Tag Archives: boldogság

Boldogságtan 11. – A Lélek ápolása

11szamImmár a 11. Boldogságtan leckét kapjuk Sonja Lybomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján, ahogy azokat a gyakorlatokat, módszereket keressük, amelyekkel fokozhatjuk boldogság-érzékünket.

Ezúttal a Lélek ápolása a tananyag. Ez egy szeretágazó és igencsak ingoványos terület. Már a kiindulási pont sem egyszerű: mi az a Lélek?

Önmagában kell egyfajta spirituális beállítottság ahhoz, hogy valaki ezen a kérdésen gondolkodjon. Van, aki el sem fogadja a létezését.

Napjainkban  a témára fogékony ember rengeteg forrásból találkozik ezekkel a szavakkal: lélek, lelkiismeret, felsőbb én, Isten, tudat, tudatalatti, ego, elme stb. A téma iránti érdeklődés rendszerint a korral növekszik, bizonyára a halállal való szembesülés nyomán különböző életszakaszainkban (először általában életünk derekán a szülők elvesztésekor, majd az öregkorban saját halálunk félelme). De lehet, hogy egy-egy trauma, válság vagy betegség hozza közelebb az életünk értelméről, a szabad akarat és az Isteni gondviselés létéről való elmélkedésünket. Van, aki neveltetése során eleve készen kapja egy-egy vallás tanításait, s van aki felnőttként lép a sprituális fejlődés útjára. vallas4

A boldogság keresése felől vizsgálva nehéz óvatosan lépkedni a témában, hiszen a vallási fanatizmusok, az egyházak visszás ügyei inkább távolítanak minket ettől a kérdéstől, illetve mindenkinek legmélyebb magánügye, hogy hisz-e vagy sem, s ha igen milyen módon.

A pszichológiai kutatások is inkább arra irányulnak, milyen – kontrollcsoportokkal mérhető – előnyök mutatkoznak a vallásos (hitüket rendszeresen gyakorló), vagy spirituálisan nyitott emberek életvezetésében, amelyek a boldogság-érzettel függnek össze.

1. Nagyobb valószínűséggel élnek egészséges életet. Jobban kímélik magukat, alacsony stressz-szintű és pozitív életre törekednek.

2. A közösséghez tartozáson keresztül kézzel fogható segítséget, vigaszt, megértést és támogatást kapnak társaiktól. A nehézségek leküzdésében nincsenek egyedül. Azonos értékeket valló csoportjaikban társas, érzelmi és anyagi téren is segítik, elimerik és tisztelik egymást.

3. Az Istennel való személyes kapcsolat megélése a legjobb “terápia”, a feltétel nélküli elfogadás, szeretet érzésének megtapasztalása, a saját magunk értékesnek való megélése az önbecsülés legerősebb alapja.

4. Az Isteni gondviselésben való hit, a nehézségek távolabbi értelmének meglátása hatalmas erőforrás a gondokkal való megküzdéshez, mind a hétköznapi élet, mind a traumatikus események kapcsán.

Sokan úgy gondolják, hogy a hit nem fejleszthető, vagy van, vagy nincs. Én úgy gondolom, hogy az útkeresés mindenkiben megvan, előbb-utóbb mindenki eljut élete azon állomására, amikor felteszi magának az induláshoz szükséges kérdéseket. Nagy szerencse (hívőként mondva nem véletlen), ha ehhez segítséget kapunk, ha olyan emberekkel, könyvekkel, tanításokkal találkozunk, akik egy-egy újabb lépés felé segítenek minket.

gyertya4Az első lépés azonban biztosan szívünk megnyitása, figyelmünk átállítása arra, hogy belső hangunkra figyeljünk…hogy a külvilág rengeteg ingere helyett egy kis időt kiszakítsunk rendszeresen arra, hogy elcsendesedjünk. Lehet ez imádság, amelyben hálát adunk, útmutatást kérünk. Lehet meditáció, amelyben tudatos figyelmünket belső békénkre és a bennünk kavargó gondolatok mögötti belső világunkra irányítjuk.

A legkevesebb, amit elérhetünk, egy nyugodt fél óra a mindennapokban, amikor kicsit pihenünk, a legtöbb egy olyan tartós boldogság elérése, amit néha a szelíd idős nénik arcán látunk , mikor a parkban madarakat etetnek…

Boldogságtan 10. – Céljaink

imagesCA47BCMDLassan végigérünk Sonja Lybomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvén, s most egy olyan Boldosságtan lecke jön, amelyet ugyan a legtöbben ismerünk, mégsincs mindig rendben: azaz boldoggá tesznek-e céljaink?

Miért kelünk fel reggel? Miért áldozunk figyelmet és erőt egy-egy tevékenységre?  A céljaink elérése érdekében, legyen az akár a gyerekeink útba indítása az iskolába, vagy egy hatalmas orvosi felfedezés a rákgyógyításban…

A kutatók szerint a tartós boldogság egyik legfontosabb forrása megfelelő célok kitűzése és az elérése. Ettől hasznosnak érezzük magunkat, örömöt és büszkeséget okoz az elérése, konkrét tennivalót és értelmet ad az életünknek, más emberekkel való együttműködésre késztet, így kapcsolatokat is nyerhetünk vele.

