Tag Archives: könyv

Jótanácsok a párválasztáshoz, avagy dönts el: bögrét vagy üvegpoharat szeretnél

Úgy érzem, hogy a párkapcsolati témát azzal kellene folytatnunk, mire figyeljünk a párválasztásnál. Ehhez ad segítséget Paeli Suutari könyve, amely csodálatos olvasmány, kötelező olvasmánynak kellene lennie minden 18. szülinaposnak, fiúknak és lányoknak egyaránt.

A könyvben a Suutari család legifjabb tagja a 18. születésnapjára ajándékot kap már nem élő nagyszüleitől. Az ajándék nem más, mint a nagyapja és a nagyanyja által írt levelek, amelyeket eredetileg testvéreinek írtak a nagyszülők külön-külön, de nagyapja téma szerint összepárosította (egy női és egy férfi boríték) és neki szánta. A levelek az idős emberek élettapasztalataiból leszűrt igazságokat foglalják össze arról, mi az igazi érték a párkapcsolatban, hogyan kell szeretni egy nőnek egy férfit, hogyan lehet megtalálni és megőrizni a szeretetet és a gyermekvállalás valódi felelősségéről.

Megindító és tanulságos olvasmány, nagyon kedves és érthető, valóban olyan, ahogy a nagyszüleink elmesélték volna. Azt gondolom, a mai rohanó és modern világban, amikor a generációk már nem élnek olyan szoros kapcsolatban,  mint korábban nagyon sokat veszítünk azzal, hogy elvesznek a csatornák, amelyen keresztül az idősebben tapasztalatai, megtalált igazságai és tanácsai eljuthatnának a fiatalabbakhoz. Persze a fiatalok sokszor úgyis a maguk feje után mennek és legtöbbször a maguk kárán tanulják meg ezeket az igazságokat…, de mégis, fontos és hasznos időnként megállni és a legegyszerűbb módon elgondolkodni a tapasztalatokon, és értékelni.

Számomra a levelek közül az egyik legfontosabb az elvárások feleslegességének a magyarázata volt. Vicces és ugyanakkor szemléletes példa volt az, hogy a párválasztásnál döntsük el hogy bögrét vagy üvegpoharat keresünk, s ha megtaláltuk egy szép kis bögrét, ne kezdjük egy idő után amiatt hibáztatni, hogy ő bizony nem csillogó üvegpohár. Mennyi felesleges gyötrelmet megspórolhatnánk azzal, ha olyannak szeretnénk a párunkat, amilyen és nem olyannak, amilyennek egy soha nem létező, kitalált eszmei lényt képzelünk.

A másik legfontosabb pedig az volt, amelyikben arról ír a nagymama, hogyan kell szeretni egy férfit. Hogy amikor ételt készítünk és adunk nekik, amikor megmasszírozzuk fáradt lábukat és ölelésünkben hagyjuk megpihenni őket egy időre, akkor mindig szeretetünket fejezzük ki feléjük. De a levélben azt is hangsúlyozza, hogy a férfinak nyitottnak kell lenniük és hagyniuk kell, hogy szeressék őket, mert aki teljesen befelé fordul, ahhoz nem jut el az asszonyi szeretet, hiába is igyekeznek.

Az is nagyon elgondolkodtató volt, amit a nagypapa a férfi szerepről, a családfővé érés folyamatáról és felelősségéről írt. Az, hogy a régi társadalmakban a fiatalemberek nem alapítottak addig saját családot, míg apjuktól és a törzs tagjaitól meg nem tanulták a vadászatot (vagy modern felfogással a munkát, bármi is legyen az), a tetteik következményeiért való felelősséget és a férfivá avatási próbatétellel saját maguk el nem érték a kellő önbizalmat abban, hogy képesek egy családnak gondját viselni. Innentől kezdve viszont tényleg az ő felelősségük volt a döntéseket meghozni, a nőknek épp elég feladat volt a háztartás, a gyerekek és az idős szülők gondját viselni.

E soroknál harcos nőtársaim vitathatják, hogy az ő ötleteik és pénzkeresetük nélkül nem tudna boldogulni a család, s persze ez fontos is a maga nemében, de nagy adomány a női rafinéria – ami valakinek veleszületett tudás, másnak tanulni kell – hogy tudjuk kivárni az ötletek előadásának idejét, a fontos dolgok megtárgyalását egy szép és kiadós étel és ital mellett, vagy egy gyengéd ölelés utáni kellemes ernyedtség és összebújás melegében. Ezt akár az én nagymamám is taníthatta volna nekem, hiszen ő is így szerette a férjét, s papa mindig dicsérte, hogy olyan húst senki nem tud csinálni mint ő, olyan dübbencset senki nem süt, mint ő és olyan dolgos sincs másik az utcába, mint az ő felesége…s közben a család dolgai mindig épp úgy rendeződtek el, ahogy mama eltervezte.

Sajnos nem figyeltem erre korábban, most szedegetem emlékeimet össze és változtatok a saját hozzáállásomon.S mivel nekem két kislányom van, úgy érzem ezt nemcsak magam miatt, hanem miattuk is fontos megtanulnom, hogy nekik is a jó példát adhassam tovább.

Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, ezen az oldalon bővebben olvashattok róla http://moly.hu/konyvek/paeli-suutari-a-suutari-levelek, vagy akár megvehetitek erről az oldalról http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/Product?ProductName=180955_SUUTARI_PAELI_A_SUUTARI_LEVELEK_TITKOS_LEVELEK_A_PARVALASZTASROL_ES_A_SZERELEMROL_SUUTARI_D_KFT_&TabSheet=book&SessionID=5A03162EFF55F0D5E47C7989DA8471HLPCRUNLBNDNWZEAWDLJYIUYCNCPCIWBYSBGMUNKCE9347F030515C61BB68351C82376F98D210EAE8D23108E2176F995295FFA36D1DEB4EB85D47C1B74&CBStock=Checked&SrcOrder=o

Örömmel venném, ha megosztanátok velem véleményeteket a könyvről vagy témáról! Írjatok hozzászólást, “beszélgessünk” a tapasztalatainkról….

 

 

 

Elisabeth Haich: Beavatás

Egy igen izgalmas és érdekes könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amely a történelem, az egyiptomi kultúra és az ezotéria világába is bepillantást enged egyszerre.

A regény két idősíkban játszódik, a keret egy kislány története, aki a második világháború idejére érik nővé, s élete során számos állomást jár végig. A kereten belül pedig a kislány reinkarnációs élményeként egyiptomi papnőként élt élete elevenedik meg, amelyen keresztül apja, a fáraó és annak testvére, a beavatott pap tanításait ismerhetjük meg.

Nagyon érdekes olvasmány, amely különös magyarázatokat ad az emberiség történelmének kezdetét, az ősi civilizációk rejtélyesen nagy csillagászati és matematikai tudását, az egyiptomi piramisokat és az asztrológia alapjait érintő kérdésekre.

Könyvajánlót bővebben például itt olvashattok: http://www.libri.hu/konyv/beavatas-8.html (ide kattintva megnyithatod a linket).

Jó szórakozást kívánok!