Tag Archives: párkapcsolat

Valódi Valentin(a)!

loveHamarosan itt az új év els? ünnepe, amelynek hallatán sokak lemondóan legyintenek, s részben igazuk is van, hiszen a mára már leginkább csak szimplán kereskedelmi célzatú Valentin-nap elég távol esik az igaz szerelemt?l.

Pedig egész biztos, hogy szükség van egy napra az évben, ami valóban arról szól, hogy megünnepeljük a Szerelmet. Kell egy olyan alkalom, amikor megállunk és kimondjuk az örömünket, hogy szeretünk valakit, a Párunkat, a Társunkat, a Jobbik Felünket…

Kimondjuk-e egyáltalán bármely másik nap az évben?

Miért ne legyen ez a Valentin nap?

Mi kell ahhoz, hogy VALÓDI legyen a virágvásárlás, az üdvözl?kártya, a csini ruci és az ünnepi vacsi?

Semmi más, csak, hogy valóban végig gondoljuk, mit is jelent nekünk a párunk. Mit ad nekünk, amit más nem tudna? Mit változtatott mióta életünk része lett? Mit tanultunk meg vele vagy általa? Miben egészít ki minket? Mi az amir?l mindig ? jut eszünkbe? Mi az amit legjobban szeretünk benne? Mi hiányzik a legjobban, ha napokig nem találkozunk?

Ha már egy dolog eszünkbe jut,  már van miért köszönetet mondani, van miért vinni a virágot, vagy kinyitni egy üveg finom bort, finom vacsit csinálni vagy szexi rucit felvenni…

Ha pedig átgondoltátok, figyeljetek, mert érdemes!!! Arra hívlak fel Benneteket kedves Olvasóim, hogy írjatok egy dolgot, ami miatt idén érdemes ünnepelnetek ezen a napon. Nincsenek formai elvárásaim, írhattok pár mondatot, verset, novellát, táviratot, postán vagy emailben, akármit…csak legyen VALÓDI.

A beküld?k között kisorsolunk egy 15000 Ft érték? vacsora-utalványt”!asztal

Azt hiszem mindannyian sejtjük, hogy erre a felhívásra a n?k reagálnak könnyebben, akik a lélek dolgaival úgy hisszük többet foglalkoznak…

Így a pasikat szeretném egy kicsit jobban motiválni…ha férfit húzunk a sorsoláson, akkor a nyereményhez még egy üveg pezsg?t is adunk ajándékba!

Természetesen a kapott írásokat anonym módon kezelem, a kapott mondatokból NÉV  NÉLKÜL csak egyetlen bejegyzést fogok írni, az ünnepre, hogy a ti VALÓDI szavaitokkal töltsem meg azt a napot. Írhattok jeligével is…nem a személyetek, hanem az érzéseitek lesznek fontosak…

Az írásokat írhatjátok

– hozzászólásként ehhez a cikkhez,

– vagy emailben az info@elet-kapocs.hu emailcímen,

– a Facebook oldalunkon privát üzenetben,

– levélben a 1131 Budapest, Mosoly u. 42/a I/1. címre.

Ne feledjétek 2014. február 10-én megtartjuk a sorsolást, hogy legyen id? el?készülni, én megírom a bejegyzést Valentin-napra és egy szerencsés pár vacsoráját mi fizetjük idén…

Nagyon várom az irományokat!

UI.: Kérlek Benneteket, osszátok meg a felhívást minél több emberrel, hogy sokakhoz eljuthasson…(a férjem szkeptikus abban, hogy lesznek-e pályázók…lécci segítsetek, hogy ne legyen igaza:)))

 

Beszégetünk eleget? – Beszélgessünk eleget!

Korábban ott tartottunk a párkapcsolati tematikánkban, hogy fontos lenne megismerni, rájönni, hogy valójában kit adott nekünk Isten, ki is a párunk, milyen ember, hogyan változott az utóbbi időben, mit tart fontosnak most, milyen gondjai vannak….