De egyáltalán nem mindegy, milyen célokat tűzünk magunk elé, hiszen a kudarcaink egyik alapvető oka, ha nem elég jó nekünk a cél…imagesCARO2J0N

De milyenek a megfelelő célok?

1. Olyan, ami számunkra fontos érték, aminek elérését mi magunk is vágyjuk. Olyan, ami hiteles számunkra, amelyet sajátunknak tartunk és megfelel belső szükségleteinknek, s így erőteljes érzelmi előnyt biztosít számunkra. Azaz olyan, amit nemcsak külső elvárásból akarunk elérni, nemcsak azért, hogy mások elégedettek legyenek velünk, vagy hogy számunkra egyébként értéktelen előnyt szerezzünk (pl. ne azért fogyjak le, hogy a férjem szeressen, hanem azért mert saját önazonosságom akkor áll helyre, ha visszanyerem a szülés előtti formámat).

2. Olyan cél, amelyet valami elérése érdekében fogalmazunk meg és nem azért, hogy elkerüljünk vele valamit. A pozitív megfogalmazás itt is hatalmas többlet. Például nem azért akarok lefogyni, hogy el ne hagyjon a barátom, hanem azért mert kinéztem egy nekem nagyon tetsző ruhát.

3. Olyan, ami harmóniában van a körülményeinkkel, más céljainkkal. Ha egyszerre több, egymásnak ellentmondó célt követünk, erőforrásainkat szétforgácsoljuk és a kudarc kockázatát növeljük vele. Pl. a félmaratonra való felkészülésem idején nem kezdek erőteljes diétába.

4. Olyan cél, amelyet rugalmasan tudok alakítani. Céljaink az életkorunk változásával is változhat, vagy a cél felé tett lépéseink során szerzett információk fényében. Fontos ezért rugalmasnak maradni és céljainkat mindenkor lehetőségeinkhez és aktuális értékeinkhez igazítani.

5. Olyan, amely inkább valami új tevékenységre, valaminek a megvalósítására irányul, nemcsak egyszerűen valami körülmény megváltoztatására. Egy új tevékenység, vagy tudás megszerzése sok új kihívást hozhat, tartósabb boldogságot ad.

Több célod van? Nem tudod, melyiket kövesd? Akkor vegyél elő egy papírt, és írd le őket, aztén nézd át, melyik felel meg az előző szempontok közül a legtöbbnek?

célok2Az is lehet, hogy egy cél eléréséhez több részcélt kell teljesíteni. Semmi baj, kezdj el szeletelni! Nézd meg, milyen lépésekkel juthasz egyre közelebb és haladj lépésről lépésre. A legfontosabb, hogy ne veszítsd el a hitedet, a motivációt és az irányt.

A célunk elérésben nagyon sokat segíthet, ha nyilvánosan elköteleződünk mellette. Ha megosztjuk másokkal terveinket, szerezhetünk támogatókat, lelkesítő szurkolókat, és motivációt arra az esetre is, ha épp feladnánk…

Ha coachként segíthetek, csak szóljatok…

 

 

 

 

 

 

Boldogságtan 7. – Megbocsátás

hetesAzt hiszem az egyik legfontosabb témához értünk, ahogy a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…

“Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”- mondjuk imáinkban, de vajon meg tudjuk tenni? Bizony sokunknak probléma, hogy sérelmeinket addig hordozzuk, míg belebetegszünk, addig kerüljük a bűnöst, míg kapcsolataink felszámolódnak és addig tartjuk magunkat hidegségben, míg már nem tudunk felmelegedni…

Ahhoz, hogy ezzel a témával foglalkozzunk, mindenekelőtt azt fontos tisztáznunk, mi is az a MEGBOCSÁTÁS….megbocsatas2

Ehhez könnyebb úgy nekikezdeni, ha megfogalmazzuk mi NEM az:

– a megbocsátás NEM LETAGADÁS, azaz nem arra való, hogy elimináljuk, elmossuk, lekicsinyítsük a sérelmünket,

– a megbocsátás NEM MENTEGETÉS, azaz nem az a célja, hogy valami elfogadható mentséget keressünk a sérelem okozójának a feloldozásra,

– a megbocsátás NEM FELMENTÉS, azaz nem tekintünk el a sérelem okozásától és a károkozás lehetséges rendezésétől,

– a megbocsátás NEM feltétlenül MEGBÉKÉLÉS, mert a megbocsátás nem mindig jár együtt a kapcsolat helyreállításával.

A megbocsátást valójában nem is a másik félnek az érdekében tesszük, hanem ÖNMAGUNKÉRT! Nem azért, hogy a másik mentesüljön a bűntudattól, vagy feloldozzuk a büntetés alól. A megbocstást magunkért csináljuk, hogy a sérelem után tovább tudjunk lépni, hogy a fájdalom elmúlhasson, hogy fellélegezhessünk. Azért tesszük, hogy feloldhassuk a saját nehézségünket, a bosszúállás helyett megtartsuk saját értékeinket, kiemeljük magunkat a sérülés miatti fájdalmunkból.

