolatok ápolása

5-ösAzt hiszem az egyik legnehezebb leckéhez értünk a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…az legalábbis biztos, hogy mindnyájan érintve vagyunk ebben, akár azért mert van kapcsolatunk, akár azért mert épp nincs. És az is biztos, hogy a kapcsolataink ápolására vonatkozó gyakorlatok azok számára is fontosak, akik jó párkapcsolatban élnek, hiszen ezt nem lehet túladagolni…

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy minden gondom megoldódik, ha végre felnövök…aztán épp ezzel jött a neheze. A párkapcsolatokat illetően is azt gondoljuk, hogy a megfelelő társ megtalálása után már minden simán megy…pedig ebben is csak a neheze jön. A mindennapokban együttműködni, konfliktust kezelni, egymást meghallagtni és gondjainkat megosztani igen nehéz lecke és elég sok az elégtelen osztályzat, legtöbben csak bukdácsolunk…szóval épp ideje egy kicsit összeszedni, mit is kellene csinálni!

Ötödik lecke: KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA

Ennél a leckénél tulajdonképpen legegyszerűbb lenne újra és újra elővenni a könyvespolcról Antoine de Saint-Exupéri: A kis herceg című könyvét és figyelmesen elolvasni, újra és újra…merthogy ebben gyermeki szépséggel van leírva mindaz a néhány tudnivaló, ami idetartozik:

imagesCAD46MMI1. A kapcsolatok ápolására IDŐT KELL SZÁNNI! Ez persze máris nagy odafigyelést igényel, mindazoknál, akik munkamániásak, állandóan rohannak valahova, gyermeket nevelnek, háztartást visznek, sok fontos sorozatot követnek nyomon…Márpedig a “Semmiből nem lesz semmi!” alapelv sajnos/szerencsére nem kerülhető meg. Ha azt akarjuk, hogy legyen kapcsolatunk, vagy a meglévő kapcsolatunk működjön, mindenekelőtt az kell, hogy szánjunk rá időt és beszélgessünk! Minden (házas)párnak úgy kell megszervezni a – munkával,  gyermekekkel és háztartással járó  – feladatokat, hogy legyen minden nap legalább egy fél óra zavartalanul biztosított idő arra, hogy egymást meghallgassák és beszélgessenek. Ne csak a heti bevásárlásról, a gyerekek iskolai kötelezettségeiről…hanem arról, hogy hogyan érzetük magunkat, minek örültünk, mitől voltunk szomorúak, dühösek, mitől félünk és mire vágyunk…

2. Kapcsolataidban is LÉGY POZITÍV! Két évtizednyi kutatási eredmény igazolja, ami józan ésszel is gyorsan megérthető, hogy a boldog házasságokban a pozitív és negatív érzelmi megnyilvánulás aránya 5:1-hez! Azaz a másik viselkedésére tett minden rosszalló megjegyzésre (kritika, kioktatás, nyaggatás..stb.) öt pozitív (dicséret, elismerés, köszönet) jut! Ezen biztos a legtöbb háztartásban van mit javítani…

3. ÖRÜLJÜNK a társunk SIKEREINEK! Meglepő, de a boldog és boldogtalan házasságok közötti különbség nem abban van, hogy hogyan osztoznak a rossz híreken, mert a bajban lévők támogatása a kapcsolatokban többnyire simán megy. Sokkal inkább abban, hogy osztoznak a jó híreken! Azaz, amikor valamit elmesél nekünk örömmel és lelkesedéssel arról, mi történt vele vagy milyen álmai vannak, sokat elárul kapcsolatunkról, hogyan reagálunk rá. Az érdektelenség, a féltés, a féltékenység és a szorongás helyett igyekezzünk osztozni az örömében, kérdésekkel kimutatni érdeklődésünket, támogatást kifejezni, azaz aktívan és konstruktívan reagáljunk!

