Tag Archives: szeretet

Valódi Valentin(a)!

loveHamarosan itt az új év els? ünnepe, amelynek hallatán sokak lemondóan legyintenek, s részben igazuk is van, hiszen a mára már leginkább csak szimplán kereskedelmi célzatú Valentin-nap elég távol esik az igaz szerelemt?l.

Pedig egész biztos, hogy szükség van egy napra az évben, ami valóban arról szól, hogy megünnepeljük a Szerelmet. Kell egy olyan alkalom, amikor megállunk és kimondjuk az örömünket, hogy szeretünk valakit, a Párunkat, a Társunkat, a Jobbik Felünket…

Kimondjuk-e egyáltalán bármely másik nap az évben?

Miért ne legyen ez a Valentin nap?

Mi kell ahhoz, hogy VALÓDI legyen a virágvásárlás, az üdvözl?kártya, a csini ruci és az ünnepi vacsi?

Semmi más, csak, hogy valóban végig gondoljuk, mit is jelent nekünk a párunk. Mit ad nekünk, amit más nem tudna? Mit változtatott mióta életünk része lett? Mit tanultunk meg vele vagy általa? Miben egészít ki minket? Mi az amir?l mindig ? jut eszünkbe? Mi az amit legjobban szeretünk benne? Mi hiányzik a legjobban, ha napokig nem találkozunk?

Ha már egy dolog eszünkbe jut,  már van miért köszönetet mondani, van miért vinni a virágot, vagy kinyitni egy üveg finom bort, finom vacsit csinálni vagy szexi rucit felvenni…

Ha pedig átgondoltátok, figyeljetek, mert érdemes!!! Arra hívlak fel Benneteket kedves Olvasóim, hogy írjatok egy dolgot, ami miatt idén érdemes ünnepelnetek ezen a napon. Nincsenek formai elvárásaim, írhattok pár mondatot, verset, novellát, táviratot, postán vagy emailben, akármit…csak legyen VALÓDI.

A beküld?k között kisorsolunk egy 15000 Ft érték? vacsora-utalványt”!asztal

Azt hiszem mindannyian sejtjük, hogy erre a felhívásra a n?k reagálnak könnyebben, akik a lélek dolgaival úgy hisszük többet foglalkoznak…

Így a pasikat szeretném egy kicsit jobban motiválni…ha férfit húzunk a sorsoláson, akkor a nyereményhez még egy üveg pezsg?t is adunk ajándékba!

Természetesen a kapott írásokat anonym módon kezelem, a kapott mondatokból NÉV  NÉLKÜL csak egyetlen bejegyzést fogok írni, az ünnepre, hogy a ti VALÓDI szavaitokkal töltsem meg azt a napot. Írhattok jeligével is…nem a személyetek, hanem az érzéseitek lesznek fontosak…

Az írásokat írhatjátok

– hozzászólásként ehhez a cikkhez,

– vagy emailben az info@elet-kapocs.hu emailcímen,

– a Facebook oldalunkon privát üzenetben,

– levélben a 1131 Budapest, Mosoly u. 42/a I/1. címre.

Ne feledjétek 2014. február 10-én megtartjuk a sorsolást, hogy legyen id? el?készülni, én megírom a bejegyzést Valentin-napra és egy szerencsés pár vacsoráját mi fizetjük idén…

Nagyon várom az irományokat!

UI.: Kérlek Benneteket, osszátok meg a felhívást minél több emberrel, hogy sokakhoz eljuthasson…(a férjem szkeptikus abban, hogy lesznek-e pályázók…lécci segítsetek, hogy ne legyen igaza:)))

 

Kedves Olvasóim!

2013

Ez az első bejegyzésem a 2013-as évben! Hurrá!