Úgy is megbocsáthatunk, hogy erről a sérelem okozója nem is tud, hiszen ezt nem érte, hanem magunkért tesszük. Az, hogy a megbocsátást neki is kinyilvánítjuk-e, már egy másik döntésünk, ami persze adott esetben a kapcsolat helyreállítására tett erőfeszítésként is működhet.

HOGYAN csináljuk? Talán meglepő, de a megbocsátás képessége is fejleszthető…ez is csak egy szokás, egy hozzáállás. A megbocsátás legnagyobb akadálya az, ha a fókuszt ilyenkor nem magunkon tartjuk, hanem a sérelem okozójára tereljük. Így a sérelem fokozódásaként éljük meg a megbocsátást, különsen, ha nem is dolgoztuk még fel a bántást, ami ért, így persze, hogy nem működik a valóságban.

MI SEGÍTHET?

1. Mindannyian követünk el hibát, okozunk sérelmeket életünk során. Sokat segíthet a megbocsátás gyakorlásában, ha emlékszünk arra, mit jelentett nekünk, mikor nekünk bocsátottak meg. Ha emlékszünk, hogy ezt velünk szemben hogyan csinálták, akár jó (azaz mostani értékeinkkel összhangban álló) minta jut eszünkbe, akár olyan negatív tapasztalat, amikor megaláztatásként éltük meg a pl. feltételhez kötött megbocsátást.

2. A fantázia a legtöbb érzelmi akadály feloldásában segítségünkre lehet. Ha ellazult állapotban elképzeljük az átélt fájdalmas szituációt és elképzeljük a bocsánatkérés vagy a megbocsátás aktusát, részletesen beleérezzük magunkat ennek érzelmeibe és képzeletünket a lehető legvalóságosabb képre hangoljuk, átélhetjük a megbocsátás élményét, amely feloldja a bennünk lévő érzelmi gátakat és segít az elengedésben.

3. Akinek a vizuális képzelet nem az erőssége, segíthet magán azzal, ha megbocsátó levelet ír, amelyben részletesen leírja az átélt fájdalmat, az ezzel járó érzéseket és a bántás helyett vágyott magatartást. A másik embernek címzett gondolatok segítenek eltávolodni a bajtól. Közben olyan gondolatok is eszünkbe juthatnak, amelyek magyarázatot adhatnak vagy segíthetnek megérteni a bántás mögött húzódó – gyakran nagyon prózai – okokat. És az érzések kiírása és a fájdalom elismerése és megélése megadja az elengedés lehetőségét.

4. A megbocsátás képessége elleshető, megtanulható olyan személyektől is, akiket ebben példaképnek tekintünk. Ha van olyan ember, akit követendő példának tartunk magunk előtt, beszéljünk vele!Kérdezzük meg, mi ad neki erőt ahhoz, hogy így viselkedik, hogyan csinálja? Biztosan tud valami olyan támpontot adni, ami minket is egy lépéssel közelebb visz a megbocsátás begyakorlásához.

ragtapaszok

Bizony, merthogy ez is gyakorolható, kezdjünk kisebb fájdalmakkal, és ha már kitapasztaltuk saját belső erőinket, egy-egy nagyobb, szívünkben még mindig szunnyadó fájdalom sebeinek is nekikezdhetünk.

Kíváncsi vagyok, nektek milyen tapasztalataitok vannak. Írjatok, ha segíteni tudtok ebben másoknak, vagy ha épp ti szorultok segítségre ebben.

 

 

 

Boldogságtan 5. – Kapcsolatok ápolása

5-ösAzt hiszem az egyik legnehezebb leckéhez értünk a Boldogságtan témánkban, ahogyan Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján keressük a számunkra legmegfelelőbb boldogság-fokozó gyakorlatot…az legalábbis biztos, hogy mindnyájan érintve vagyunk ebben, akár azért mert van kapcsolatunk, akár azért mert épp nincs. És az is biztos, hogy a kapcsolataink ápolására vonatkozó gyakorlatok azok számára is fontosak, akik jó párkapcsolatban élnek, hiszen ezt nem lehet túladagolni…

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy minden gondom megoldódik, ha végre felnövök…aztán épp ezzel jött a neheze. A párkapcsolatokat illetően is azt gondoljuk, hogy a megfelelő társ megtalálása után már minden simán megy…pedig ebben is csak a neheze jön. A mindennapokban együttműködni, konfliktust kezelni, egymást meghallagtni és gondjainkat megosztani igen nehéz lecke és elég sok az elégtelen osztályzat, legtöbben csak bukdácsolunk…szóval épp ideje egy kicsit összeszedni, mit is kellene csinálni!

