Tag Archives: segítség

Boldogságtan 4. – JÓ CSELEKEDETEK

négyes2Most egy igazán könnyű leckéhez értünk a tanulásban, ahogy Sonja Lyubomirsky “Hogyan legyünk boldogok?” c. könyve alapján haladunk a Boldogságtan tantárgyban.

Az eddigi boldogság fokozó gyakorlatok alapvetően a pozitív gondolkodás témakörébe tartoztak. Lehet, hogy nem voltak könnyűek azok számára, akik természetétől a hála kifejezése eddig távol állt, vagy akik az állandó agyalást és összehasonlítgatást már  tökélyre fejlesztették eddigi életük során. De épp ezért érdemes kipróbálni az új működési lehetőségeket, hogy megtapasztaljuk jobb lesz-e így az Élet! A most következő két gyakorlat a társas kapcsolatok témakörébe vezet minket, ami egy pozitív spirált indíthat be: aki odafigyel társas kapcsolataira bizonyítottan boldogabb, és aki boldogabb könnyebben létesít kapcsolatot:)…

Negyedik lecke: JÓ CSELEKEDETEK

Ez a gyakorlat elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, mindazok számára, akik egyébként is segítőkész emberként ismerik magukat…Mégis érdemes néhány szempontra odafigyelni, hogy hatékony boldogság növekedést érjünk el vele.

Az első szempont, hogy a tőlünk megszokott, általános segítőkészségtől eltérő terepen gyakoroljunk, tehát valami olyan jócselekedetet csináljunk meg, ami nem megy olyan természetesen. Aki ugyanis csak a megszokott rutinnal végzett “jócselekedetek” által várja a boldogságérzet emelkedését, sajnos csalódni fog…a boldogságérzet változása akkor jelenik meg érezhetően, ha valami olyat tudunk végrehajtani, ami nekünk és a környezetünknek  is “feltűnik”. Például aki általában nagyon udvarias és előzékeny ember, annak automatikus lehet, hogy kinyisson egy ajtót mások előtt vagy segítsen a lámpánál átmenni, de lehet hogy soha nem próbált még vacsorát készíteni mire a párja hazaért…

A második fontos dolog a gyakorlatnál, hogy a jócselekedetek tárháza végtelen, a kreativitás és a fantázia szabadon szárnyalhat egy-egy jócselekedet kiválasztásánál. Egyáltalán nem a cselekedet grandiózussága a lényeg és nem a pénzben kifejezhető értéke. Nem az a cél, hogy olyan terhet vegyünk a nyakunkba ezzel, ami végül túlzott megterhelést jelent vagy elvon más kötelezettségeinktől, hisz ez épp ellentétes hatással járna. Olyat jócselekedetet keressünk, ami a napi tevékenységek során akár spontán végezhető, mégis feltűnik számunkra, hogy jót teszünk:)

Persze az is nagyon fontos, hogy minél inkább személyes végrehajtás történjen. Az is jócseleket lehet, ha valaki pénzt ad egy szervezetnek, vagy fizet egy masszázst a párjának. De mennyivel több, ha ő maga végzi a masszást, vagy egy társadalmi munkán ő maga vesz részt?!:) A személyes végrehajtás közvetlen élmény, ami maradandó emléket hagy abban is aki csinálta és abban is, aki kapta. jótett1Személyes kapcsolat kialakítására ad lehetőséget és a spontán hála kifejezése is megadatik.

És végül csináljunk hetente egyszer valami olyan jócselekedetet, amiről senki nem tud! A feltétel és viszonzás nélkül végzett jócselekedet nagyon izgalmas élmény!

S ha már megnéztük, hogy hogyan is tegyünk jót, nézzük meg azt is MI NEM JÓCSELEKEDET:

– jót tenni nem “vásárlás”,

– jócselekedetet nem más manipulálásért vagy egyéb haszonért végzünk,

– a jócselkedetet nem lehet erőltetni és az elutasításért nem lehet megsértődni.

A doktornő kutatási szerint a jócselekedet gyakorlása egy olyan eszköz a boldogság fokozásban, amely nagyon sok pozitív hatással járhat: segíti a kapcsolatteremtést, egy pozitív hullám indul el, ahogy a mesében áll “Jótett helyébe jót várj!”. A hasznosság érzetén keresztül pedig javul a saját önképünk, és ezáltal önbecsülésünk erősödik, ami olyan érték, amely az Éket minden területén fontos!

Érdemes tehát kipróbálni, mire juttok az első héten, a másodikon…így tovább. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki beszámol nekünk a változásról! Jó lenne olvasni…

 

Életjel életem első léböjt-táborából

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én még életemben almának nem örültem ennyire…..

Ezen a héten voltam életem első léböjt táborában, amelyre az én drága Borodi Judit doktornőm hívott el. Azt mondta, hogy az immunrendszer erősítési projektemet egy alapos takarítással lenne érdemes kezdenem, mert az évek hosszú során, illetve a gyógykezelések alkalmával fel nem szívódott és a testemben elraktározódott méreg- és salakanyagokat ki kellene söröpni. Nagyon logikusnak és fontosnak hangzott és Gabi barátnőm is túlélte már, így úgy döntöttem, hogy megpróbálom.

Érthető módon nagyon izgultam és nemigen tudtam elképzelni, hogy hogyan is fog ez a néhány nap evés nélkül eltelni, de tudtam – anyu is mondta – hogy fejben dől el minden…szóval én eldöntöttem, hogy menni fog.

Vasárnaptól csütörtök délig tartott a böjt-kúra, béltisztítással, súlykontrollal, reggeli tornával és napi két erdei gyaloglással együtt. A böjt alatt a napi háromszori étkezést szűrt alma és zöldséglevek fogyasztása jelentette, szépen lassan kiskanalazva, magunkra figyelve és egymást lesve, mosollyal bíztatva.

A csapat, amibe csöppentem, fantasztikus, összeszokott, régi barátnők, akik minket, a két új tagot Marcsival nagy szeretettel fogadtak. Megbeszélték a tavaszi böjt óta velük történteket, de mi som maradtunk ki a társalgásból soha. Tudtam nekik mesélni az én tapasztalataimról, felismeréseimről és meghallgathattam az ő történetüket, tanácsaikat. Elsősorban azt, hogy többen közülük gyógyult rákbetegek, akik meggyógyultak, így újra bizonyosságot kaptam arról, hogy ez nem lehetetlen!!!

A mai ebéd volt a böjt-törés, ahol Zsuzsi csodálatosan megterített asztala mellett ülve nagy boldogsággal és mély érzelmek hatása alatt ettük meg az első almát. Én még almának nem örültem ennyire….és terített asztalnak sem…

Kedves Judit, Kata, Piri, Mária, Erzsike, Margit,Mari,Zsuzsi, és Marcsi! Nagyon köszönöm nektek ezt a hat napot, a szeretetet, az odafigyelést, a gondoskodást. Nagyon szeretném folytatni…