Itt az Új Év, az új reményekkel, új kapcsolatokkal, új feladatokkal, új élményekkel, új konfliktusokkal, új tanulnivalóval, új érzésekkel, új programokkal, új könyvekkel és filmekkel, új lépésekkel…

Én nagyon várom ennek az évnek minden új csodáját, minden új beszélgetését, minden új iskoláját és minden új embert. Felértékelődött bennem az a lehetőség, hogy az új évben is tovább alakíthatom az életemet, találkozhatom a szeretteimmel, láthatom a lányaim testi-lelki növekedését és folytathatom az utamat az életről szóló tanulás útján.

Ez az út kétség kívül nem egyszerű. Rengeteg kihívás, ismétlődő hiba, elveszített türelem jellemzi életünk botladozásait. Mégis minden pillanat, mikor sikerül eltérni a “mintától” és másképp reagálni vagy észrevenni valami eddig nem látott fontos részletet, vagy szeretetet kifejezni, megéri az elvétett próbálkozásokat. Minden kapcsolat, mely az élethez láncol, nagyon fontos számomra és abban bízom, hogy ez az év megtartja a meglévő kapcsolataimat és újakat is hoz melléjük. Ezek kapcsolatok segítséget jelentenek számomra önmagam megismeréséhez, céljaim és vágyaim beazonosításához, gondjaim megoldásához.

Kíváncsian, terveket szövögetve, reményekkel telve és bizakodóan várom az új évet, s kívánok mindnyájatoknak számtalan boldog mosolyt, átbeszélgetett órát, feloldott konfliktust, megbocsájtott vétkeket és életben tartó kapcsokat a 2013 évre!

UI.: …és persze továbbra is várom hozzászólásaitokat, ajánlóitokat, észrevételeiteket, tanácsaitokat és híreiteket…Kérlek írjatok!

 

Az EGO gondol – a LÉLEK érez

Egy ideje figyelek jobban a megérzéseimre, hallgatok arra, ha valami azt súgja erre vagy arra menjek, mert ezeken az utakon mindig történik velem valami váratlan jó, találkozom valakivel vagy felfigyelek valamire az utcán, ami számomra fontos információ vagy kép; vagy felhívok valakit, aki eszembe jut, és rendszerint épp olyan mondatot mond nekem, amire éppen szükségem volt.

Így jutott el hozzám ez a könyv, amikor egy nyárvégi reggelen a munkába igyekezve felfigyeltem a metroaluljáró könyvesboltjának reklámjára, hogy “spirituális és gyerekkönyvek -25%”…ez volt az egyik, amit leemeltem a polcról, mert emlékeztem arra tanácsra, amit a gyógyulásom érdekében kaptam, hogy meg kell tanulnom elengedni az irányítást és a megfelelést, hogy csökkenteni tudjam a streszt, a konfliktusokat és a belső vívódást.

A könyv sokminden megértéséhez hozzásegített arról, mi a különbség az elme működése, azaz a mások elvárásaihoz igazodni vágyó tapasztalatok által beépült korlátok, feltételezések, illúziók és sérülések, illetve a belső meggyőződésünk, az érzelmeink által diktált döntéshozás, befelé figyelés, szabadság és (ön)szeretet között.

A könyvben érdekes példákon keresztül kapunk magyarázatot életünk ego által vezérelt területeinek működéséről, úgymint az IDEÁLOK, a SIKER, a HATALOM, a POLITIKA, az ERŐSZAK, az AZONOSULÁS. Nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy az elme, amelyet mint belső gondolatainkat hallunk és a belénk idegződött elvárásoknak és szabályoknak megfelelően, a komplexusainktól és félelmeinktől vezérelve duruzsol a fülünkbe, a gyereknél körülbelül 3 éves kor körül alakul ki. Innentől a belső késztetéseint, céljaink kialakításában átveszi az irányítást, hajt minket a tanulásban, a karrierben, általában a feladatoknak és elvárásoknak való állandó megfelelés hajszájában előre.