Ötödik lecke: KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA

Ennél a leckénél tulajdonképpen legegyszerűbb lenne újra és újra elővenni a könyvespolcról Antoine de Saint-Exupéri: A kis herceg című könyvét és figyelmesen elolvasni, újra és újra…merthogy ebben gyermeki szépséggel van leírva mindaz a néhány tudnivaló, ami idetartozik:

imagesCAD46MMI1. A kapcsolatok ápolására IDŐT KELL SZÁNNI! Ez persze máris nagy odafigyelést igényel, mindazoknál, akik munkamániásak, állandóan rohannak valahova, gyermeket nevelnek, háztartást visznek, sok fontos sorozatot követnek nyomon…Márpedig a “Semmiből nem lesz semmi!” alapelv sajnos/szerencsére nem kerülhető meg. Ha azt akarjuk, hogy legyen kapcsolatunk, vagy a meglévő kapcsolatunk működjön, mindenekelőtt az kell, hogy szánjunk rá időt és beszélgessünk! Minden (házas)párnak úgy kell megszervezni a – munkával,  gyermekekkel és háztartással járó  – feladatokat, hogy legyen minden nap legalább egy fél óra zavartalanul biztosított idő arra, hogy egymást meghallgassák és beszélgessenek. Ne csak a heti bevásárlásról, a gyerekek iskolai kötelezettségeiről…hanem arról, hogy hogyan érzetük magunkat, minek örültünk, mitől voltunk szomorúak, dühösek, mitől félünk és mire vágyunk…

2. Kapcsolataidban is LÉGY POZITÍV! Két évtizednyi kutatási eredmény igazolja, ami józan ésszel is gyorsan megérthető, hogy a boldog házasságokban a pozitív és negatív érzelmi megnyilvánulás aránya 5:1-hez! Azaz a másik viselkedésére tett minden rosszalló megjegyzésre (kritika, kioktatás, nyaggatás..stb.) öt pozitív (dicséret, elismerés, köszönet) jut! Ezen biztos a legtöbb háztartásban van mit javítani…

3. ÖRÜLJÜNK a társunk SIKEREINEK! Meglepő, de a boldog és boldogtalan házasságok közötti különbség nem abban van, hogy hogyan osztoznak a rossz híreken, mert a bajban lévők támogatása a kapcsolatokban többnyire simán megy. Sokkal inkább abban, hogy osztoznak a jó híreken! Azaz, amikor valamit elmesél nekünk örömmel és lelkesedéssel arról, mi történt vele vagy milyen álmai vannak, sokat elárul kapcsolatunkról, hogyan reagálunk rá. Az érdektelenség, a féltés, a féltékenység és a szorongás helyett igyekezzünk osztozni az örömében, kérdésekkel kimutatni érdeklődésünket, támogatást kifejezni, azaz aktívan és konstruktívan reagáljunk!

4. A legnehezebb rész: KEZELNI a konfliktust! A boldog párok is veszekednek, mert két ember mindig biztosan kétféleképpen látja a világot. A boldog kapcsolatok titka, valami olyat tenni a veszekedés közepén, ami elveszi a feszültséget és csökkenti a távolságot, sőt megkísérli helyreállítani a jó viszonyt. Ilyen lehet a humor, a problémákon túllátva a szeretet kifejezése, és az érzelmeink és nehézségeink közvetlen kimondása az “én-kommunikációval” (én úgy értem, én úgy látom, én nem értem…).

603627_663642643671165_44338843_nÍgy áttekintve nem ördöngősség, mégis nap, mint elbukunk benne, ha nem figyelünk oda tudatosan és nem tanulunk meg magunk helyett a másikra figyelni. De persze kölcsönösen egymásra…azaz nem az a cél, hogy az egyik fél alárendelődjön és egyoldalúan szolgálja a másik boldogságát. Sőt épp az a cél, hogy mindketten SZERESSÜK a másikat úgy mint magunkat, mert így KÖLCSÖNÖSEN megadhatjuk a bíztatást, a támogatást, és a vigasztalást társunknak és megkaphatjuk tőle mi is.

 

Boldogságtan 4. – JÓ CSELEKEDETEK

négyes2Most egy igazán könnyű leckéhez értünk a tanulásban, ahogy Sonja Lyubomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján haladunk a Boldogságtan tantárgyban.

Az eddigi boldogság fokozó gyakorlatok alapvetően a pozitív gondolkodás témakörébe tartoztak. Lehet, hogy nem voltak könnyűek azok számára, akik természetétől a hála kifejezése eddig távol állt, vagy akik az állandó agyalást és összehasonlítgatást már  tökélyre fejlesztették eddigi életük során. De épp ezért érdemes kipróbálni az új működési lehetőségeket, hogy megtapasztaljuk jobb lesz-e így az Élet! A most következő két gyakorlat a társas kapcsolatok témakörébe vezet minket, ami egy pozitív spirált indíthat be: aki odafigyel társas kapcsolataira bizonyítottan boldogabb, és aki boldogabb könnyebben létesít kapcsolatot:)…

Negyedik lecke: JÓ CSELEKEDETEK

Ez a gyakorlat elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, mindazok számára, akik egyébként is segítőkész emberként ismerik magukat…Mégis érdemes néhány szempontra odafigyelni, hogy hatékony boldogság növekedést érjünk el vele.