4. A legnehezebb rész: KEZELNI a konfliktust! A boldog párok is veszekednek, mert két ember mindig biztosan kétféleképpen látja a világot. A boldog kapcsolatok titka, valami olyat tenni a veszekedés közepén, ami elveszi a feszültséget és csökkenti a távolságot, sőt megkísérli helyreállítani a jó viszonyt. Ilyen lehet a humor, a problémákon túllátva a szeretet kifejezése, és az érzelmeink és nehézségeink közvetlen kimondása az “én-kommunikációval” (én úgy értem, én úgy látom, én nem értem…).

603627_663642643671165_44338843_nÍgy áttekintve nem ördöngősség, mégis nap, mint elbukunk benne, ha nem figyelünk oda tudatosan és nem tanulunk meg magunk helyett a másikra figyelni. De persze kölcsönösen egymásra…azaz nem az a cél, hogy az egyik fél alárendelődjön és egyoldalúan szolgálja a másik boldogságát. Sőt épp az a cél, hogy mindketten SZERESSÜK a másikat úgy mint magunkat, mert így KÖLCSÖNÖSEN megadhatjuk a bíztatást, a támogatást, és a vigasztalást társunknak és megkaphatjuk tőle mi is.

 

Boldogságtan 4. – JÓ CSELEKEDETEK

négyes2Most egy igazán könnyű leckéhez értünk a tanulásban, ahogy Sonja Lyubomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján haladunk a Boldogságtan tantárgyban.

Az eddigi boldogság fokozó gyakorlatok alapvetően a pozitív gondolkodás témakörébe tartoztak. Lehet, hogy nem voltak könnyűek azok számára, akik természetétől a hála kifejezése eddig távol állt, vagy akik az állandó agyalást és összehasonlítgatást már  tökélyre fejlesztették eddigi életük során. De épp ezért érdemes kipróbálni az új működési lehetőségeket, hogy megtapasztaljuk jobb lesz-e így az Élet! A most következő két gyakorlat a társas kapcsolatok témakörébe vezet minket, ami egy pozitív spirált indíthat be: aki odafigyel társas kapcsolataira bizonyítottan boldogabb, és aki boldogabb könnyebben létesít kapcsolatot:)…

Negyedik lecke: JÓ CSELEKEDETEK

Ez a gyakorlat elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, mindazok számára, akik egyébként is segítőkész emberként ismerik magukat…Mégis érdemes néhány szempontra odafigyelni, hogy hatékony boldogság növekedést érjünk el vele.

Az első szempont, hogy a tőlünk megszokott, általános segítőkészségtől eltérő terepen gyakoroljunk, tehát valami olyan jócselekedetet csináljunk meg, ami nem megy olyan természetesen. Aki ugyanis csak a megszokott rutinnal végzett “jócselekedetek” által várja a boldogságérzet emelkedését, sajnos csalódni fog…a boldogságérzet változása akkor jelenik meg érezhetően, ha valami olyat tudunk végrehajtani, ami nekünk és a környezetünknek  is “feltűnik”. Például aki általában nagyon udvarias és előzékeny ember, annak automatikus lehet, hogy kinyisson egy ajtót mások előtt vagy segítsen a lámpánál átmenni, de lehet hogy soha nem próbált még vacsorát készíteni mire a párja hazaért…

A második fontos dolog a gyakorlatnál, hogy a jócselekedetek tárháza végtelen, a kreativitás és a fantázia szabadon szárnyalhat egy-egy jócselekedet kiválasztásánál. Egyáltalán nem a cselekedet grandiózussága a lényeg és nem a pénzben kifejezhető értéke. Nem az a cél, hogy olyan terhet vegyünk a nyakunkba ezzel, ami végül túlzott megterhelést jelent vagy elvon más kötelezettségeinktől, hisz ez épp ellentétes hatással járna. Olyat jócselekedetet keressünk, ami a napi tevékenységek során akár spontán végezhető, mégis feltűnik számunkra, hogy jót teszünk:)

Persze az is nagyon fontos, hogy minél inkább személyes végrehajtás történjen. Az is jócseleket lehet, ha valaki pénzt ad egy szervezetnek, vagy fizet egy masszázst a párjának. De mennyivel több, ha ő maga végzi a masszást, vagy egy társadalmi munkán ő maga vesz részt?!:) A személyes végrehajtás közvetlen élmény, ami maradandó emléket hagy abban is aki csinálta és abban is, aki kapta. jótett1Személyes kapcsolat kialakítására ad lehetőséget és a spontán hála kifejezése is megadatik.

