Tag Archives: beszélgetés

Boldogságtan 5. – Kapcsolatok ápolása

5-ösAzt hiszem az egyik legnehezebb leckéhez értünk a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…az legalábbis biztos, hogy mindnyájan érintve vagyunk ebben, akár azért mert van kapcsolatunk, akár azért mert épp nincs. És az is biztos, hogy a kapcsolataink ápolására vonatkozó gyakorlatok azok számára is fontosak, akik jó párkapcsolatban élnek, hiszen ezt nem lehet túladagolni…

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy minden gondom megoldódik, ha végre felnövök…aztán épp ezzel jött a neheze. A párkapcsolatokat illetően is azt gondoljuk, hogy a megfelelő társ megtalálása után már minden simán megy…pedig ebben is csak a neheze jön. A mindennapokban együttműködni, konfliktust kezelni, egymást meghallagtni és gondjainkat megosztani igen nehéz lecke és elég sok az elégtelen osztályzat, legtöbben csak bukdácsolunk…szóval épp ideje egy kicsit összeszedni, mit is kellene csinálni!

Ötödik lecke: KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA

Ennél a leckénél tulajdonképpen legegyszerűbb lenne újra és újra elővenni a könyvespolcról Antoine de Saint-Exupéri: A kis herceg című könyvét és figyelmesen elolvasni, újra és újra…merthogy ebben gyermeki szépséggel van leírva mindaz a néhány tudnivaló, ami idetartozik:

imagesCAD46MMI1. A kapcsolatok ápolására IDŐT KELL SZÁNNI! Ez persze máris nagy odafigyelést igényel, mindazoknál, akik munkamániásak, állandóan rohannak valahova, gyermeket nevelnek, háztartást visznek, sok fontos sorozatot követnek nyomon…Márpedig a “Semmiből nem lesz semmi!” alapelv sajnos/szerencsére nem kerülhető meg. Ha azt akarjuk, hogy legyen kapcsolatunk, vagy a meglévő kapcsolatunk működjön, mindenekelőtt az kell, hogy szánjunk rá időt és beszélgessünk! Minden (házas)párnak úgy kell megszervezni a – munkával,  gyermekekkel és háztartással járó  – feladatokat, hogy legyen minden nap legalább egy fél óra zavartalanul biztosított idő arra, hogy egymást meghallgassák és beszélgessenek. Ne csak a heti bevásárlásról, a gyerekek iskolai kötelezettségeiről…hanem arról, hogy hogyan érzetük magunkat, minek örültünk, mitől voltunk szomorúak, dühösek, mitől félünk és mire vágyunk…

2. Kapcsolataidban is LÉGY POZITÍV! Két évtizednyi kutatási eredmény igazolja, ami józan ésszel is gyorsan megérthető, hogy a boldog házasságokban a pozitív és negatív érzelmi megnyilvánulás aránya 5:1-hez! Azaz a másik viselkedésére tett minden rosszalló megjegyzésre (kritika, kioktatás, nyaggatás..stb.) öt pozitív (dicséret, elismerés, köszönet) jut! Ezen biztos a legtöbb háztartásban van mit javítani…

3. ÖRÜLJÜNK a társunk SIKEREINEK! Meglepő, de a boldog és boldogtalan házasságok közötti különbség nem abban van, hogy hogyan osztoznak a rossz híreken, mert a bajban lévők támogatása a kapcsolatokban többnyire simán megy. Sokkal inkább abban, hogy osztoznak a jó híreken! Azaz, amikor valamit elmesél nekünk örömmel és lelkesedéssel arról, mi történt vele vagy milyen álmai vannak, sokat elárul kapcsolatunkról, hogyan reagálunk rá. Az érdektelenség, a féltés, a féltékenység és a szorongás helyett igyekezzünk osztozni az örömében, kérdésekkel kimutatni érdeklődésünket, támogatást kifejezni, azaz aktívan és konstruktívan reagáljunk!

4. A legnehezebb rész: KEZELNI a konfliktust! A boldog párok is veszekednek, mert két ember mindig biztosan kétféleképpen látja a világot. A boldog kapcsolatok titka, valami olyat tenni a veszekedés közepén, ami elveszi a feszültséget és csökkenti a távolságot, sőt megkísérli helyreállítani a jó viszonyt. Ilyen lehet a humor, a problémákon túllátva a szeretet kifejezése, és az érzelmeink és nehézségeink közvetlen kimondása az “én-kommunikációval” (én úgy értem, én úgy látom, én nem értem…).