Az első szempont, hogy a tőlünk megszokott, általános segítőkészségtől eltérő terepen gyakoroljunk, tehát valami olyan jócselekedetet csináljunk meg, ami nem megy olyan természetesen. Aki ugyanis csak a megszokott rutinnal végzett “jócselekedetek” által várja a boldogságérzet emelkedését, sajnos csalódni fog…a boldogságérzet változása akkor jelenik meg érezhetően, ha valami olyat tudunk végrehajtani, ami nekünk és a környezetünknek  is “feltűnik”. Például aki általában nagyon udvarias és előzékeny ember, annak automatikus lehet, hogy kinyisson egy ajtót mások előtt vagy segítsen a lámpánál átmenni, de lehet hogy soha nem próbált még vacsorát készíteni mire a párja hazaért…

A második fontos dolog a gyakorlatnál, hogy a jócselekedetek tárháza végtelen, a kreativitás és a fantázia szabadon szárnyalhat egy-egy jócselekedet kiválasztásánál. Egyáltalán nem a cselekedet grandiózussága a lényeg és nem a pénzben kifejezhető értéke. Nem az a cél, hogy olyan terhet vegyünk a nyakunkba ezzel, ami végül túlzott megterhelést jelent vagy elvon más kötelezettségeinktől, hisz ez épp ellentétes hatással járna. Olyat jócselekedetet keressünk, ami a napi tevékenységek során akár spontán végezhető, mégis feltűnik számunkra, hogy jót teszünk:)

Persze az is nagyon fontos, hogy minél inkább személyes végrehajtás történjen. Az is jócseleket lehet, ha valaki pénzt ad egy szervezetnek, vagy fizet egy masszázst a párjának. De mennyivel több, ha ő maga végzi a masszást, vagy egy társadalmi munkán ő maga vesz részt?!:) A személyes végrehajtás közvetlen élmény, ami maradandó emléket hagy abban is aki csinálta és abban is, aki kapta. jótett1Személyes kapcsolat kialakítására ad lehetőséget és a spontán hála kifejezése is megadatik.

És végül csináljunk hetente egyszer valami olyan jócselekedetet, amiről senki nem tud! A feltétel és viszonzás nélkül végzett jócselekedet nagyon izgalmas élmény!

S ha már megnéztük, hogy hogyan is tegyünk jót, nézzük meg azt is MI NEM JÓCSELEKEDET:

– jót tenni nem “vásárlás”,

– jócselekedetet nem más manipulálásért vagy egyéb haszonért végzünk,

– a jócselkedetet nem lehet erőltetni és az elutasításért nem lehet megsértődni.

A doktornő kutatási szerint a jócselekedet gyakorlása egy olyan eszköz a boldogság fokozásban, amely nagyon sok pozitív hatással járhat: segíti a kapcsolatteremtést, egy pozitív hullám indul el, ahogy a mesében áll “Jótett helyébe jót várj!”. A hasznosság érzetén keresztül pedig javul a saját önképünk, és ezáltal önbecsülésünk erősödik, ami olyan érték, amely az Éket minden területén fontos!

Érdemes tehát kipróbálni, mire juttok az első héten, a másodikon…így tovább. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki beszámol nekünk a változásról! Jó lenne olvasni…

 

Boldogságtan 3. – Vége az önmarcangolásnak!

3as szamA boldogság kutatásával foglalkozó pszichológusok az egyik legeredményesebb  – és szerintem boldogsági képesség szempontjából elengedhetetlen – lépésnek tartják az önmarcangolás tudatos abbahagyását. Azaz minden olyan tevékenység befejezését, amikor az ember hosszasan, passzívan, túlzóan és meddőn elemzi saját érzelmeit, jellemét, problémáit, illetve mindezek ezek okait és következményeit. A rágódásnak, agyalásnak nevezett rombolás másik fele pedig a másokkal való örökös összehasonlítgatás.

A doktornő kutatásai alátámasztják azt a mindannyiunk számára amúgy is nyilvánvaló tényt, hogy az agyalás és a másokkal való negatív összehasonlítgatás nagyon megnehezíti életünket, mert fenntartja a szomorúságot, elgyengíti a motivációt a helyzetünk javítására, beleragaszt a problémába, hosszú távon pedig elveszi az életkedvet és rontja az egészséget. Olyannyira, hogy más – a rákbetegség okait vizsgáló  – kutatások azt mutatják, hogy a rák gyakorisága kiemelten nagyobb azon személyiségtípusú embereknél, akik sokat rágódnak, magukba zárják problémáikat, vég nélkül küzdenek a világgal és állandó megfelelési kényszerben léteznek, mert mindig másokhoz mérik teljesítményüket.összehasonlítás1

A magam részéről fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kulcsszó itt is az egyensúly megtalálása. Hiszen önmagában hasznos az, ha igyekszünk átgondolni, megérteni konfliktusaink okait, személyiségünkből fakadó reakcióinkat és megértjük a működésünk olyan jegyeit, amelyek kapcsolatainkban gondok forrása lehet. Ebben nagyon fontos az önismereti munka, és nagyon hasznosak az olyan tréningek (pl. a csoportdinamikai tréning), amelyeken rálátást nyerhetünk saját személyiségünk vakfoltjaira, illetve a környezetre gyakorolt hatásunkra. De persze mindez csak addig, amíg a megértést szolgálja és nem önostorozást, amíg épít minket és nem rombol.