És végül csináljunk hetente egyszer valami olyan jócselekedetet, amiről senki nem tud! A feltétel és viszonzás nélkül végzett jócselekedet nagyon izgalmas élmény!

S ha már megnéztük, hogy hogyan is tegyünk jót, nézzük meg azt is MI NEM JÓCSELEKEDET:

– jót tenni nem “vásárlás”,

– jócselekedetet nem más manipulálásért vagy egyéb haszonért végzünk,

– a jócselkedetet nem lehet erőltetni és az elutasításért nem lehet megsértődni.

A doktornő kutatási szerint a jócselekedet gyakorlása egy olyan eszköz a boldogság fokozásban, amely nagyon sok pozitív hatással járhat: segíti a kapcsolatteremtést, egy pozitív hullám indul el, ahogy a mesében áll “Jótett helyébe jót várj!”. A hasznosság érzetén keresztül pedig javul a saját önképünk, és ezáltal önbecsülésünk erősödik, ami olyan érték, amely az Éket minden területén fontos!

Érdemes tehát kipróbálni, mire juttok az első héten, a másodikon…így tovább. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki beszámol nekünk a változásról! Jó lenne olvasni…

 

Boldogságtan 3. – Vége az önmarcangolásnak!

3as szamA boldogság kutatásával foglalkozó pszichológusok az egyik legeredményesebb  – és szerintem boldogsági képesség szempontjából elengedhetetlen – lépésnek tartják az önmarcangolás tudatos abbahagyását. Azaz minden olyan tevékenység befejezését, amikor az ember hosszasan, passzívan, túlzóan és meddőn elemzi saját érzelmeit, jellemét, problémáit, illetve mindezek ezek okait és következményeit. A rágódásnak, agyalásnak nevezett rombolás másik fele pedig a másokkal való örökös összehasonlítgatás.

A doktornő kutatásai alátámasztják azt a mindannyiunk számára amúgy is nyilvánvaló tényt, hogy az agyalás és a másokkal való negatív összehasonlítgatás nagyon megnehezíti életünket, mert fenntartja a szomorúságot, elgyengíti a motivációt a helyzetünk javítására, beleragaszt a problémába, hosszú távon pedig elveszi az életkedvet és rontja az egészséget. Olyannyira, hogy más – a rákbetegség okait vizsgáló  – kutatások azt mutatják, hogy a rák gyakorisága kiemelten nagyobb azon személyiségtípusú embereknél, akik sokat rágódnak, magukba zárják problémáikat, vég nélkül küzdenek a világgal és állandó megfelelési kényszerben léteznek, mert mindig másokhoz mérik teljesítményüket.összehasonlítás1

A magam részéről fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kulcsszó itt is az egyensúly megtalálása. Hiszen önmagában hasznos az, ha igyekszünk átgondolni, megérteni konfliktusaink okait, személyiségünkből fakadó reakcióinkat és megértjük a működésünk olyan jegyeit, amelyek kapcsolatainkban gondok forrása lehet. Ebben nagyon fontos az önismereti munka, és nagyon hasznosak az olyan tréningek (pl. a csoportdinamikai tréning), amelyeken rálátást nyerhetünk saját személyiségünk vakfoltjaira, illetve a környezetre gyakorolt hatásunkra. De persze mindez csak addig, amíg a megértést szolgálja és nem önostorozást, amíg épít minket és nem rombol.

Ugyanígy a társas összehasonlítás is lehet építő jellegű, amikor egy-egy készségünk vagy képességünk  fejlesztésekor olyan mintákat keresünk a környezetünkben, akik az adott készséggel nálunk nagyobb mértékben rendelkeznek és megfigyelhetjük, ők hogyan alkalmazzák adottságukat. Például én néhány éve felismertem magamban, hogy a férfias energiáim (irányítás, rivalizálás) igen erősek, míg a női működésem igencsak fejlesztésre szorul (annak ellenére, hogy egyébként a külsőmmel és a párkapcsolatok kialakításával nem voltak különösebb gondjaim). Elkezdtem figyelni a környezetemet, kitől mit vehetek észre, milyen mintát találok meg, s legnagyobb meglepetésemre észrevettem, hogy a nagylányom flitterek, színek, csillogás iránti vágya (ami korábban komoly konfliktus volt közöttünk a neki való ruhaválasztásnál) talán csak azért zavar, mert én nem vagyok elég nőcis…pedig tulajdonképpen szeretnék…különösen a színes ruhák tetszenek…és azóta a szürke kosztümjeim helyett színpompás ruhákat örömmel viselek:)