Sokak véleménye lehet, hogy ez nem is gond, hiszen az életben való érvényesüléshez, a célok eléréséhez kell is egy belső erő, ami viszi az embert előre a tanulásban is és a munkában is. Mostmár mégis azt gondolom, hogy szerencsésebb esetben ez az erő az önmagunk szeretete és a jobbá válás kívánsága, amely ugyancsak a tudásbeli és lelki gyarapodás felé hajt, de egész más motivációból építkezik. Nem a nem-szerettségtől való félelem vagy – erősebb esetben – a dac jelenti a hajtóerőt, hanem önmagunkban (képességeinkben és jószándékunkban) való teljes bizonyosság.

Az EGO által diktált hajsza és állandó konfliktus, a nem-szeretettség és az újabb és újabb megfelelési kényszerek keletkezése miatti soha meg nem nyugvás a végén enyhébb-súlyosabb betegségekben csúcsosodik ki. Azt már minden rákbetegségről szóló könyvben lehet olvasni, hogy ez a betegség kifejezetten egy bizonyos személyiségtípusnál jellemző, épp azoknál, akiknek a mások elvárásainak megfelelés, a feladatok ellátása, az irányítás kényszere olyan életmódba hajszol, amely meghaladja fizikai teljesítőképességét vagy érzelmi teherbírását, és magát hibáztató, romboló gondolatokat vagy bizonytalanságot eredményez.

Ezzel szemben a LÉLEK által vezérelt ember mindenekelőtt szereti önmagát, ami belső bizonyosságot és nyugalmat ad, állandó töltést és erőt, ahhoz, hogy az ember egyenesen álljon az életben, önmaga előtt és másokkal szemben is. Az érzelmek közvetítik a valós képet arról, kik vagyunk, mit szeretünk, mi jó nekünk és mi nem az. A befelé figyelés megtanulása, az elme kikapcsolása nagyon fontos, különösen a betegségből felépülő emberek számára.

A legfontosabb mégis az, amit megérzünk akkor, mikor hálásak leszünk azért akik vagyunk, amikor felismerjük, hogy a tökéletesség illúzió, és a szeretet nem valaminek a jutalma, hanem maga az élet. A könnycseppek, amiket ekkor ejtünk, a belső melegség és vigasztalás szavakkal nehezen visszadható érzése a legjobb dolog, ami történhet velünk.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik keresnek, akik kérdeznek, akik már éreznek és akik még csak kiváncsiak :)!

Az alábbi linken olvashatsz még ajánlást, vagy meg is rendelheted: http://www.libri.hu/konyv/az-ego-konyve.html

Sok kellemes rácsodálkozást kívánok!

Életjel életem első léböjt-táborából

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én még életemben almának nem örültem ennyire…..

Ezen a héten voltam életem első léböjt táborában, amelyre az én drága Borodi Judit doktornőm hívott el. Azt mondta, hogy az immunrendszer erősítési projektemet egy alapos takarítással lenne érdemes kezdenem, mert az évek hosszú során, illetve a gyógykezelések alkalmával fel nem szívódott és a testemben elraktározódott méreg- és salakanyagokat ki kellene söröpni. Nagyon logikusnak és fontosnak hangzott és Gabi barátnőm is túlélte már, így úgy döntöttem, hogy megpróbálom.

Érthető módon nagyon izgultam és nemigen tudtam elképzelni, hogy hogyan is fog ez a néhány nap evés nélkül eltelni, de tudtam – anyu is mondta – hogy fejben dől el minden…szóval én eldöntöttem, hogy menni fog.

Vasárnaptól csütörtök délig tartott a böjt-kúra, béltisztítással, súlykontrollal, reggeli tornával és napi két erdei gyaloglással együtt. A böjt alatt a napi háromszori étkezést szűrt alma és zöldséglevek fogyasztása jelentette, szépen lassan kiskanalazva, magunkra figyelve és egymást lesve, mosollyal bíztatva.