Ugyanígy a társas összehasonlítás is lehet építő jellegű, amikor egy-egy készségünk vagy képességünk  fejlesztésekor olyan mintákat keresünk a környezetünkben, akik az adott készséggel nálunk nagyobb mértékben rendelkeznek és megfigyelhetjük, ők hogyan alkalmazzák adottságukat. Például én néhány éve felismertem magamban, hogy a férfias energiáim (irányítás, rivalizálás) igen erősek, míg a női működésem igencsak fejlesztésre szorul (annak ellenére, hogy egyébként a külsőmmel és a párkapcsolatok kialakításával nem voltak különösebb gondjaim). Elkezdtem figyelni a környezetemet, kitől mit vehetek észre, milyen mintát találok meg, s legnagyobb meglepetésemre észrevettem, hogy a nagylányom flitterek, színek, csillogás iránti vágya (ami korábban komoly konfliktus volt közöttünk a neki való ruhaválasztásnál) talán csak azért zavar, mert én nem vagyok elég nőcis…pedig tulajdonképpen szeretnék…különösen a színes ruhák tetszenek…és azóta a szürke kosztümjeim helyett színpompás ruhákat örömmel viselek:)

Visszatérve a boldogságtan mai leckéjéhez, az a lényeg, hogy vessünk véget az önmarcangolásnak! Hogyan tegyük?szabadulás2

1. lépés: SZABADULJUNK KI az agyalás kényszeréből! Azaz, ha észrevesszük magunkat, hogy a konfliktust után órák óta azon emésszük magunkat azon ki miben volt hibás és már századszorra erőlködünk visszaemlékezni, hogy pontosan ki mit mondott és hol ért az igazságtalanság, akkor VÁLTSUNK FÓKUSZT! Lehet előre kitalált figyelemelterelő stratégiánk arra, hogyan törjük meg a megszokott viselkedési mintát, például rohanjunk el edzeni vagy hallgassunk hangosan zenét stb…

2. lépés: váltsunk nézőpontot és probléma helyett a MEGOLDÁSRA FÓKUSZÁLJUNK! Einstein mondta, hogy a problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal, mint amivel csináltuk őket. Szükség van tehát valami módszerre vagy segítségre ahhoz, hogy egy kicsit eltávolodjunk a problémától és rálátást szerezzünk. Ez lehet úgy, ha leírjuk (pl. egy naplóba) és írás közben a gondolataink rendszereződnek, vagy úgy, ha beszélünk róla. De vigyázat!!! A beszélgetés ne arról szóljon, hogy a barátnővel EGYÜTT rágódtok tovább. Erre találták ki a profi segítőket, pl. a life coach-ot. Ha nem megy egyedül,  keress magadnak valakit…

3. lépés: azonosítsuk és a jövőben kerüljük el az agyalás CSAPDÁIT, azaz ha tudjuk, hogy mi az a helyzet, pillanat vagy ember, aki elindítja az önmarcangolást, akkor KERÜLJÜK EL! Nagyon hatásos lehet megtanulni tízig számolni :), vagy meditációt tanulni, vagy a jógával megismerkedni, vagy az önbecsülésünket építő munkába kezdeni.

Mindehhez segítség, egy egyszerű kérdés, amit feltehetsz magadnak : FOG-E EZ NEKEM EGY ÉV MÚLVA SZÁMÍTANI?

Ha ezáltal egy csapásra kitisztulnak előled a jelentéktelen dolgok, lehet, hogy nem is marad, amin tovább agyalhatnál….s ami marad, azzal már érdemes foglalkozni, arra keresve a választ, hogy mit tanulhatsz belőle.

 

 

Boldogságtan 2. lecke – optimizmus

kettő2Folytassuk a tanulást, s nézzük tovább, milyen gyakorlatokkal fejleszthető a boldogsági képességünk! Vegyük át a következő leckét úgy, ahogy azt Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus javasolja a “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyvében…

Második lecke, az OPTIMIZMUS

Az optimizmus nem más, mint derűlátás a jelennel és a jövővel kapcsolatban. Vannak, akik így születnek, eleve pozitívan állnak az élethez. Persze az is megfigyelhető, hogy a gyerekek mindig derűlátók, így valami a kamaszkorban változhat, amikor a felnőtté válás során  – vagy a rossz tapasztalatok vagy a tanult minták alapján – elveszítjük ezt a képességet.

A jó hír, hogy az optimista hozzállás tanulható!

Tudatos odafigyeléssel és gyakorlással elérhető a szemléletváltás,optimizmus1 amely nagyon megéri az erőfeszítést, mert az optimista beállítottság eredménye:

– nagyobb kitartás és elkötelezettség a célok megvalósításában a nehézségek ellenére,

– aktív és hatékony küzdőszellem,

– rugalmasság az felmerülő akadályok elhárításában,

– sikeresebb és teljesebb élet,

– vitalitás és jobb egészségi állapot.