Visszatérve a boldogságtan mai leckéjéhez, az a lényeg, hogy vessünk véget az önmarcangolásnak! Hogyan tegyük?szabadulás2

1. lépés: SZABADULJUNK KI az agyalás kényszeréből! Azaz, ha észrevesszük magunkat, hogy a konfliktust után órák óta azon emésszük magunkat azon ki miben volt hibás és már századszorra erőlködünk visszaemlékezni, hogy pontosan ki mit mondott és hol ért az igazságtalanság, akkor VÁLTSUNK FÓKUSZT! Lehet előre kitalált figyelemelterelő stratégiánk arra, hogyan törjük meg a megszokott viselkedési mintát, például rohanjunk el edzeni vagy hallgassunk hangosan zenét stb…

2. lépés: váltsunk nézőpontot és probléma helyett a MEGOLDÁSRA FÓKUSZÁLJUNK! Einstein mondta, hogy a problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal, mint amivel csináltuk őket. Szükség van tehát valami módszerre vagy segítségre ahhoz, hogy egy kicsit eltávolodjunk a problémától és rálátást szerezzünk. Ez lehet úgy, ha leírjuk (pl. egy naplóba) és írás közben a gondolataink rendszereződnek, vagy úgy, ha beszélünk róla. De vigyázat!!! A beszélgetés ne arról szóljon, hogy a barátnővel EGYÜTT rágódtok tovább. Erre találták ki a profi segítőket, pl. a life coach-ot. Ha nem megy egyedül,  keress magadnak valakit…

3. lépés: azonosítsuk és a jövőben kerüljük el az agyalás CSAPDÁIT, azaz ha tudjuk, hogy mi az a helyzet, pillanat vagy ember, aki elindítja az önmarcangolást, akkor KERÜLJÜK EL! Nagyon hatásos lehet megtanulni tízig számolni :), vagy meditációt tanulni, vagy a jógával megismerkedni, vagy az önbecsülésünket építő munkába kezdeni.

Mindehhez segítség, egy egyszerű kérdés, amit feltehetsz magadnak : FOG-E EZ NEKEM EGY ÉV MÚLVA SZÁMÍTANI?

Ha ezáltal egy csapásra kitisztulnak előled a jelentéktelen dolgok, lehet, hogy nem is marad, amin tovább agyalhatnál….s ami marad, azzal már érdemes foglalkozni, arra keresve a választ, hogy mit tanulhatsz belőle.

 

 

Boldogságtan 2. lecke – optimizmus

kettő2Folytassuk a tanulást, s nézzük tovább, milyen gyakorlatokkal fejleszthető a boldogsági képességünk! Vegyük át a következő leckét úgy, ahogy azt Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus javasolja a “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvében…

Második lecke, az OPTIMIZMUS

Az optimizmus nem más, mint derűlátás a jelennel és a jövővel kapcsolatban. Vannak, akik így születnek, eleve pozitívan állnak az élethez. Persze az is megfigyelhető, hogy a gyerekek mindig derűlátók, így valami a kamaszkorban változhat, amikor a felnőtté válás során  – vagy a rossz tapasztalatok vagy a tanult minták alapján – elveszítjük ezt a képességet.

A jó hír, hogy az optimista hozzállás tanulható!

Tudatos odafigyeléssel és gyakorlással elérhető a szemléletváltás,optimizmus1 amely nagyon megéri az erőfeszítést, mert az optimista beállítottság eredménye:

– nagyobb kitartás és elkötelezettség a célok megvalósításában a nehézségek ellenére,

– aktív és hatékony küzdőszellem,

– rugalmasság az felmerülő akadályok elhárításában,

– sikeresebb és teljesebb élet,

– vitalitás és jobb egészségi állapot.