A nyári szünet nálunk alkalmat adott arra, hogy a nyári táborok alatt “gyerekmentes övezetként” kapott szabadidőnkben kicsit többet beszélgessünk és újra “ismerkedhessünk” a férjemmel.

Szerencsések azok, akik most nyugodtan hátadőlnek és azt mondják, ez a téma nem érinti őket, mert ők mindent megbeszélnek. Azt hiszem mégis többségben lehetnek azok, akiknek a hétköznapok feladatai, a mindennapi teendők egyeztetése  és TV, internet, média világában elveszve háttérbe szorul a párjukkal való érdemi, bensőséges és nyugodt beszélgetés.

Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy tudjuk, de mégis fontos hangsúlyozni a tudatos odafigyelést arra, hogy a jól működő párkapcsolat alapja a beszélgetés, a beszélgetés és a még több beszélgetés…Ha elmeséljük egymásnak, hogy mit érzünk, mit találunk érdekesnek, mire figyeltünk fel az adott napon, mi bánt vagy idegesít bennünket, mit gondolunk a világ dolgairól, a gyerekeink neveléséről…végtelen számú fontos témát tudnék még sorolni.

Emlékszem a nyári falusi nyaralásokra, amikor még nem voltak szappanoperák és valóság-showk, és az estéket falusi körsétában lassan andalogva töltöttük a vacsi után, s szinte minden ház előtt kint ültek az öregek és fiatalabbak is, “tanyáztak” és beszélgettek. Elmesélték a falu pletykáit, híreit, de nagyon sokszor hallgathattuk meg az öregek emlékeit, tapasztalatait és meséit is. Ma már a faluban sem ülnek kint annyian az utcán, a felgyorsult élet és a befelé fordulás mindenhol rombol…

A beszélgetések hiánya nagyon sok gondot okoz a családokban. A gyerek-szülő kapcsolat a beszélgetések nélkül a feladatok, felelősök és utasítások szintjére süllyed, holott épp most kellene a szeretetteli kapcsolatot megalapozni és kiteljesíteni, mielőtt beleszaladunk a kamaszkor örületébe, hogy a tomboló hormonok és hisztik között legyen mit felélnünk. Ugyanez igaz a párkapcsolatainkban, amikor az első néhány év csodája után a menetrendszerűen érkező válság idején ez az egy lehet a kivezető út a párok számára, még mielőtt jön egy új, egy érdekes harmadik, akivel “olyan jól lehet beszélgetni”. Ha nem felejtenénk el otthon beszélgetni, nem lenne olyan nagy a közlési kényszerünk egy harmadiknak, hisz a minket már ismerő és szerető párunkat az újdonság varázsa sem überelhetné.

Erre viszont tudatosan kell figyelnünk, hogy ne csússzunk bele az esti TV-csapdába, tudatosan válogassuk meg mit akarunk megnézni és mikor. Legjobb lenne csak akkor bekapcsolni a TV-t, ha a rögzített adások közül játszunk le alkalmanként valamit, illetve ne ragadjon a kezünkbe a távkapcsoló, ha adott pillantban épp semmi valóban érdekeset nem találtunk. A gyerekeknél is fontos az esti mesét fenntartani vagy a nap eseményeit feldolgozó beszélgetéssel zárni a napot, hogy csökkentsük a gyerekek szorongásait, erősítsük a kpacsolatunkat és szeretünket.

Nálatok mi a tapasztalat? Tudtok erre figyelni? Mit tanácsoltok?

Kérlek írjatok hozzászólást, hogy együtt találjunk megoldást…

Első lépés: lásd meg végre KIT ADOTT NEKED ISTEN?

 

Sokáig nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá a kapcsolatainkról – azon belül a párkapcsolatokról – szóló kategóriához , mert annyi mindent olvastam és annyi mindent hallottam az utóbbi időben erről, hogy nem tudtam eldönteni mi a legelső…

Aztán  Vigh Judit kolléganőm elém hozta a nyilvánvaló megoldást. Egyik nap ebéd közben a párkapcsolatokról való női csevegés után ajánlott egy könyvet, amelynek címe “Kit ad Isten?” és azonnal megéreztem, hogy ez az első lépés.