603627_663642643671165_44338843_nÍgy áttekintve nem ördöngősség, mégis nap, mint elbukunk benne, ha nem figyelünk oda tudatosan és nem tanulunk meg magunk helyett a másikra figyelni. De persze kölcsönösen egymásra…azaz nem az a cél, hogy az egyik fél alárendelődjön és egyoldalúan szolgálja a másik boldogságát. Sőt épp az a cél, hogy mindketten SZERESSÜK a másikat úgy mint magunkat, mert így KÖLCSÖNÖSEN megadhatjuk a bíztatást, a támogatást, és a vigasztalást társunknak és megkaphatjuk tőle mi is.

 

Beszégetünk eleget? – Beszélgessünk eleget!

Korábban ott tartottunk a párkapcsolati tematikánkban, hogy fontos lenne megismerni, rájönni, hogy valójában kit adott nekünk Isten, ki is a párunk, milyen ember, hogyan változott az utóbbi időben, mit tart fontosnak most, milyen gondjai vannak….

A nyári szünet nálunk alkalmat adott arra, hogy a nyári táborok alatt “gyerekmentes övezetként” kapott szabadidőnkben kicsit többet beszélgessünk és újra “ismerkedhessünk” a férjemmel.

Szerencsések azok, akik most nyugodtan hátadőlnek és azt mondják, ez a téma nem érinti őket, mert ők mindent megbeszélnek. Azt hiszem mégis többségben lehetnek azok, akiknek a hétköznapok feladatai, a mindennapi teendők egyeztetése  és TV, internet, média világában elveszve háttérbe szorul a párjukkal való érdemi, bensőséges és nyugodt beszélgetés.

Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy tudjuk, de mégis fontos hangsúlyozni a tudatos odafigyelést arra, hogy a jól működő párkapcsolat alapja a beszélgetés, a beszélgetés és a még több beszélgetés…Ha elmeséljük egymásnak, hogy mit érzünk, mit találunk érdekesnek, mire figyeltünk fel az adott napon, mi bánt vagy idegesít bennünket, mit gondolunk a világ dolgairól, a gyerekeink neveléséről…végtelen számú fontos témát tudnék még sorolni.

Emlékszem a nyári falusi nyaralásokra, amikor még nem voltak szappanoperák és valóság-showk, és az estéket falusi körsétában lassan andalogva töltöttük a vacsi után, s szinte minden ház előtt kint ültek az öregek és fiatalabbak is, “tanyáztak” és beszélgettek. Elmesélték a falu pletykáit, híreit, de nagyon sokszor hallgathattuk meg az öregek emlékeit, tapasztalatait és meséit is. Ma már a faluban sem ülnek kint annyian az utcán, a felgyorsult élet és a befelé fordulás mindenhol rombol…

A beszélgetések hiánya nagyon sok gondot okoz a családokban. A gyerek-szülő kapcsolat a beszélgetések nélkül a feladatok, felelősök és utasítások szintjére süllyed, holott épp most kellene a szeretetteli kapcsolatot megalapozni és kiteljesíteni, mielőtt beleszaladunk a kamaszkor örületébe, hogy a tomboló hormonok és hisztik között legyen mit felélnünk. Ugyanez igaz a párkapcsolatainkban, amikor az első néhány év csodája után a menetrendszerűen érkező válság idején ez az egy lehet a kivezető út a párok számára, még mielőtt jön egy új, egy érdekes harmadik, akivel “olyan jól lehet beszélgetni”. Ha nem felejtenénk el otthon beszélgetni, nem lenne olyan nagy a közlési kényszerünk egy harmadiknak, hisz a minket már ismerő és szerető párunkat az újdonság varázsa sem überelhetné.

Erre viszont tudatosan kell figyelnünk, hogy ne csússzunk bele az esti TV-csapdába, tudatosan válogassuk meg mit akarunk megnézni és mikor. Legjobb lenne csak akkor bekapcsolni a TV-t, ha a rögzített adások közül játszunk le alkalmanként valamit, illetve ne ragadjon a kezünkbe a távkapcsoló, ha adott pillantban épp semmi valóban érdekeset nem találtunk. A gyerekeknél is fontos az esti mesét fenntartani vagy a nap eseményeit feldolgozó beszélgetéssel zárni a napot, hogy csökkentsük a gyerekek szorongásait, erősítsük a kpacsolatunkat és szeretünket.

Nálatok mi a tapasztalat? Tudtok erre figyelni? Mit tanácsoltok?

Kérlek írjatok hozzászólást, hogy együtt találjunk megoldást…