Hogyan legyünk optimisták?

Az első lehetséges módszer a “LEHETŐ LEGJOBB ÉNÜNK” gyakorlat. A feladat az, hogy a következő hét minden napján szánjunk arra egy kis időt, hogy elképzeljük mi a lehető legjobb jövő, amelyet az elkövetkező 1/5/10 évben elképzelünk magunknak és úgy írjuk le, mintha ezt már elértük volna, mintha megvalósítottuk volna és épp ott tartanánk az életünkkel. Írjuk le céljainkat, jellemvonásainkat, vágyainkat, mintha már a mienk lenne.

Ez a gyakorlat segít, hogy:

– összeszedni és elrendezni a legfontosabb céljainkat,

– átlátni a fontossági sorrendet,

– számba venni a lehetséges akadályokat és megoldásokat. Hisz életünk során biztosan volt már, amikor megoldottunk valami hasonló nehézséget, vagy láttunk olyan példát, aki megcsinálta és lehet másolni a módszerét…

– ezáltal csökkenthető a feszültség a jelen és a jövő között, erőt nyerhetünk és nagyobb bizodalmat a megvalósítás sikerében.

A másik lehetséges módszer a “BORÚRA DERŰ” gyakorlat! Minden alkalommal, amikor észreveszed, hogy valami negatív gondolat bukkan fel, valami nehézséggel találkozol vagy kudarc ér, gondolkodj el a következő kérdések valamelyikén:

– mi mást jelenthet még ez az esemény?

– mi az a kicsi jó, ami észrevehető ebben?

– mit tanultam belőle? Mi változott most, hogy ezt átéltem?

Van, aki úgy gondolhatja most, hogy az optimizmus csak egy önbecsapás. Hisz a viág nem lesz jobb, hisz a betegségek nem múlnak el, hogy az erőszak nem szűnik meg, hogy az életkörülmények nem változnak attól, ha egy rózsaszín szemüveget veszünk fel.

Nos, valóban, sokféle igazság létezik egy időben és választani lehet melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe! A példa egyszerű ez a pohár lehet félig tele, vagy félig üres. Te döntöd el, hogy örülsz annak ami benne van és enyhíted vele szomjadat, vagy haragszol azért mert nincs tele és szomjas maradsz…

poharHa segítség kell a cél azonosításában, vagy egy társ a valós körülmények és lépések felmérésében, vagy egy lelkesítő és támogató szó, ami bátorságot önt beléd az nekirugaszkodáshoz vagy kiratást ad a folyatáshoz…csak szólj, szívesen segítek!

Elérhetőségeim: telefonon 06-30-3634205, emailen: tolnaine.tothvera@gmail.com

Kíváncsian várom a tapasztalataitokat!! Írjatok visszajelzést:)

 

Boldogságtan – 1. lecke

lufis nőItt az ideje, hogy nekilássunk a munkának! Tanuljunk meg boldogabb életet élni…

Ahogy arról múlt héten írtam, Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve segítségével és egy kis odafigyeléssel tanulható a BOLDOGSÁG!!!

Kezdjük egy kis ismétléssel! Az ember boldogságérzete 3 tényezőtől függ:

– 50%-ban a szüleinktől örökölt genetikai képességen és a szocializációval megszerzett mintákon alapuló boldogsági alapszinttől, ami bár alapvetően nem változtatható meg, mégsem mindenható szempont. Például a depresszió génjét azonosították ugyan, de nem lesz beteg, akinél a komoly stressz nem aktiválja;

– 10%-ban számítanak csak a külső körülmények, azok is csak ideiglenesen, mivel az ember egy idő alatt alkalmazkodik a pozitív és negatív változásokhoz egyaránt, és az átmeneti kilengés után a rá jellemző szintre áll vissza boldogságérzete (ha nem tesz semmit az élmény tartósságáért),

– ÉS 40%-ban tudatosan, tetteinkkel és szokásainkkal elérhető boldogság!

