Tag Archives: emlékek

Rendhagyó filmajánló – Drága Bubka, örülök, hogy ismerhettelek!

P8080039_szívTegnap két hír jutott el hozzám, amelyek az Élet furcsa tekervényein át összefutottak nálam, hogy én már így adhassam tovább Nektek…

Az első egy szomorú hír volt arról, hogy kedves Barátnőm, Brigi anyukája váratlanul meghalt. Váratlanul, jóllehet a betegség már kopogtatott és ezt tudta a család, de nem készültek föl arra, hogy ilyen heves ostrommal nyeri meg a háborút, időt sem hagyva a védekezésre.

A munkába menet, szomorúan kutakodtam emlékeimben kedves alakjáról, amint a kertjeinken áttekintve épp az unokáját törölgeti a medencéből kilépve fürcsizés után, vagy a családi vacsihoz készíti elő az asztalt a lányának segítve, szorgoskodva.

Aztán ebédszünetben a munkatársakkal beszélgetve előkerült egy film, amely most van a mozik műsorán, állítólag nagyon jó a kommentek és a kritikák szerint, és épp a veszteségről, egy szeretett ember halála kapcsán érzett fájdalmunkról, a halál elfogadásáról és az emlékezésről szól.

Aztán a linket megnézve  szíven ütött az érzés, hogy ez talán némi vígasz lehet mindazoknak, akik elvesztettek egy-egy fontos embert, szeretett társat, szülőt, így most rendhagyó módon ajánlom figyelmetekbe ezt a filmet.

Ide kattintva te is megnézheted a filmajánlót, http://www.port.hu/az_utolso_hegycsucs_la_ultima_cima/pls/w/films.film_page?i_film_id=136164

421688_4

Szeretném ezzel megköszönni a kedves beszélgetéseket, a barátságos kézlendítést és felvillanó mosolyt, mikor meglátott. Örülök, hogy megismerhettem!

Ha megnéztétek a filmet, várom kommentjeiteket, vagy újabb ajánlóitokat, szeretettel!

Emlékezzünk szeretteinkre – egy nap, amikor gyertyát gyújtunk

A mai nap az emlékezés napja, amikor gyertyát gyújtunk meghalt szeretteink emlékére. Hivatalosan úgy hívják, hogy “Halottak Napja”, de én inkább az “Emlékek Napjának” nevezném, hiszen ezen a napon az élők emlékeznek elvesztett szeretteikre. Úgyis mondjuk néha, hogy ez a nap ünnepnap, ami azok számára, akik fájdalmukkal küzdenek ezen a napon aligha a megfelelő szó. Én mégis azt hiszem, ez a kifejezés talán mégsem tévedés, hiszen ezen a napon lelkünket mégis ünneplőbe öltöztetjük, megállunk és gyertyát gyújtunk, megkönnyezzük az eszünkbe jutó képeket, emlékeket.

Számomra ez az idei Ünnep talán a legmeghittebb és legközelibb volt, amit eddig valaha átéltem. Mindez azért, mert idén a nagybátyám, Tóth Laci emlékére szervezett emlékkoncerten a zenésztársai és barátai által megidézett hangulat, emlékek és fényképek közelivé és kézzel foghatóvá tették az ünnep elvont eszméit. A színpadra kitett üres szék, a zenésztársak által fellépésenként meggyújtott gyertyák, a csendben a színpadon álló fekete gitár és Laci kedves mosolyát idéző fénykép mind-mind segített, hogy emlékezzünk.

Laci nagyon szerette Konyárt és most láttam, hogy Konyár is nagyon szerette Lacit. Sokan voltak a kis falusi művházban, s a felhők mögül ki-kitűnő Hold maga se hitte, hogyan hallhatja Radics Béla, a Black Sabbath, a P. Mobil és Jimmy Hendrix zenéjét dübörögni itt az Isten háta mögött két utcával…

Azt gondolom, hogy ez az alkalom nagyon fontos marad az életemben és ma is, amikor a férjem családjának halottaihoz mentünk ki a balogunyomi és a gyönyörű jáki temetőbe, az a gondolat jutott eszembe, hogy ez a nap igazából az élőknek fontos, hogy a rengeteg pislákoló gyertyafényt látva tudják ők is, hogy rájuk is lesz, aki emlékszik majd és koszorút hoz, gyertyát gyújt és tudja kik voltak, hogy éltek, mit szerettek és milyen boldog pillanatokat éltek meg szeretteikkel.

A koncert óta dalolt a fülemben Homoki Laci által előadott Bródy János szám, mit a koncerten Lacinak, mint mesterének, tanítójának és barátjának énekelt újra, ahogy korábban mindig a bulik után lecsendesedésül énekeltek. Ez a szám legyen itt, hogy amikor gyertyát gyújtunk ma este, akkor ez a hangulat kísérjen: http://www.youtube.com/watch?v=qmAKb9vrtOE

Szeretettel gondolunk rátok, kedves rokonaink, barátaink, szeretteink…