A csapat, amibe csöppentem, fantasztikus, összeszokott, régi barátnők, akik minket, a két új tagot Marcsival nagy szeretettel fogadtak. Megbeszélték a tavaszi böjt óta velük történteket, de mi som maradtunk ki a társalgásból soha. Tudtam nekik mesélni az én tapasztalataimról, felismeréseimről és meghallgathattam az ő történetüket, tanácsaikat. Elsősorban azt, hogy többen közülük gyógyult rákbetegek, akik meggyógyultak, így újra bizonyosságot kaptam arról, hogy ez nem lehetetlen!!!

A mai ebéd volt a böjt-törés, ahol Zsuzsi csodálatosan megterített asztala mellett ülve nagy boldogsággal és mély érzelmek hatása alatt ettük meg az első almát. Én még almának nem örültem ennyire….és terített asztalnak sem…

Kedves Judit, Kata, Piri, Mária, Erzsike, Margit,Mari,Zsuzsi, és Marcsi! Nagyon köszönöm nektek ezt a hat napot, a szeretetet, az odafigyelést, a gondoskodást. Nagyon szeretném folytatni…

 

Jótanácsok a párválasztáshoz, avagy dönts el: bögrét vagy üvegpoharat szeretnél

Úgy érzem, hogy a párkapcsolati témát azzal kellene folytatnunk, mire figyeljünk a párválasztásnál. Ehhez ad segítséget Paeli Suutari könyve, amely csodálatos olvasmány, kötelező olvasmánynak kellene lennie minden 18. szülinaposnak, fiúknak és lányoknak egyaránt.

A könyvben a Suutari család legifjabb tagja a 18. születésnapjára ajándékot kap már nem élő nagyszüleitől. Az ajándék nem más, mint a nagyapja és a nagyanyja által írt levelek, amelyeket eredetileg testvéreinek írtak a nagyszülők külön-külön, de nagyapja téma szerint összepárosította (egy női és egy férfi boríték) és neki szánta. A levelek az idős emberek élettapasztalataiból leszűrt igazságokat foglalják össze arról, mi az igazi érték a párkapcsolatban, hogyan kell szeretni egy nőnek egy férfit, hogyan lehet megtalálni és megőrizni a szeretetet és a gyermekvállalás valódi felelősségéről.

Megindító és tanulságos olvasmány, nagyon kedves és érthető, valóban olyan, ahogy a nagyszüleink elmesélték volna. Azt gondolom, a mai rohanó és modern világban, amikor a generációk már nem élnek olyan szoros kapcsolatban,  mint korábban nagyon sokat veszítünk azzal, hogy elvesznek a csatornák, amelyen keresztül az idősebben tapasztalatai, megtalált igazságai és tanácsai eljuthatnának a fiatalabbakhoz. Persze a fiatalok sokszor úgyis a maguk feje után mennek és legtöbbször a maguk kárán tanulják meg ezeket az igazságokat…, de mégis, fontos és hasznos időnként megállni és a legegyszerűbb módon elgondolkodni a tapasztalatokon, és értékelni.

Számomra a levelek közül az egyik legfontosabb az elvárások feleslegességének a magyarázata volt. Vicces és ugyanakkor szemléletes példa volt az, hogy a párválasztásnál döntsük el hogy bögrét vagy üvegpoharat keresünk, s ha megtaláltuk egy szép kis bögrét, ne kezdjük egy idő után amiatt hibáztatni, hogy ő bizony nem csillogó üvegpohár. Mennyi felesleges gyötrelmet megspórolhatnánk azzal, ha olyannak szeretnénk a párunkat, amilyen és nem olyannak, amilyennek egy soha nem létező, kitalált eszmei lényt képzelünk.

