Tag Archives: halottak napja

Ég a gyertya….

P8080039_szívIsmét eljött az a napja az évnek, amikor mi élők kimegyünk a temetőbe elhunyt szeretteinkhez, gyertyát gyújtunk a síroknál vagy otthon, és egész nap egyszerre boldog és szomorú hangulatban jövünk-megyünk.

Örülünk, mikor egy-egy vicces emlék jut eszünkbe…majd – mint akit sütilopáson rajtakapnak – eszünkbe jut a szomorúság, a fájó hiány. Hiába mondjuk a nevet, hiába szólnánk, hogy “Emlékszel, amikor…”, nem válaszol akit szólítunk, csak süket csend van.

Mégis jó az emlékezés, jó érzés visszautazni abba az időbe, amikor a nagymamánk lekváros kenyeret csinált uzsonnára, amikor nagyapa kiflit szárított a cserépkályha tetején és tököt sütött a parázson, vagy amikor heves nyári zivatar után az árok meleg vizében lubickoltunk egymás szavát túlkiabálva. Amikor csupa kaland volt a nyári nyaralás a kis poros faluban, amikor a gondtalan játszás volt a legfontosabb dolgunk…

A szeretet nem hal meg. A szeretetet éppúgy érezzük most is, szeretteinkre gondolva, mint akkor, mikor még hallották kimondott szavunkat. Sőt, valahol távolról még a hangjukat is halljuk, ahogy mama dudolászik főzés közben, vagy ahogy Laci énekel a szilveszteri buliban…

Jó erre gondolni. Jó egy kicsit megállni, emlékezni, miközben elmerengek a gyertyalángban. ..

Emlékezzünk szeretteinkre – egy nap, amikor gyertyát gyújtunk

A mai nap az emlékezés napja, amikor gyertyát gyújtunk meghalt szeretteink emlékére. Hivatalosan úgy hívják, hogy “Halottak Napja”, de én inkább az “Emlékek Napjának” nevezném, hiszen ezen a napon az élők emlékeznek elvesztett szeretteikre. Úgyis mondjuk néha, hogy ez a nap ünnepnap, ami azok számára, akik fájdalmukkal küzdenek ezen a napon aligha a megfelelő szó. Én mégis azt hiszem, ez a kifejezés talán mégsem tévedés, hiszen ezen a napon lelkünket mégis ünneplőbe öltöztetjük, megállunk és gyertyát gyújtunk, megkönnyezzük az eszünkbe jutó képeket, emlékeket.

Számomra ez az idei Ünnep talán a legmeghittebb és legközelibb volt, amit eddig valaha átéltem. Mindez azért, mert idén a nagybátyám, Tóth Laci emlékére szervezett emlékkoncerten a zenésztársai és barátai által megidézett hangulat, emlékek és fényképek közelivé és kézzel foghatóvá tették az ünnep elvont eszméit. A színpadra kitett üres szék, a zenésztársak által fellépésenként meggyújtott gyertyák, a csendben a színpadon álló fekete gitár és Laci kedves mosolyát idéző fénykép mind-mind segített, hogy emlékezzünk.

Laci nagyon szerette Konyárt és most láttam, hogy Konyár is nagyon szerette Lacit. Sokan voltak a kis falusi művházban, s a felhők mögül ki-kitűnő Hold maga se hitte, hogyan hallhatja Radics Béla, a Black Sabbath, a P. Mobil és Jimmy Hendrix zenéjét dübörögni itt az Isten háta mögött két utcával…

Azt gondolom, hogy ez az alkalom nagyon fontos marad az életemben és ma is, amikor a férjem családjának halottaihoz mentünk ki a balogunyomi és a gyönyörű jáki temetőbe, az a gondolat jutott eszembe, hogy ez a nap igazából az élőknek fontos, hogy a rengeteg pislákoló gyertyafényt látva tudják ők is, hogy rájuk is lesz, aki emlékszik majd és koszorút hoz, gyertyát gyújt és tudja kik voltak, hogy éltek, mit szerettek és milyen boldog pillanatokat éltek meg szeretteikkel.

A koncert óta dalolt a fülemben Homoki Laci által előadott Bródy János szám, mit a koncerten Lacinak, mint mesterének, tanítójának és barátjának énekelt újra, ahogy korábban mindig a bulik után lecsendesedésül énekeltek. Ez a szám legyen itt, hogy amikor gyertyát gyújtunk ma este, akkor ez a hangulat kísérjen: http://www.youtube.com/watch?v=qmAKb9vrtOE

Szeretettel gondolunk rátok, kedves rokonaink, barátaink, szeretteink…