Tag Archives: csoportdinamikai tréning

Önismeret 2.0

imagesCAEPEIKKA múlt héten részt vettem az In Dynamics által szervezett csoportdinamikai tréningen, második alkalommal életemben. És most is olyan találkozás volt ez önmagammal és a világgal, amely majd hosszú időn át eszembe jut a buszon az utasokat nézegetve, munka közben egy pillanatra elmerengve, vagy a családi együttlét közben…

Akik még most hallanak erről először, mi is ez: ez egy olyan több napos tréning, ahol a csoportban való létezés tudatos megfigyelése történik, hogyan viselkedünk különböző méretű csoportokban, hogyan veszünk részt, mit adunk bele, mit veszünk észre, mit veszünk ki, merünk/akarunk/tudunk-e kapcsolódni másokhoz és hagyjuk-e hogy hozzánk “érjenek”. És ennek mélyebb dimenziójában  a viselkedésünk hatásainak megértése, ahol fejönnek a gátak okai, a félelmeink és nehézségeink, és az erősségeink és értékeink.

Biztosan ahányan ott voltunk, annyiféle módon tudnánk értékelni, elmesélni az ott töltött napokat és biztos, hogy mindannyian mást tapasztaltunk meg. Egy biztos, hogy VALAMI TÖRTÉNT!

Én azt értettem meg most mélyen, hogy minden relatív:

–  van, akinek/amikor sok vagyok és van akinek/amikor épp erre van szükség,

– van akinek a “hangerőm” sok, de néha ez objektív tényezőktől függ, például a témától, amikor pl. a tornádóról nem lehet szellőként beszélni,

– és ha valakit nem hallok, az is lehet hogy ő halkan beszél, de az is lehet, hogy az én hallásom nem működik jól.

És ez nagyon sokat enyhített a bizonytalanságomon, a félelmemen, hogy vajon elfogadható vagyok-e.

kapcsolószekrészA teljes nagycsoport záró ülésekor pedig megérintett a látvány, ahogy ott ült 28 ember. Mindenki a saját kapcsolóival a szívében. Azok a gombok, amelyek megnyomódnak a mindennapi párbeszédekben, a kapcsolatainkban, ilyen a bűntudat, a (ön)bizonytalanság, a gyávaság, és amely gombok befolyásolják a reakcióinkat, többnyire dühöt gerjesztenek, dacot szülnek, hallgatásra ítélnek vagy eltávolítanak. És gyakran épp azok nyomják, akik a legközelebb állnak hozzánk, akikkel a legtöbb időt töltjük, vagy akiktől a legfontosabb az elfogadás…és mi is nyomkodjuk bőszen az övéket.

Az is feltűnt, hogy nagyjából azonos színűek egyes emberek gombjai, azaz többen hurcoljuk ugyanazt a nehézséget. Mégis változatossá teszi, hogy mindenkinek más párosításban vannak bekapcsolva, van aki közülük néhányat már kikapcsolt és mindig vannak újak, amelyek most gyulladtak ki.

imagesCA24QNPYJó volt megélni ezt az azonosságot, mert átélhettem, hogy nem vagyok egyedül ezzel…és most a buszon utazva elnézem az embereket és azon merengek, vajon kinek mi jár a fejében, mitől szomorú/vidám, min rugózik éppen, melyik kapcsolója világít?

És azt is látom, hogy bennem is ott kavarognak részek, innen-onnan hozott emlékek, minták és szerepek, amelyek néha nincsenek a helyükön, de ugyanakkor épp ez adja az egyediséget számomra. És ez tulajdonképpen jó érzés. Felszabadít és megnyugtat ha ezt elfogadom, és nagyon örülök, hogy találtam Valakit, akinek épp ez a kedvenc gyümölcse… (még akkor is, ha a citrom néha túl savanyú és összehúzza a száját:)))

 

Életjel a LABORATÓRIUMBÓL

hullámvasútKépzeljétek, épp egy hullámvasúton ülök…tizenhat utas van az egész szerelvényem, nyolcan ülünk egy kocsiban és van négy biztonsági őr, aki a vonat haladását ellenőrzi és biztosítja…

A szerelvény nagyon sima úton, kellemes magasságba repített, ahonnan szédületes és meglehetősen rázós zuhanással mélyre zuhantunk, mindannyian megütöttük magunkat…én megint jól beütöttem a szívemet, mert szokás szerint megint kigomboltam a kabátom…a többieknek is csontja sajdult, feje fájt. Mikor földet értünk egy percnyi döbbent csöndben először saját sebeinket vettük számba, de hamarosan mindenki kinyújtotta kezeit egy-egy utastárs felé, megkérdeztük egymástól ki hogy látta a zuhanást, mennyire ütötte meg magát és  hogyan kerüljük el a következő zuhanás során az újabb zúzódásokat.

A szerelvény ma újra üzemkész, hamarosan indulunk…

Anyukám, ne aggódj, JÓL VAGYOK! És csodálatos a kilátás felülről és halacskás a sebtapasz, amit kaptam.

Kitaláltátok hol vagyok????

Egy csoportdinamikai tréningen.

Egy olyan laboratóriumban, ahol mindenki azon dolgozik, hogy kikísérletezze milyen az ő elegye, tesztelje lakmuszpapírral a csoportban a (PH) értékét, és szabadon belevegyítve több újabb, eddig nem próbált alapanyagot. Néha büdös gázok jönnek fel, néha kellemes illatot áraszt, néha zavaros de kristálytiszta áttetsző lesz, mikor leülepszik…

Lehet, hogy korábban is figyelnem kellett volna a kémiaórákon!

Megyek, mert reggelizni kell, hogy legyen erőm a mai napi hullámokhoz…szorítsatok!