Hogyan cselekedjünk? Milyen stratégiák/technikák vannak? Hogyan válasszunk?

Mostantól hetente leírok egy-egy módszert, amelyek az orvosi kutatások szerint a leghatékonyabbak a boldogságérzetünk fokozására. Ezek közül aztán mindenki kiválaszthatja, hozzá melyik áll a legközelebb, melyiket tudja leginkább alkalmazni. A választás alapja lehet, ha a módszer az erősségeinkhez igazodik, vagy a mindennapi életstílusunkhoz, vagy olyan nehézségünk leküzdését szolgálja közvetlenül, amely lényegében a boldogtalanságunk forrása. Ezek  szempontok visznek legközelebb ahhoz, hogy valamely módszert valóban kitartóan tudjuk a hétköznapokban megvalósítani.

egyesszamjegyElső lecke

A klinikai vizsgálatok szerint a leghatékonyabb boldogság fokozó technika a HÁLA kifejezése!

Ez alapvetően abból áll, hogy vegyük számba amink van és lehetőleg azt is, kinek köszönhetjük. Szedjük össze  a meglévő jó dolgokat az életünkben, és kezdjünk el örülni nekik:))) Vizsgáljuk meg, milyen képességekkel és jó tulajdonságokkal rendelkezünk, milyen javaink vannak, milyen eredményeket értünk el és milyen örömök érnek bennünket.

Hogy csináljuk???

– legegyszerűbb magunkban elmélkedve, vagy

– még jobb, ha veszünk egy noteszt és az első lapokra leírjuk mi mindenünk van ebben a pillanatban és aztán hetente írunk egy listát, arról az 5 dologról, ami örömet okozott a héten (célszerű vasárnap délután csinálni:))

– még jobb, ha keresünk valakit, akivel mindezt megbeszélhetjük,

– még jobb, ha annak mondjuk el, aki a boldogságunk forrása volt vagy segített nekünk a számunkra fontos dolog, képesség megszerzésében, és közvetlenül köszönetet mondunk,

– de LEGJOBB, ha mindezen technikákat bátran variáljuk!

Aztán nincs más dolgunk, mint figyelni, hogyan erősödik önbizalmunk, hogyan válnak szorosabbá kapcsolataink, hogyan szűnnek negatív érzéseink…Nem hiszed?! PRÓBÁLD KI és oszd meg velem hozzászólásoddal tapasztalataidat…

köszi

 

 

Tegyünk együtt a boldogságért!

smile képMa van a Boldogság Világnapja!

Néhányan talán most lemondóan legyintenek, hogy “ugyan má’…”.

Épp nekik szól az új ötletem, és mindazoknak, akik szeretnének harmonikusabb, teljesebb és boldogabb életet élni…és ki nem????

Egy ismerős ajánlatára kezembe vettem Sonja Lyubomirsky amerikai orvos, pszichológus könyvét, amelynek címe “Hogyan legyünk boldogok?” A szerző egy aktív orvos, aki megállapításait nem ezoterikus, spirituális, racionális gondolkodók számára megfoghatatlan és “légből kapott” tézisekre alapozza, hanem klinikai kutatásokra, felmérésekre és statisztikai adatokra. Így olyanok számára is érthető és kézzel fogható, akik nem a hit, a sors és a végzet erejében látják életük mozgatórugóit…

A könyv kiindulópontként azzal a megállapítással kezd, hogy a boldogság (azaz hogy az emberek mennyire érzik teljesnek és harmonikusnak életüket, helyüket a világban) alapvetően három csoportba sorolható tényezőből áll össze.

Legnagyobbrészt (50%-ban) a “set-up” azaz a génjeinkben örökölt vagy a szocializációban megtanult boldogság-képesség a meghatározó elem, azaz, hogy milyen természetünk alapvető beállítottsága: optimista-pesszimista, mártír, hedonista, zárkózott, közvetlen…

Meglepő, de mindössze 10%-ot jelentenek a külső körülmények számunkra abban, hogy boldognak érezzük-e magunkat, így a pénz, az életszínvonal, a munkahely, a környezet, a tisztaság stb.