Hogyan legyünk optimisták?

Az első lehetséges módszer a “LEHETŐ LEGJOBB ÉNÜNK” gyakorlat. A feladat az, hogy a következő hét minden napján szánjunk arra egy kis időt, hogy elképzeljük mi a lehető legjobb jövő, amelyet az elkövetkező 1/5/10 évben elképzelünk magunknak és úgy írjuk le, mintha ezt már elértük volna, mintha megvalósítottuk volna és épp ott tartanánk az életünkkel. Írjuk le céljainkat, jellemvonásainkat, vágyainkat, mintha már a mienk lenne.

Ez a gyakorlat segít, hogy:

– összeszedni és elrendezni a legfontosabb céljainkat,

– átlátni a fontossági sorrendet,

– számba venni a lehetséges akadályokat és megoldásokat. Hisz életünk során biztosan volt már, amikor megoldottunk valami hasonló nehézséget, vagy láttunk olyan példát, aki megcsinálta és lehet másolni a módszerét…

– ezáltal csökkenthető a feszültség a jelen és a jövő között, erőt nyerhetünk és nagyobb bizodalmat a megvalósítás sikerében.

A másik lehetséges módszer a “BORÚRA DERŰ” gyakorlat! Minden alkalommal, amikor észreveszed, hogy valami negatív gondolat bukkan fel, valami nehézséggel találkozol vagy kudarc ér, gondolkodj el a következő kérdések valamelyikén:

– mi mást jelenthet még ez az esemény?

– mi az a kicsi jó, ami észrevehető ebben?

– mit tanultam belőle? Mi változott most, hogy ezt átéltem?

Van, aki úgy gondolhatja most, hogy az optimizmus csak egy önbecsapás. Hisz a viág nem lesz jobb, hisz a betegségek nem múlnak el, hogy az erőszak nem szűnik meg, hogy az életkörülmények nem változnak attól, ha egy rózsaszín szemüveget veszünk fel.

Nos, valóban, sokféle igazság létezik egy időben és választani lehet melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe! A példa egyszerű ez a pohár lehet félig tele, vagy félig üres. Te döntöd el, hogy örülsz annak ami benne van és enyhíted vele szomjadat, vagy haragszol azért mert nincs tele és szomjas maradsz…

poharHa segítség kell a cél azonosításában, vagy egy társ a valós körülmények és lépések felmérésében, vagy egy lelkesítő és támogató szó, ami bátorságot önt beléd az nekirugaszkodáshoz vagy kiratást ad a folyatáshoz…csak szólj, szívesen segítek!

Elérhetőségeim: telefonon 06-30-3634205, emailen: tolnaine.tothvera@gmail.com

Kíváncsian várom a tapasztalataitokat!! Írjatok visszajelzést:)

 

Boldogságtan – 1. lecke

lufis nőItt az ideje, hogy nekilássunk a munkának! Tanuljunk meg boldogabb életet élni…

Ahogy arról múlt héten írtam, Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve segítségével és egy kis odafigyeléssel tanulható a BOLDOGSÁG!!!

Kezdjük egy kis ismétléssel! Az ember boldogságérzete 3 tényezőtől függ:

– 50%-ban a szüleinktől örökölt genetikai képességen és a szocializációval megszerzett mintákon alapuló boldogsági alapszinttől, ami bár alapvetően nem változtatható meg, mégsem mindenható szempont. Például a depresszió génjét azonosították ugyan, de nem lesz beteg, akinél a komoly stressz nem aktiválja;

– 10%-ban számítanak csak a külső körülmények, azok is csak ideiglenesen, mivel az ember egy idő alatt alkalmazkodik a pozitív és negatív változásokhoz egyaránt, és az átmeneti kilengés után a rá jellemző szintre áll vissza boldogságérzete (ha nem tesz semmit az élmény tartósságáért),

– ÉS 40%-ban tudatosan, tetteinkkel és szokásainkkal elérhető boldogság!

Hogyan cselekedjünk? Milyen stratégiák/technikák vannak? Hogyan válasszunk?

Mostantól hetente leírok egy-egy módszert, amelyek az orvosi kutatások szerint a leghatékonyabbak a boldogságérzetünk fokozására. Ezek közül aztán mindenki kiválaszthatja, hozzá melyik áll a legközelebb, melyiket tudja leginkább alkalmazni. A választás alapja lehet, ha a módszer az erősségeinkhez igazodik, vagy a mindennapi életstílusunkhoz, vagy olyan nehézségünk leküzdését szolgálja közvetlenül, amely lényegében a boldogtalanságunk forrása. Ezek  szempontok visznek legközelebb ahhoz, hogy valamely módszert valóban kitartóan tudjuk a hétköznapokban megvalósítani.

egyesszamjegyElső lecke

A klinikai vizsgálatok szerint a leghatékonyabb boldogság fokozó technika a HÁLA kifejezése!