Ahhoz, hogy a párkapcsolatokról tudjunk sok-sok részletet írni, sok-sok könyvet ajánlani, először meg kell vizsgálnunk, tudjuk-e, hogy kit adott nekünk Isten? Látjuk-e az igazságot? Tudjuk-e, hogy ki és milyen a párunk valójában? Tudjuk-e, hogy mit szeret, mire vágyik, miért szomorú vagy minek örül? Mit hozott magával? Milyen hatások érték eddig? Mire képes? Mi az ő feladata? Miben tudunk neki segíteni, hogy ő is fejlődjön, hogy megvalósíthassa a feladatát?

Tudjuk-e az igazságot róla vagy csak mi magunknak feltételezünk valamit? Látjuk őt valójában, olyannak amilyen vagy csak olyannak amilyennek mi akarjuk látni?

Személyes tapasztalatom is az, amit mindenki tud, hogy a  szerelem idején mindenki viselkedik, szépít, elrejt…aztán a egyre növekvő számú hétköznappal a hátunk mögött a szerelem kémiája elmúlik, az ember kezdi elhagyni a felvett dolgokat, elengedni a megfelelni vágyást és a házasság adta biztonság tudatában “kiereszti a szellemet a palackból”. Már nem akar minden este vacsorát főzni, nem borotválkozik meg a hétvégéken, kényelmes vastag pizsamában bújik ágyba a szexi tunika helyett, elintézi a vásárlást virág nélkül, nem jut eszébe a másiknak is poharat tenni az asztalra, elengedi a pukit, elalszik a TV előtt vagy vég nélküli vitákat folytat az igaza érdekében.

A szerelem elmúltával az ember rájön, más képet látott eddig, mint a valóság. És a szembesülés ezzel az új emberrel általában nem sikeres. Rengeteg kapcsolat válással végződik és új ember keresésével, azt gondolván, hogy a másik mégsem nem nekünk való. Pedig ennek a megismerésnek inkább örülnünk kellene, mert mindez nemcsak a párunkkal történik, hanem velünk is! A királyfi rút kecskebékává változik és nem értjük mit keres mellettünk, míg rá nem döbbenünk a tükörben, hogy időközben mi magunk is kecskebékává váltunk, és egy királyfi már nem is állna velünk szóba. Nekünk is nagy felszabadulás levetkőzni a megfelelés terhét és magunkat adni, bízva abban, hogy elfogadnak és mi is elfogadunk, szeretnek és mi is szeretünk.

Boldogtalanságunkat az az illúzió okozza, hogy a másik nem úgy szeretett, ahogy mi szerettük volna, nem felelt meg az elvárásainknak. Holott ha valóban látnánk őt, képesek lennénk látni azokat a valós dolgokat, amiket ő ad, amiket ő tesz, amivel ő a maga nyelvén fejezi ki a szeretetet. Persze mindehhez az is kell, hogy a társunk egyébként tényleg adjon, mert ha csak ámítjuk magunkat a szeretetével és álmokat ringatunk, az a másik hibás véglet lenne.

Végre nem azt mondanánk szomorkodva, hogy a pohár félig üres, hanem azt mondanánk örülve, hogy a pohár félig tele.

Itt az ideje, hogy vizsgálatot tartsunk, ismerjük meg a társunkat! Ha kíváncsi vagy, hogy mások ezt hogyan tették és hogyan mesélik el, ajánlom figyelmedbe a könyvet, amelyről az elején szóltam. A könyv címe: Kit ad Isten? és a Heti Válasz Kiadó Kft. gondozásában jelent meg 2010-ben. Ide kattintva többet is olvashatsz róla, vagy akár megrendelheted: http://www.libri.hu/konyv/kit-ad-isten.html

Mi a véleményed? Kérlek szólj hozzá, várom észrevételeidet!