És ami a lényeg: 40%-ban rajtunk múlik, a mi döntésünktől függ, hogy tudatosan keressük-e a boldogság érzését, hogyan határozzuk meg saját hozzáállásunkat és életfilozófiánkat!! Így a Boldogság TANULHATÓ!!!

Kezdjünk hát bele! Ne várjunk egy másik alkalomra! Ne várjunk arra, hogy csak épp ez-vagy-az megváltozzon! Ne halogassuk tovább, hogy változtassunk!

nullaNulladik lecke

Persze mindez csak akkor lehet a célunk, ha VALÓJÁBAN változtatni akarunk. Már ezt is vizsgálnunk kell, mivel sajnos a változások legnagyobb akadálya az, ha az ember valójában nem akar változtatni, ha valamiért jó neki a válság, a szomorúság…

Ez bármennyire abszurdnak tűnik, mégis életszerű…van, aki azzal szerez magának figyelmet, ha panaszkodik. Szeretetetnek érzékeli a kapott sajnálatot vagy együttérzést, és mások hibáztatásával elhárítja a saját élete alakulásáért való felelősséget. A változás végigviteléhez tehát alapvető motiváció kell, azaz a konkrét és erős vágy, hogy új megközelítést alkalmazzunk, új megoldást keressünk és hogy elengedjük a korábbi hozáállást és működést.

Mehetünk együtt az úton? Ha igen, akkor kövesd velem a további leckéket, haladjunk azon az úton, ahogy a doktornő javasolja…Bejegyzéseimmel hetente összefoglalom a könyvben foglalt módszereket arra, hogyan szerezzük meg azt a 40%-nyi boldogságot, amelynek elérése rajtunk múlik! SL_könyv_kép

Az első leckéig nincs más dolgod (bár ez épp nem kevés) minthogy elgondolkodj azon, hogy

– valójában hogy vagy?

– mi jellemző rád mostanában?

– vannak-e, illetve milyenek a kapcsolataid?

– milyen lenne a jellemzés, amit egy ismeretlen levelezőtársnak magadról írnál?

Kíváncsi vagyok, lesz-e aki halad velem az olvasásban? Én nagyon örülnék neki…

 

Első közösségi programunk! – Interaktív beszélgetés az iskolaválasztásról

szórólap

Önismeret 2.0

imagesCAEPEIKKA múlt héten részt vettem az In Dynamics által szervezett csoportdinamikai tréningen, második alkalommal életemben. És most is olyan találkozás volt ez önmagammal és a világgal, amely majd hosszú időn át eszembe jut a buszon az utasokat nézegetve, munka közben egy pillanatra elmerengve, vagy a családi együttlét közben…

Akik még most hallanak erről először, mi is ez: ez egy olyan több napos tréning, ahol a csoportban való létezés tudatos megfigyelése történik, hogyan viselkedünk különböző méretű csoportokban, hogyan veszünk részt, mit adunk bele, mit veszünk észre, mit veszünk ki, merünk/akarunk/tudunk-e kapcsolódni másokhoz és hagyjuk-e hogy hozzánk “érjenek”. És ennek mélyebb dimenziójában  a viselkedésünk hatásainak megértése, ahol fejönnek a gátak okai, a félelmeink és nehézségeink, és az erősségeink és értékeink.

Biztosan ahányan ott voltunk, annyiféle módon tudnánk értékelni, elmesélni az ott töltött napokat és biztos, hogy mindannyian mást tapasztaltunk meg. Egy biztos, hogy VALAMI TÖRTÉNT!

Én azt értettem meg most mélyen, hogy minden relatív:

–  van, akinek/amikor sok vagyok és van akinek/amikor épp erre van szükség,

– van akinek a “hangerőm” sok, de néha ez objektív tényezőktől függ, például a témától, amikor pl. a tornádóról nem lehet szellőként beszélni,

– és ha valakit nem hallok, az is lehet hogy ő halkan beszél, de az is lehet, hogy az én hallásom nem működik jól.