A másik legfontosabb pedig az volt, amelyikben arról ír a nagymama, hogyan kell szeretni egy férfit. Hogy amikor ételt készítünk és adunk nekik, amikor megmasszírozzuk fáradt lábukat és ölelésünkben hagyjuk megpihenni őket egy időre, akkor mindig szeretetünket fejezzük ki feléjük. De a levélben azt is hangsúlyozza, hogy a férfinak nyitottnak kell lenniük és hagyniuk kell, hogy szeressék őket, mert aki teljesen befelé fordul, ahhoz nem jut el az asszonyi szeretet, hiába is igyekeznek.

Az is nagyon elgondolkodtató volt, amit a nagypapa a férfi szerepről, a családfővé érés folyamatáról és felelősségéről írt. Az, hogy a régi társadalmakban a fiatalemberek nem alapítottak addig saját családot, míg apjuktól és a törzs tagjaitól meg nem tanulták a vadászatot (vagy modern felfogással a munkát, bármi is legyen az), a tetteik következményeiért való felelősséget és a férfivá avatási próbatétellel saját maguk el nem érték a kellő önbizalmat abban, hogy képesek egy családnak gondját viselni. Innentől kezdve viszont tényleg az ő felelősségük volt a döntéseket meghozni, a nőknek épp elég feladat volt a háztartás, a gyerekek és az idős szülők gondját viselni.

E soroknál harcos nőtársaim vitathatják, hogy az ő ötleteik és pénzkeresetük nélkül nem tudna boldogulni a család, s persze ez fontos is a maga nemében, de nagy adomány a női rafinéria – ami valakinek veleszületett tudás, másnak tanulni kell – hogy tudjuk kivárni az ötletek előadásának idejét, a fontos dolgok megtárgyalását egy szép és kiadós étel és ital mellett, vagy egy gyengéd ölelés utáni kellemes ernyedtség és összebújás melegében. Ezt akár az én nagymamám is taníthatta volna nekem, hiszen ő is így szerette a férjét, s papa mindig dicsérte, hogy olyan húst senki nem tud csinálni mint ő, olyan dübbencset senki nem süt, mint ő és olyan dolgos sincs másik az utcába, mint az ő felesége…s közben a család dolgai mindig épp úgy rendeződtek el, ahogy mama eltervezte.

Sajnos nem figyeltem erre korábban, most szedegetem emlékeimet össze és változtatok a saját hozzáállásomon.S mivel nekem két kislányom van, úgy érzem ezt nemcsak magam miatt, hanem miattuk is fontos megtanulnom, hogy nekik is a jó példát adhassam tovább.

Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, ezen az oldalon bővebben olvashattok róla http://moly.hu/konyvek/paeli-suutari-a-suutari-levelek, vagy akár megvehetitek erről az oldalról http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/Product?ProductName=180955_SUUTARI_PAELI_A_SUUTARI_LEVELEK_TITKOS_LEVELEK_A_PARVALASZTASROL_ES_A_SZERELEMROL_SUUTARI_D_KFT_&TabSheet=book&SessionID=5A03162EFF55F0D5E47C7989DA8471HLPCRUNLBNDNWZEAWDLJYIUYCNCPCIWBYSBGMUNKCE9347F030515C61BB68351C82376F98D210EAE8D23108E2176F995295FFA36D1DEB4EB85D47C1B74&CBStock=Checked&SrcOrder=o

Örömmel venném, ha megosztanátok velem véleményeteket a könyvről vagy témáról! Írjatok hozzászólást, “beszélgessünk” a tapasztalatainkról….

 

 

 

Első lépés: lásd meg végre KIT ADOTT NEKED ISTEN?

 

Sokáig nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá a kapcsolatainkról – azon belül a párkapcsolatokról – szóló kategóriához , mert annyi mindent olvastam és annyi mindent hallottam az utóbbi időben erről, hogy nem tudtam eldönteni mi a legelső…

Aztán  Vigh Judit kolléganőm elém hozta a nyilvánvaló megoldást. Egyik nap ebéd közben a párkapcsolatokról való női csevegés után ajánlott egy könyvet, amelynek címe “Kit ad Isten?” és azonnal megéreztem, hogy ez az első lépés.