Ez alapvetően abból áll, hogy vegyük számba amink van és lehetőleg azt is, kinek köszönhetjük. Szedjük össze  a meglévő jó dolgokat az életünkben, és kezdjünk el örülni nekik:))) Vizsgáljuk meg, milyen képességekkel és jó tulajdonságokkal rendelkezünk, milyen javaink vannak, milyen eredményeket értünk el és milyen örömök érnek bennünket.

Hogy csináljuk???

– legegyszerűbb magunkban elmélkedve, vagy

– még jobb, ha veszünk egy noteszt és az első lapokra leírjuk mi mindenünk van ebben a pillanatban és aztán hetente írunk egy listát, arról az 5 dologról, ami örömet okozott a héten (célszerű vasárnap délután csinálni:))

– még jobb, ha keresünk valakit, akivel mindezt megbeszélhetjük,

– még jobb, ha annak mondjuk el, aki a boldogságunk forrása volt vagy segített nekünk a számunkra fontos dolog, képesség megszerzésében, és közvetlenül köszönetet mondunk,

– de LEGJOBB, ha mindezen technikákat bátran variáljuk!

Aztán nincs más dolgunk, mint figyelni, hogyan erősödik önbizalmunk, hogyan válnak szorosabbá kapcsolataink, hogyan szűnnek negatív érzéseink…Nem hiszed?! PRÓBÁLD KI és oszd meg velem hozzászólásoddal tapasztalataidat…

köszi

 

 

Tegyünk együtt a boldogságért!

smile képMa van a Boldogság Világnapja!

Néhányan talán most lemondóan legyintenek, hogy “ugyan má’…”.

Épp nekik szól az új ötletem, és mindazoknak, akik szeretnének harmonikusabb, teljesebb és boldogabb életet élni…és ki nem????

Egy ismerős ajánlatára kezembe vettem Sonja Lyubomirsky amerikai orvos, pszichológus könyvét, amelynek címe “Hogyan legyünk boldogok?” A szerző egy aktív orvos, aki megállapításait nem ezoterikus, spirituális, racionális gondolkodók számára megfoghatatlan és “légből kapott” tézisekre alapozza, hanem klinikai kutatásokra, felmérésekre és statisztikai adatokra. Így olyanok számára is érthető és kézzel fogható, akik nem a hit, a sors és a végzet erejében látják életük mozgatórugóit…

A könyv kiindulópontként azzal a megállapítással kezd, hogy a boldogság (azaz hogy az emberek mennyire érzik teljesnek és harmonikusnak életüket, helyüket a világban) alapvetően három csoportba sorolható tényezőből áll össze.

Legnagyobbrészt (50%-ban) a “set-up” azaz a génjeinkben örökölt vagy a szocializációban megtanult boldogság-képesség a meghatározó elem, azaz, hogy milyen természetünk alapvető beállítottsága: optimista-pesszimista, mártír, hedonista, zárkózott, közvetlen…

Meglepő, de mindössze 10%-ot jelentenek a külső körülmények számunkra abban, hogy boldognak érezzük-e magunkat, így a pénz, az életszínvonal, a munkahely, a környezet, a tisztaság stb.

És ami a lényeg: 40%-ban rajtunk múlik, a mi döntésünktől függ, hogy tudatosan keressük-e a boldogság érzését, hogyan határozzuk meg saját hozzáállásunkat és életfilozófiánkat!! Így a Boldogság TANULHATÓ!!!

Kezdjünk hát bele! Ne várjunk egy másik alkalomra! Ne várjunk arra, hogy csak épp ez-vagy-az megváltozzon! Ne halogassuk tovább, hogy változtassunk!

nullaNulladik lecke

Persze mindez csak akkor lehet a célunk, ha VALÓJÁBAN változtatni akarunk. Már ezt is vizsgálnunk kell, mivel sajnos a változások legnagyobb akadálya az, ha az ember valójában nem akar változtatni, ha valamiért jó neki a válság, a szomorúság…

Ez bármennyire abszurdnak tűnik, mégis életszerű…van, aki azzal szerez magának figyelmet, ha panaszkodik. Szeretetetnek érzékeli a kapott sajnálatot vagy együttérzést, és mások hibáztatásával elhárítja a saját élete alakulásáért való felelősséget. A változás végigviteléhez tehát alapvető motiváció kell, azaz a konkrét és erős vágy, hogy új megközelítést alkalmazzunk, új megoldást keressünk és hogy elengedjük a korábbi hozáállást és működést.

Mehetünk együtt az úton? Ha igen, akkor kövesd velem a további leckéket, haladjunk azon az úton, ahogy a doktornő javasolja…Bejegyzéseimmel hetente összefoglalom a könyvben foglalt módszereket arra, hogyan szerezzük meg azt a 40%-nyi boldogságot, amelynek elérése rajtunk múlik! SL_könyv_kép

Az első leckéig nincs más dolgod (bár ez épp nem kevés) minthogy elgondolkodj azon, hogy

– valójában hogy vagy?

– mi jellemző rád mostanában?

– vannak-e, illetve milyenek a kapcsolataid?

– milyen lenne a jellemzés, amit egy ismeretlen levelezőtársnak magadról írnál?

Kíváncsi vagyok, lesz-e aki halad velem az olvasásban? Én nagyon örülnék neki…