És ez nagyon sokat enyhített a bizonytalanságomon, a félelmemen, hogy vajon elfogadható vagyok-e.

kapcsolószekrészA teljes nagycsoport záró ülésekor pedig megérintett a látvány, ahogy ott ült 28 ember. Mindenki a saját kapcsolóival a szívében. Azok a gombok, amelyek megnyomódnak a mindennapi párbeszédekben, a kapcsolatainkban, ilyen a bűntudat, a (ön)bizonytalanság, a gyávaság, és amely gombok befolyásolják a reakcióinkat, többnyire dühöt gerjesztenek, dacot szülnek, hallgatásra ítélnek vagy eltávolítanak. És gyakran épp azok nyomják, akik a legközelebb állnak hozzánk, akikkel a legtöbb időt töltjük, vagy akiktől a legfontosabb az elfogadás…és mi is nyomkodjuk bőszen az övéket.

Az is feltűnt, hogy nagyjából azonos színűek egyes emberek gombjai, azaz többen hurcoljuk ugyanazt a nehézséget. Mégis változatossá teszi, hogy mindenkinek más párosításban vannak bekapcsolva, van aki közülük néhányat már kikapcsolt és mindig vannak újak, amelyek most gyulladtak ki.

imagesCA24QNPYJó volt megélni ezt az azonosságot, mert átélhettem, hogy nem vagyok egyedül ezzel…és most a buszon utazva elnézem az embereket és azon merengek, vajon kinek mi jár a fejében, mitől szomorú/vidám, min rugózik éppen, melyik kapcsolója világít?

És azt is látom, hogy bennem is ott kavarognak részek, innen-onnan hozott emlékek, minták és szerepek, amelyek néha nincsenek a helyükön, de ugyanakkor épp ez adja az egyediséget számomra. És ez tulajdonképpen jó érzés. Felszabadít és megnyugtat ha ezt elfogadom, és nagyon örülök, hogy találtam Valakit, akinek épp ez a kedvenc gyümölcse… (még akkor is, ha a citrom néha túl savanyú és összehúzza a száját:)))

 

Sorsolás – VALÓDI Valentin(a)!

loveKedves Barátaink!

Szeretnék hírt adni a Valentin-napi ünneplésre való felkészüléshez kedvet csináló kampányunk eredményéről.

Mindenekelőtt azonban szeretném megköszönni a figyelmet, amit nekünk szenteltetek!

A felhívást a bejegyzés közzététele után a Facebook oldalunkon is közzétettük, ott 74-en láttátok a legutolsó emlékeztetőt. A felhívásra összesen 4 írás érkezett, kettő hozzászószólás és kettő privát levél formájában. (Ezzel már túlteljesült a férjem jóslata, hogy három sem érkezik majd…) Csak érdekességként jelzem, hogy mindegyik nőtől érkezett, azaz a pasikat az extra pezsgő nyereménnyel sem tudtam aktivitásra serkenteni…

Nagyon nagy örömet jelentett olvasni az írásokat és én biztosan jól jártam már vele, mert számomra nagyon kedvesen és meghatóan foglaltátok össze, mit jelent nektek a párotok és mit ad nektek a hozzátartozás.

“Sokáig kerestük egymást, emiatt megbecsülünk minden napot , amit együtt tölthetünk, minden nap elmondjuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, a nélkül nem nyugszik le a nap, és az ágyban egymáshoz bújva alszunk el minden este, enélkül hiányérzetünk van.”

 

2014-02-11 11.52.202014-02-11 13.49.40A négy jelentkező nevét ma egy-egy egyforma papírra írtam fel, tanúk előtt történt a sorsolás, egy barátom végezte a húzást.

 

Az Élet-Kapocs Alapítvány által felajánlott 15000 Ft-os a Valantin-napi vacsorát Csatlós Andrea nyerte, akinek az összeget a mai napon banki átulalással teljesítjük.

A sorsolási jegyzőkönyvet a weboldalon hamarosan feltöltöm.

Szerintem nagyon fontos, hogy legalább egy nap az évben a szerelemről, a szeretetről és a párkapcsolatról szóljon, de persze az még jobb lenne, ha ez az év többi napján is fontos lenne és gyakrabban fejeznénk ki az összetartozás örömét!

Szeretném megköszönni nektek a részvételt és a figyelmet! Kívánom mindannyiótoknak szép estét a Valentin-napra!