Ahhoz, hogy a párkapcsolatokról tudjunk sok-sok részletet írni, sok-sok könyvet ajánlani, először meg kell vizsgálnunk, tudjuk-e, hogy kit adott nekünk Isten? Látjuk-e az igazságot? Tudjuk-e, hogy ki és milyen a párunk valójában? Tudjuk-e, hogy mit szeret, mire vágyik, miért szomorú vagy minek örül? Mit hozott magával? Milyen hatások érték eddig? Mire képes? Mi az ő feladata? Miben tudunk neki segíteni, hogy ő is fejlődjön, hogy megvalósíthassa a feladatát?

Tudjuk-e az igazságot róla vagy csak mi magunknak feltételezünk valamit? Látjuk őt valójában, olyannak amilyen vagy csak olyannak amilyennek mi akarjuk látni?

Személyes tapasztalatom is az, amit mindenki tud, hogy a  szerelem idején mindenki viselkedik, szépít, elrejt…aztán a egyre növekvő számú hétköznappal a hátunk mögött a szerelem kémiája elmúlik, az ember kezdi elhagyni a felvett dolgokat, elengedni a megfelelni vágyást és a házasság adta biztonság tudatában “kiereszti a szellemet a palackból”. Már nem akar minden este vacsorát főzni, nem borotválkozik meg a hétvégéken, kényelmes vastag pizsamában bújik ágyba a szexi tunika helyett, elintézi a vásárlást virág nélkül, nem jut eszébe a másiknak is poharat tenni az asztalra, elengedi a pukit, elalszik a TV előtt vagy vég nélküli vitákat folytat az igaza érdekében.

A szerelem elmúltával az ember rájön, más képet látott eddig, mint a valóság. És a szembesülés ezzel az új emberrel általában nem sikeres. Rengeteg kapcsolat válással végződik és új ember keresésével, azt gondolván, hogy a másik mégsem nem nekünk való. Pedig ennek a megismerésnek inkább örülnünk kellene, mert mindez nemcsak a párunkkal történik, hanem velünk is! A királyfi rút kecskebékává változik és nem értjük mit keres mellettünk, míg rá nem döbbenünk a tükörben, hogy időközben mi magunk is kecskebékává váltunk, és egy királyfi már nem is állna velünk szóba. Nekünk is nagy felszabadulás levetkőzni a megfelelés terhét és magunkat adni, bízva abban, hogy elfogadnak és mi is elfogadunk, szeretnek és mi is szeretünk.

Boldogtalanságunkat az az illúzió okozza, hogy a másik nem úgy szeretett, ahogy mi szerettük volna, nem felelt meg az elvárásainknak. Holott ha valóban látnánk őt, képesek lennénk látni azokat a valós dolgokat, amiket ő ad, amiket ő tesz, amivel ő a maga nyelvén fejezi ki a szeretetet. Persze mindehhez az is kell, hogy a társunk egyébként tényleg adjon, mert ha csak ámítjuk magunkat a szeretetével és álmokat ringatunk, az a másik hibás véglet lenne.

Végre nem azt mondanánk szomorkodva, hogy a pohár félig üres, hanem azt mondanánk örülve, hogy a pohár félig tele.

Itt az ideje, hogy vizsgálatot tartsunk, ismerjük meg a társunkat! Ha kíváncsi vagy, hogy mások ezt hogyan tették és hogyan mesélik el, ajánlom figyelmedbe a könyvet, amelyről az elején szóltam. A könyv címe: Kit ad Isten? és a Heti Válasz Kiadó Kft. gondozásában jelent meg 2010-ben. Ide kattintva többet is olvashatsz róla, vagy akár megrendelheted: http://www.libri.hu/konyv/kit-ad-isten.html

Mi a véleményed? Kérlek szólj hozzá, várom észrevételeidet!